Oldalságok

2011 szept. 30

Variációk vadalmára.


Nem értem el időben, kedvesem, W. A. Dalma ideges lett...
A nevem Alma... Vad Alma.

A zsidótojás befurakodott az európai emberek étrendjébe, súlyosan megterhelve a nemzet emésztését. Addig nem lehet egészséges bélműködés, amíg minden ember asztalára nem kerül igazi, fajtiszta, egészséges vadalma...

2011 szept. 28

Lopott gépek - talált gépek?

A minap egy barátom fényképezőgépének alján névjegyre lettem figyelmes. Jóhiszeműségnek hangzik? Nos, hányunk féltett kincsén van feltüntetve címünk, arra az esetre, ha gépünk netalán elkódorogna? 

2007. augusztusában Lőcsén elveszítettem Fuji Finepix 9500 gépemet tokkal-vonóval, ezzel lenullázva teljes felszerelésemet. Most elérkezettnek láttam az időt, hogy nyomába eredjek. Az ötletet Matt Burns Lopott kamera-keresője adta, amiről az év elején sokat posztoltak a naplók, de kevesen próbálták ki. 

Arra gondoltam, feltöltök tehát egy filet 2007-ből, és dőlni fog a sok kép, melyeket az én kincsem készített egy idegennek Szlovákiában az elmúlt 4 év során. Izgalmamban már fogalmaztam is magamban, hogyan fogom szólítani rég elveszett gépem megtalálóját, vagy tolvaját, vagy egyszerűen sokadik gazdáját.

A dolog azonban nem ennyire egyszerű. A kereső az EXIF-ből kinyert szériaszámmal próbálja azonosítani az interneten a képeket, és hát perszeee, a Fuji 9500 nem írta bele. Bánatomat megírtam az oldal gazdáinak, akik biztosítottak, hogy lesznek még fejlesztések, amivel az ilyen eseteket is lefedhetnék.

A fenti módszer sajnos azért is sánta, mert a közösségi oldalak egy része (pl. facebook) legyalulja a kameraadatokat a képekről, tehát pont a legvalószínűbb helyeken lehetetlen találatot elérni, arról nem is beszélve, hogy ezen napló képeinek egy részén sincsen EXIF.



A GadgetTrack oldal szintén szériaszám alapján keres, gondoltam lekerestetem vele a napló azon képeit, amelyekben van szériaszám, de csak sajnálta és nem talált semmit. 10 és félmillió szériaszámból keresett, ez a digitális gépek eladásához viszonyítva nem is olyan nagy szám. Ha meg az interneten levő képek számához viszonyítunk, szinte hihetetlen, hogy megtaláljuk amit keresünk.

Nem maradt más választás, belevetettem magam az internetes talált gépek világába, mely telistele van sóhajokkal és nagy egymásra találásokkal. Itt például a talált gépen levő képekkel próbálják kideríteni a tulajdonos kilétét. Itt meg világ-térkép mutatja a gazdáját kereső gépeket. Úgy tűnik azonban, Kelet-Európában mindenki nagyon tud vigyázni a cuccára...
Érdekes megoldást és történetet is találtam. Egy Eye-Fi kártyával patkolt gép, amint wireless net közelébe került, feltöltötte a tolvajok fényképét a tulajdonos képmegosztójára, így buktatva le őket.

A gépre ragasztott névjegy sajnos lopás ellen nem véd. De mivel a tolvajok zöme nem a fotós társadalomból kerül ki, méltán alapozhatunk szakmai alultáplátságukra, amikor a kártyán helyezzük el névjegyünket, melyet majd a gyanútlan vásárló esetleg megtalál. Innentől az újdonsült tulajdonos lelkiismeretén is múlik, hogy adónk egy részéből kosztozik e tolvajunk az elkövetkezőkben.

Nos ha azért olvastad volna végig, sajnálom, a Fuji 9500 történetének nincs heppiendje. Csak tanulsága.

Update. 2011.10.10.
Most írta Matt Burns, hogy van térképes szolgáltatás is az oldalon. Még ropogós, friss, vegyétek és egyétek.

2011 szept. 26

Bolti kaleidoszkóp

A házi készítésű kaleidoszkóp után, íme egy gyárilag csomagolt eszköz. Ildikó tulajdona. Nagyon fancy, cuccos, diffrakciós csomagolópapírral, foszforos csillagocskákkal, színszűrőkkel és giccses gyöngyökkel szállítva. Rázogatható, forgatható, mindent tud amit egy kézi kaleidoszkóptól elvárhatunk. Ár/minőség arányban viszont a házi kaleidoszkóp a nyertes, tekintve, hogy amaz ingyért van.

Ugyanaz a beállítás, háttérvilágítással, oldalvilágítással, majd világítás nélkül, foszforfényben.

Ugyanaz a beállítás háttérvilágítással, illetve anélkül.

Ugyanaz.

A diffrakciós csomagolópapír nem rendeltetésszerű használata (értsd: egyszerűen aládugtuk), megdobja az eredeti élményt

Mindenféle gyöngyök és szűrők.

Bélyeg nélkül ez a maximum ami elérhető.

2011 szept. 21

Rolling on the river - avagy gördülünk a Duna vizén

Itt van ez a muzsika, hangulatnak pont jó. És lássuk Proud Mary történetét a deltában. A képek Vasi gépével készültek, mivel az enyém már nem fért fel a csónakra, csak a Jóisten tudja már melyiket melyikünk lőtte. Sajnos a vízipisztoly is otthon maradt.
A Deltában ilyenkor alacsony a vízállás, kevés a madár, de a szúnyog is, pont tökéletes egy háromnapos evezéshez.
A delta kompon közelíthető meg. Háttérben a galaci rakodópart.
Ilyen a Delta általunk befutott része gugliról nézve, a jobboldali meg a mi vicces térképünk amit Barni rajzolt Gorgován. Valóban lehetetlen eltévedni ezzel. Volt egy GPS is velünk, de ő is a helyszínen ismerkedett a tereppel.

A csatornák partján több helyen is kiköthetünk, ami élvezet, mert a kenu, a teljes felszerelésünkkel a fedélzeten, nem a legkényelmesebb jármű. Az eszköz végsebessége kb. 6km/óra. Stílusosabban, vízi nyelven: egy csomó csomó (kb. 3-4).
A piros háromszög fontos navigációs műszer , ez jelezte a helyes irányt a három nap alatt. Igaz, többször is kilengett jobbra, balra ez a mutató, a tolóerő függvényében. A kenu egy jó önismereti eszköz, ugyanis az egyszemélyes kajakkal ellentétben, itt a közösbe evezünk bele..
Egy vadkemping a Deltában 50-200 lej között kóstál. Ennek ellenére a halászok pimaszul sátoroztak a part mentén. Mi visszafogottabbak voltunk, pedig senkivel sem találkoztunk, a törvény képviseletében.

Sajnos a madárhatározó nem fért fel a csónakra.

Gorgova faluját úgy tűnik, sikeresen kolonizálták a magyarok és ebben főleg az udvarhelyiek jeleskednek, ami dicséretes visszavágó lehetne, csakhogy a Delta alig valamivel ősibb román föld, mint Erdély.

Régen ilyen bárkákat használtak a lipovánok. Képzelem az első újgazdagok motorcsónakjai mennyire ingerelhették az evezős halászokat. Mára már mindenki motorizált. Három nap alatt egyszer láttunk evezősöket.

A mocsár fölött szélerőművek sokasága lepi el a dombokat. Többször használtuk irányjelzőnek, mivel a tavakról jól látszanak.

Baba Rada elágazásának két történetét hallottam. Az egyik szerint az erre hajózó csempészek pénzére utazó fogadósnéról (baba) nevezték el, aki mindig megörült (radosti) a pénzes vendégeknek. A másik történet szerint Baba Rada egy öreg szextanárnő volt, akit a környék fiatal legényei frekventáltak intim tréningre.

Állathatározó híján, madár és béka.

Nemcsak mi fényképeztünk. A Deltában virágzik a fotós turizmus, és mi voltunk a motorizált környéken az igazi fotótéma. Jámbor turisták szegezték minduntalan ránk drágábbnál drágább lencséiket.

A növényhatározó is kimaradt a poggyászból.

Béka zsákmányával

A lipovánok pár száz éve keveredtek erre a vidékre, miután Oroszországban némi vallási vitájuk kerekedett a megreformált ortodoxiával. Így ők európai polgárok lettek, keleti kollégáikkal ellentétben.

Az erős szél a tavakon nem barátja a megpakolt kenunak. Ezen a képen éppen nincsenek veszélyes hullámok. Ha lennének hullámok, nem lenne kép - érted...

A tavak méretesek, beletalálni könnyű, de meglelni a kivezető csatornát, na az valami.
80 kilométer után végre találtunk egy olyan partszakaszt ahol fürödhettünk. 
Nos ahogy Tina is mondta a fenti nótában:
"You see we never ever do nothing
Nice and easy
We always do it nice and rough".
Bár a kenu anyaga karbonszál, a motor, a kemény mag, igazi gördülő kő.
Köszi, hogy ott lehettem.

Kulcsár Beáta kiegészítője, köszi érte:
- az álló madár Ezüstsirály (Larus argentatus),
- a barna béka a Tavi béka, vagy másnéven Kacagó béka (Rana ridibunda),
- a növény a Fehér tündérrózsa, vagy tavirózsának is nevezik ( Nymphaea alba)

2011 szept. 19

Heliomat fotográfia

Sokan használnak manapság fényre sötétedő szemüveglencséket s bár a közöttünk élő vámpíroknak ez alapfelszerelés, halandó emberek esetében megoszlanak a vélemények a szükségességéről. Fotofóbiára  hasznos, ám egyes vélemények, a reklámokkal ellentétben, nem ajánlják, mivel aláássa a szem saját fényvédő módszerét. Ezt döntse el aki orvos, a netet ebben (sem) érdemes szaktekintélynek venni.

Fotográfiában sehol sem találtam, hogy ajánlották volna, de ellenjavallat sem létezik, tehát kipróbáljuk.

Mivel senki sem volt hajlandó lemondani drága szemüvegéről egy napra a tudomány érdekében, hosszas kilincselés után, a Barta optikában kölcsön adták a mintapéldányt. Köszönet érte.

A technikát különböző cégek más és más néven gyümölcsöztetik: heliomat, transitions, colormat, reactors, az alapja azonban mindnek az ezüst-halogén molekulák UV hatására történő elváltozása. Az ezüst-sók régebb a teljes lencse-üveg anyagában, újabban a műanyag lencsék felületében, kb. 150 mikronos mélységig találhatóak (speciális technikával felvitt, nem egyszerű felgőzölt réteg).

Élettartamuk véges, elöregedésükkel veszítenek "gyorsaságukból" illetve már nem sötétednek be annyira mint az első évben. A besötétedés az első percben nagyjából lezajlik, utána  még az első negyedórában sötétedik egy keveset, a kivilágosodás is hasonlóképpen. Melegben nehezebben sötétedik be (és nem teljesen), hidegben viszont sokkal lassabban világosodik vissza.

Ezekkel az ismeretekkel felvértezve, az adott évszakba belenyugodva, lássunk néhány összedobott kísérletet.

 135-ös negatív lenyomata kontraszt hozzáadásával
Az eljárás fordítós, negatív leképezése a lencsén pozitív képet eredményez. Sajnos a filmek anyaga jelentősen csökkenti a lencsére jutó UV mennyiségét. Másik probléma a lencse görbe felülete, amire nagy kihívás kontaktmásolatot létrehozni. 

Nagyon fedett negatívok esetén az eredmény elmarad. Ajánlatos világos és kontrasztos negatívokkal próbálkozni. A vékony heliomat-réteg viszont tetszetős kontűrélességet eredményez.
A gömbfelületre felragasztott nyomtatott fólia nem a tökéletes megoldás
Az eljárás során keletkezett heliomat-képet gyorsan kell megörökíteni, sötétben ugyanis a sötét felületek hamar elveszítik denzitásukat, világosságban meg a világos részek szürkülnek rohamosan (lásd fent).
Pozitív raszterkép negatív lenyomata (balra), pozitívba fordítva (középen) illetve a raszterpontok kinagyítva (jobbra)


A 175 LPI-s raszter lenyomata tökéletesen kivehető, amennyiben a heliomat anyag a lencse teljes anyagában oszlana el, ez lehetetlen lenne. Éles képek ezért inkább műanyag lencséken képezhetőek.

A továbbiakban arra kerestem a választ, hogy a vörös-, illetve az UV-szűrők hogyan hatnak a heliomat lencsére, illetve mennyire szűrik a rövidebb hullámhosszakat.
A vörös szűrő átenged valamennyit az UV tartományból is, gyaníthatóan az üveg anyaga nyelt el egy keveset. Az UV szűrő alatt azonban nem sötétedik a lencse.

A fenti kísérletsor rengeteg megoldandó problémát vet fel. Egyrészt arra vonatkozóan, hogyan hasznosíthatnánk ezt a lehetőséget az alternatív fotózásban, másrészt a leképezés ideális körülményeinek megteremtése a feladat. Jó kísérletezgetést.

2011 szept. 15

Quo vadis Pléh-Krisztus?

A minap jódolgunk felhajtott a Gordon-hegyre, ahová a sokat vitatott Krisztus szobor eljövetelét jósolta az írás. Az útról csupán az erdőbe vágott ablak jelzi a Messiást. Közelről meg így néz ki. Ebből még bármi építhető. Például rakétasiló. A székely űrprogramnak is lenne néhány lelkes támogatója.

<< A figyelmes szemlélő biztosan észrevette, hogy a két bátor artista, halált megvető deszkázással jelzi, bizony a székely tájba jobban  illene egy deszka-megváltó az iron-man helyett.

A félkész szerkezet sorsa felől nehéz megtudni bármit is. Többnyire csak az ellenzők véleményét hallani, senkivel se találkoztam még aki fenntartások nélkül támogatná a dolgot.
Mindenesetre feltűnt, hogy a telefon-átjátszó tornyok, majd minden dombtetőn, senkinek sem szúrják a szemét, pedig ugyanazok a kifogások azokra is érvényesek.
Hejj, pedig, akik nem következetesek, nem lesz övék a mennyek országa...
Hogy giccs volna? Lehet. Van még giccs a környéken dögivel, aztán attól sem ütött még be az Armageddon, derék buszos turistáink amúgy is mindenevők.

Fejlemények itt >>

2011 szept. 12

Jedi játékok

A gyufát nem bírja meggyújtani
"This is the weapon of a Jedi Knight. Not as clumsy or random as a blaster; an elegant weapon for a more civilized age." (SW)

A kínai jedik már olcsón kovácsolják jóminőségű fényből a kardokat.

Én kölcsönbe kaptam egyet, aminek a cimkéje a következőt állítja: Max. output <500mW, ami az igazmondást valószínűleg kimeríti ugyan, de igényesebb eladók csak 200mW teljesítményt vallanak be belőle. Erre még visszatérünk. Hullámhossza 520nm, tehát zöld. Kivitelezése meglepően elegáns, ez már nem gyerekjáték, csak kulcsra indul. Persze, attól még egy tudományra szomjas kisiskolás meghekkelheti ezt a biztonsági kaput.
Class III, ez áll rajta, tehát éppen nem vágja le a lábujjunkat, de belenézni természetesen nem érdemes, mivel  5-500mW között zsákbamacska a teljesítmény (bocs kínaiak). 500mW pedig már szép hot-pixeleket faraghat a retinába, sokkal gyorsabban, mint azt a szemreflex lekezelhetné.
Egy órás kutatás után sem találtam a lézerekre vonatkozó törvényt nálunk. Ez gondolom addig lesz így, amíg valakit a parlamentben nem kezd idegesíteni a fizika.  Hírek szerint a pilóták utálják, ami érthető, hiszen régen a moziban mi is dührohamot kaptunk tőle.

A továbbiakban a szokványos piros mutogató-lézerrel hasonlítom össze, ami ugye mindenkinek alapfelszerelés otthon...
A piros lézer hullámhossza mondjuk 650nm. Könnyűszerrel átlépi az emberi szövet pár centiméterét. A jobboldalin pedig az 520nm rövidebb távon elnyelődik, tehát nem látszik, pedig erősebb.
Lufy érzi, hogy közel a vég. A piros nem bántotta, de a zöld másodpercek alatt kiloccsantotta a fejét. A hosszú expó a halál mezsgyéjét örökíti meg, felül látszik a kitáguló levegő, alul a robbanás után a tányér
Ez meg csak jól mutatott a szobában. Képen nem annyira.



Foszforeszkáló festéket (baloldali) próbáltam gerjeszteni, előbb a piros (középső), majd a zöld lézerrel (jobboldali). Hogy nem fénylett fel, az nem lepett meg, hiszen állítólag az UV közeli hullámhosszakat szereti. De sokkal furcsább dolgot észleltem.
A felgerjesztett festéket (baloldal) a zöld lézer "legerjesztette". PIXI-t a lézerrel írtam a foszforeszkáló festékbe. A fenti képeken az is megfigyelhető, hogy a sötét részt mintha fényesebb terület venné körül, de ezt nem tudtam reprodukálni. Lehet rajta töprengeni.
 A lézerkardhoz jár egy diffrakciós előtét, amit elforgatva csudálatos látványban lehet részünk. Ezeket állóképben visszaadni lehetetlen, az élmény enyhén pszichedelikus.


2011 szept. 9

Egyszer volt egy bányaüzem 3

A bányavállalat 20 esztendeje élte virágkorát. Azóta az ország sok gyárát, ami közvagyon volt, olcsón magánosították, majd eladták ócskavasnak. A munkásokat pedig szélnek eresztették. Közöttünk élnek akik tették és azok is akikkel ezt csak megtörtént.

Jó szerencsét! Belépni tilos.
Vízalatti világ. Nem Atlantisz. Csak egy gyár.
Spontán közhely, csizma, asztal stb.
20 éve még sínen voltak.
Meg kellett volna őrizzétek a rendet és tisztaságot (jobb felső sarok - kékkel)
Vigyázz! A munka ART.
Indexképek (broken thumbnails).
Nyugdíjas transzformer
Itt valaha dolgoztak, régen a szekrények ajtaját muffos kép tette otthonossá.
Álruhás túlélő
Vége.