Oldalságok

2011. szept. 19.

Heliomat fotográfia

Sokan használnak manapság fényre sötétedő szemüveglencséket s bár a közöttünk élő vámpíroknak ez alapfelszerelés, halandó emberek esetében megoszlanak a vélemények a szükségességéről. Fotofóbiára  hasznos, ám egyes vélemények, a reklámokkal ellentétben, nem ajánlják, mivel aláássa a szem saját fényvédő módszerét. Ezt döntse el aki orvos, a netet ebben (sem) érdemes szaktekintélynek venni.

Fotográfiában sehol sem találtam, hogy ajánlották volna, de ellenjavallat sem létezik, tehát kipróbáljuk.

Mivel senki sem volt hajlandó lemondani drága szemüvegéről egy napra a tudomány érdekében, hosszas kilincselés után, a Barta optikában kölcsön adták a mintapéldányt. Köszönet érte.

A technikát különböző cégek más és más néven gyümölcsöztetik: heliomat, transitions, colormat, reactors, az alapja azonban mindnek az ezüst-halogén molekulák UV hatására történő elváltozása. Az ezüst-sók régebb a teljes lencse-üveg anyagában, újabban a műanyag lencsék felületében, kb. 150 mikronos mélységig találhatóak (speciális technikával felvitt, nem egyszerű felgőzölt réteg).

Élettartamuk véges, elöregedésükkel veszítenek "gyorsaságukból" illetve már nem sötétednek be annyira mint az első évben. A besötétedés az első percben nagyjából lezajlik, utána  még az első negyedórában sötétedik egy keveset, a kivilágosodás is hasonlóképpen. Melegben nehezebben sötétedik be (és nem teljesen), hidegben viszont sokkal lassabban világosodik vissza.

Ezekkel az ismeretekkel felvértezve, az adott évszakba belenyugodva, lássunk néhány összedobott kísérletet.

 135-ös negatív lenyomata kontraszt hozzáadásával
Az eljárás fordítós, negatív leképezése a lencsén pozitív képet eredményez. Sajnos a filmek anyaga jelentősen csökkenti a lencsére jutó UV mennyiségét. Másik probléma a lencse görbe felülete, amire nagy kihívás kontaktmásolatot létrehozni. 

Nagyon fedett negatívok esetén az eredmény elmarad. Ajánlatos világos és kontrasztos negatívokkal próbálkozni. A vékony heliomat-réteg viszont tetszetős kontűrélességet eredményez.
A gömbfelületre felragasztott nyomtatott fólia nem a tökéletes megoldás
Az eljárás során keletkezett heliomat-képet gyorsan kell megörökíteni, sötétben ugyanis a sötét felületek hamar elveszítik denzitásukat, világosságban meg a világos részek szürkülnek rohamosan (lásd fent).
Pozitív raszterkép negatív lenyomata (balra), pozitívba fordítva (középen) illetve a raszterpontok kinagyítva (jobbra)


A 175 LPI-s raszter lenyomata tökéletesen kivehető, amennyiben a heliomat anyag a lencse teljes anyagában oszlana el, ez lehetetlen lenne. Éles képek ezért inkább műanyag lencséken képezhetőek.

A továbbiakban arra kerestem a választ, hogy a vörös-, illetve az UV-szűrők hogyan hatnak a heliomat lencsére, illetve mennyire szűrik a rövidebb hullámhosszakat.
A vörös szűrő átenged valamennyit az UV tartományból is, gyaníthatóan az üveg anyaga nyelt el egy keveset. Az UV szűrő alatt azonban nem sötétedik a lencse.

A fenti kísérletsor rengeteg megoldandó problémát vet fel. Egyrészt arra vonatkozóan, hogyan hasznosíthatnánk ezt a lehetőséget az alternatív fotózásban, másrészt a leképezés ideális körülményeinek megteremtése a feladat. Jó kísérletezgetést.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése