Oldalságok

2012. dec. 23.

Az aranykor vége

Mi ez? Újrabootolt a Mátrix a minap? Ezért nem lett világvége?

Sajnos akik az Aranykorban reménykednek azok nem ismerik a történelmet,
 
mert az bizony lejárt ezelőtt 23 esztendeje (majdnem napra pontosan).
Szóval mit látunk?

2012. dec. 20.

Boldog Világvégét mindenkinek!

Búcsúzunk azoktól, akik holnaptól átmennek a nullsíkba, azoktól akiket elvisznek éjjel az UFÓk, vagy akiket megeszen a FÉNY, ami az Univerzumból lesüt reájuk, vagy akiket kinyuvaszt a Vízöntő, a Nibiru, vagy a bolygóegyüttállás. Hiányozni fogtok Pajtások és gondoljatok olykor reánk, akik itt ragadtunk ebben az ugyanolyan, fantáziátlan világban. És remélem a többiek is bespájzoltak élelemből és zombiapokalipszis-túlélő csomagból. Holnap új nap virrad. Bízzatok és higgyetek, ahogyan én is hiszek.
Én azt hiszem, Grimpix és én megiszunk egy sört.
Kellemes Armageddont nektek is!

2012. dec. 15.

Luca száksz

Népi Luca-fanaptár a Fogarasban. 
No, nem volt ez a projekt egy tudományos kísérlet, úgyhogy konkrét értékelést nem is mondanék, hanem mégsem bánom, hogy időt fecséreltünk a dologra. Mert izgalmas dolog a hit, de a kételkedés is tud érdekes lenni :) 

Ha valamelyiketek beleszaladt volna olyan írásba, mely a népi bölcsességeket tudományos szempontból vizsgálja, szívesen venném, ha megosztaná velünk. És írhattok a hozzászólásokba bármit, ami az időjárásról és a népi bölcsességekről eszetekbe jut. 

2012. dec. 14.

Gyűjtsünk angyalokat

Csaba kartárs blogbejegyzése hatására én is mutatok egy angyalt. Mutassatok ti is hasonlókat, bizonyítandó, hogy az angyalok bizony közöttünk járnak. Járnak? Miért nem repülnek?

Még ősszel történt, hogy a Parkban váratlanul rám ugrott az Angyal és megölelt. Igazi angyal volt, nem amolyan őrző-védő angyal. Na most, ha az embert megölelik az jó, de ha ezt egy angyal teszi, az egyenesen isteni. Remélem az angyalok is úgy gondolják, hogy az ölelés jó és olyan... emberi...

2012. dec. 11.

ISO újratöltve

Több bejegyzés is volt már az ISO és zaj témakörében, legyen még egy. Mégpedig a zajszűrésről. Mint a végére kiderül, fölösleges elolvasni, mert gyakorlati haszna nincs.

Szóval a múltkori csillagfotózás-előétel rendesen meghozta az étvágyat a folytatásra, két fő irányba fogunk elindulni, a Tejút fotózása, illetve a csillagnyomok fotózása felé. Mindkettőben közös, hogy nagy fényerejű, nagylátószögű objektívek szükségesek.

Az F3,5 / 30 mp / ISO800 képeket 2EV-vel kellett megemelni utólag, ahhoz, hogy a Tejút kivehető legyen. Fényerős objektív, mint kiderült nem jöhet számításba (már a 2,8-as fényerejűek is aránytalanul drágák és hol vannak még a +2EV-től). A Nikon D5000-ről a DOX azt állítja csak ISO800-ig érdemes feszíteni rajta a húrt. Ennek ellenére, mivel pármilliárd csillag fényerejét növelni jelenleg nem áll módomban technikailag, az ISO boostolása marad. 

Kint havazik, úgyhogy szobakísérletek következnek. A képeket megkattintva 100%-ban tessék szemlélni. A D5000 kétféle zajcsökkentési módja, a Long Exposure Noise Reduction, illetve a High Iso Noise Reduction a következőképpen viselkedik 20 mp környékén (tudom illett volna a téma megvilágítását változtatni, hogy az expo-idő konstans maradjon, de ez egy öröm-blog, nem egy olyan technikai oldal, amit megfizetnek a pontosságért):

ISO 1600-on, 20mp

ISO3200-on, 10 mp

ISO6400-on 6 mp
Sajnos a tesztképek kiértékelése során jöttünk rá két dologra.

1. a LE NR ilyen rövid idő alatt (6-10-20mp) képtelen megmutatni mire képes, de hatása elvileg a NEF-ben is jelen van.  Ezt később leellenőrizzük. Használata természetesen dupla expozíciós időt jelent, ami lehetetlenné teszi a folyamatos csillagnyomok fényképezését.
2. a HI NR hatása, pedig bármennyire lenyűgöző, csupán a JPG képekre vonatkozik, a NEF ACR-ben nem hozza magával a zajszűrési beállításokat, magunknak kell kikavarni azt, és a tapasztalat azt mutatja, hogy a fotógép zajszűrése sokkal hatékonyabb.

Tűrhető az eredmény 6400-on is. 
A fenti próbaképek tehát semmit sem árulnak el arról, hogyan viselkedik a D5000 a csillagos ég alatt 30mp exponálással. És nem ingatott meg a HI sem a RAW használatában. Viszont a mindennapokban jó tudni, hogyha minden kötél szakad, nem annyira gáz az ISO6400-at használni, 5 EV megér ennyi mákszemet a képen - nem?

További D5000-es zajtesztek profiktól itt.

2012. dec. 10.

M31 - Androméda

Ott középen ni. M31, jó közel van... Mennyi az esélye, hogy vaktában pont a kép közepére kerüljön?
Az úgy volt, hogy Grimpix kiment a menedékházból fényképezni és véletlenül eléjeugrott az Androméda. Nem volt szándékos, és csak itthon vettük észre. Ha mégsem az Androméda lenne szóljatok és javítok, de szerintem az. 
100% az előbbi felvételből. Kitobjektív 18mm, F4,5, ISO800, 30mp.
Itt meg a legfényesebb valószínűleg a Jupiter, tőle jobbra felfele az a kék micsoda meg talán a Plejádok. Vagy nem, de azért elég valószínű. Valaki tudja, mi lehet a felső részen középtől balra az a kékes cucc? Nagyjából a Plejádok és a Cassiopeia között lehet. 
A Stellarium nélkül természetesen nem jöhetett volna létre a nyomozás.

2012. dec. 6.

Mikuláshullám - Conrad tranzisztoros rádió


Nem fény, de legalább hullám, olyan... középhullám.  Nyers rádióbarátság :) Ezt tojta a Mikulás Grimpixnek. Tranzisztoros bézik játék 14 éven felüli állampolgároknak. S bár Grimpix kb. annyit konyít az elektronikához, mint a szódás lova az ábécéhez, mégis sikerült befogni valami szláv beszédfoszlányokat illetve pár román adót. Magyart egyet sem - egyelőre. A mellékelt segédlet az alapoktól indít. Leírja mi az ellenállás, és Ohm törvénye, aztán ennyi. Szerinte ennyitől már mindenki megérti az oszcillátort, meg a zajszűrőket. Hát nem. De azért össze lehet legózni az alkatrészeket, csak tanulni nem lehet ennyiből. 
Alkatrészek, kapcsolási rajz, meg a leírás letölthető a bolt oldaláról románul, illetve angolul és németül a gyártó oldalán. Ha ettől valaki megtanulja az elektronikát, hát le a kalapokkal. De azért jó játék így is, bár kicsit drága csak azért, hogy a gyerek ne kapjon egyest Ohm törvényéből. 

2012. dec. 2.

Jedikém gyere haza*


Réges régen, egy messzi-messzi galaxisban, 
még a múlt század vége felé élt a Sztárworsz-kölyök
akinek életműve örökre megváltoztatta a kultúránkat. 
A mára már klasszikus és méltánytalanul elfeledett
 mémet vittük színre a Fogarasban. Miért is ne, 
ha van betlehemezés, farsangtemetés, 
miért is ne lehetne 
sztárworszozás is. 

Elemér felvétele a sithek és jedik  összecsapásáról.
 Hogy a győztes jedinek glóriája is van, újraértelmezi
 a vallásos szuperképességeket.


Az interneten jobbnál jobb fénykard-párbajt láthatunk, mégis a következő kettő örök kedvenc marad. A megfáradt, öreg jedi, négykerekű űrsiklójáról leszállva élethalál harcot folytat a sithekkel:


És íme a sithek bosszúja, avagy az erő sötét oldala és a klánok háborúja:


Május negyedike legyen veletek...

* Na és honnét vagyon a cím? 

2012. nov. 27.

When the clouds go marching in...

Első próbálkozás. A snittek egyenként 3-5 perc hosszúak, kb. 5-10 másodpercbe sűrítve. A framek egyenként feljavítva, mert rettentően kiégett a kép, majd újra videóvá alakítva.

Tanulságok:
- a D5000 nem egy muviméker,
- a Grimpix pedig annyit tud a mozgóképről amennyit kétezerben összeszedett. Sőt, még annyit sem. :(

2012. nov. 25.

Ghost projekt


Búúú... Szellemek márpedig vannak. És valamire készülnek. Mumler úrnak igaza volt, lehet őket fotózni is. Csak észre ne vegyenek...

Más is csinál hasonlókat. Igazi szellemekkel...

2012. nov. 19.

155 X makró? Dehogy...

Araszos harmonika-kihuzat (20cm), Helios objektív (58mm) és Raynox előtétlencsés mikroszkóp-örömködések a monitoron és a telefon kijelzőjén.
 Nem világos melyik kijelző-technológiákat látjuk kinagyítva, hiszen se szeri se száma a kijelzős fejlesztéseknek. 
 LG L206W monitor. Egy pixel mérete kb. 0,269 mm, vagyis az egyes színek kevesebb, mint egytized milliméter szélesek.
Motorola Defy + képernyője. 1 pixel kb. 0,096mm, ebben 6 korong foglal helyet. A gyári adat "kb." 265 ppi, saját mérés 264 ppi "fix", tehát az enyém a helyes :)
A nagyítás kiszámítása.
Adatok: 

D5000 lapkamérete: 23,6mm - 4288px
1px = 0,0055mm (most a Bayert felejtsük el)

LG panelmérete: 453mm - 1680px
1px = 0,269mm

1 monitorpixel lefotózva a monitoron (100%) 155 pixelen jelenik meg. Kézenfekvő lenne, hogy a nagyítás 155 X, de azért az mégsem.
Tehát 1 LG pixel  0,269mm a D5000 szenzornak 155 pixelén képeződik le, vagyis 155*0,0055mm =0,8525 milliméteren. A nagyítás tehát 0,8525 / 0,269 = 3,17 X. Ez már hihetőbb.

Mitől jelenik meg akkor az 1 lefotózott LG pixel ugyanazon a monitoron 155 pixelként?

Egy D5000 pixelt, ami 0,0055 mm, egy LG pixel mutat meg, vagyis 0,269 mm nagyságban látjuk. Itt tehát történik egy 0,269 / 0,0055 = 48,9 X nagyítás. Vagyis a monitor pixel, pusztán méretéből adódóan, ennyivel nagyobbnak mutat egy CMOS pixelt.

Az előző eredményt ezzel beszorozva: 48,9 * 3,17 = megkapjuk a 155 X nagyítást. Ettől látunk egy monitorpixelt 155 monitorpixelen.

A számításokat megismételve a telefonkijelzőre 3,26 X jött ki. Persze a pixelhatárok kiválasztása is hibaforrás, de a tárgytávolság sem volt azonos a két esetben, mivel akkor még nem volt tervben a számolgatás, meg értelme sincs újracsinálni, hiszen akkor az már nem lenne móka, csak munka.

Mindebből következik, hogy a fenti makró-szerkezet nagyítása kb.  3-3,5 X között található. 

2012. nov. 16.

Raynox makroszkopikus leképezés


D5000 + 18-55 VR kitobjektív (55mm - végtelen) + RAYNOX M-250 nagyításának kiszámítása monitor segítségével.
Adatok: 
D5000  lapkamérete: 23,6mm - 4288px
1px = 0,0055mm (most a Bayert felejtsük el)
LG panelmérete: 453mm - 1680px
1px = 0,269mm

Egy lefotózott monitorpixel 18,4 monitorpixelen jeleníthető meg (azért törtszám, mert a pontosabb mérés érdekében 10 pixel méretéből osztottuk vissza, így a mérési hiba tizedére csökkenthető)

Tehát monitoron 18,4 X nagyítást kapunk. A valóságban a leképezés aránya jóval kisebb. A CMOS 18,4 pixelének mérete: 18,4 * 0,0055 = 0,101mm. Tehát egy 0,269mm méretű objektum 0,101mm lesz az érzékelőn. Hát ez minden, csak nem nagyítás. De ha ezt a képet papírra nyomtatjuk 254 dpi-vel, akkor 19 pixel 1,9 milliméteres lesz. 1,9mm  / 0,269mm = 7 X nagyítás. Ez olyan, mintha egy három milliméteres hangya a képen 2 centis lenne. Na ez már valami.

Folytatása következik...

2012. nov. 14.

Várnéző - idegen civilizációval

Van öt perced? Ha igen, akkor kezdjük ezzel:



Fogarasból hazafelé a Mester úgy döntött megnézünk pár régi várat Európa innenső, multikulturális  boszorkánykonyhájában. Fogaras vára éppen felújítás alatt áll - ki tudja hány esztendeje. 
Szerintetek mi hiányzik a lőrésből? A fény?
Vagy csak a magyar szó?
A tavaly még volt bitófa. 



A vár körül kikerülhetetlen a hagymakupolás honfoglalás jelenléte. A Keresztelő Szent Jánosról elnevezett katedrális elődje a kilencvenes években (persze, hogy ezerkilencszáz-kilencvenről van szó) épült fából, majd pár év múlva leégett. Ami utána idenőtt, csillogó tetőzetével remek világítótorony a fényre gyűlő későbbi nemzedéknek...
Aki játszott már az Age of Kings stratégiajátékkal, tisztában van vele, hogy egy parti megnyerhető erős hadsereggel, tűzzel és karddal, de úgy is, hogy csak katedrálist épít. Akár csak egyetlen egyet.  

Szép dolog a kultúra és annak sokszínűsége. De én annak sem örülnék, hogyha a Hargitára egyiptomi piramist építene valaki, vagy Istenszékére kelta megalitokat. És este Máréfalván az úton kolbászoló csordát sem tartom szent teheneknek. De én nem tudnék örülni egy Szent Margit katedrálisnak se, például Bukarestben...
Olyan az egész, mint egy velem született betegség... Megszokott korlátok, csak ezt ismerem, ez a természetes. Csak akkor tűnődünk el rajta, mikor leesik a körmünk, vagy csomókban hull a hajunk, csomó nő a bőrünk alatt, vagy hasogat valami belül, hogy igen, hát ez is amiatt van... S míg így szaporodik fogunkban az idegen anyag, úgy gondolom, mégiscsak jó helyen van a Gordon hegyen a Krisztus-kilátó

A következő a Kőhalmi vár volt. 2006-ban még így nézett ki, és tornacipőben ostromoltuk meg, hogy bejuthassunk. 

Szelíden, szépen és halkan, hogy az őr meg ne hallja.

Most felújítás alatt. Új kövek kerülnek a falba, Hol vannak azok a kövek, melyeket érintett a német, török, kuruc...
És hol vannak a magyarok?

Kőhalmi vár immár felújítva,  kőhalommal fotózva.
viszont a jövő előttünk romokban hever,
és ha nem akarjuk nem jön el.
 

2012. nov. 12.

Kutyuli

Ugye mindenkivel megesett már, hogy egyszercsak melléje szegődött "a kutya" egy-egy kirándulás alkalmával? Nem nagy dolog, számtalan Buksi, Bodri, Muki volt már túratársam. Egyikük azonban, az elsők között, különösen kedves emlékem. Olyannyira, hogy tizenvalahány éve írtam is egy ilyet:

November eleje volt, egész nap szürkét szemetelt az ég, s a fenyők felső ágain vastag hasukat felkarcolták a felhők. Nevetve kapaszkodtunk a csúszós dombokra, s nem törődtünk azzal, hogy arcunkba jeges szeplőket köpött a szél, de este toporogva vittük be kabátunk alatt a hideg hargitai levegőt a faházba, ahol aztán meleg sör és hideg felvágott mellett beszélgettünk, míg elnyomott az álom. A felettem levő ágyból még hallottam, hogy azt suttogod: kutyuli, kicsi kutyám, magadhoz ölelted a párnát, s tudtam, álmodban kutyát simogatsz.
***
S míg odakint véres felhők között hajnali napot szült az isten, dideregve, fogunkat csikorgatva hátunkra vettük a zsákot, s állva ittuk meg a maradék kávét. Reggel, nehezen indultunk a hegybe, csak egymás bakancsát bámultuk, számolva a lélegzetünket.
De a felső háznál társunknak szegődött egy kávészínű kutya, s érzékeny orrával kolbászt szimatolt a hátizsákok alján. Néró - gyere vissza, de gazdája hiába hívta, s fenyegette, nagyokat szippantott a hátizsákok felé. S jött ügyesen a nagy kövek között, előreszaladt s később mikor a ködtől már egymást is alig láttuk, vissza-visszafordult, nehogy szem elől veszítsen.

Ismét megtréfált az idő, s bakancsunkban lábujjunk köré csavarodott a vékony reggeli hó. De Néró szökdécselt a vizes kövek között, s elengedte füle mellett gazdája  hívó szavát, míg mi vállunkon emelve a ködöt egyre magasabbra kapaszkodtunk. Fent megtörtént a csoda, feje tetejére állt a világ, ahogy kiléptünk a felhőkből, s most lábunk alatt gomolygott az egész heti időjárás, de felülről tűzött reánk a nap s mi egymásra nevettünk, a Csicsói-csúcson.  Messze az ország másik sarkában hónaljtól felfelé kék hegyek ágaskodtak a felhők fölött, s mi ugráltunk könnyű bakancsainkban a köveken.  Néró szeme is kacagott a gyönyörűségtől, s piros nyelvével ízlelgette a ragyogó havat. S hamar barátokat szerzett, mert jöttek mérgesen a meteorológus félvad farkasai.

Hosszan húzódott előttünk a Hargita gerince, mint nagy tengeri állat a hömpölygő felhők között. Ott vezetett a mi utunk, a kék sávval jelzett ösvény mentén, s küldtük Nérót vissza a faluba, de nevetett ránk és csak táncolt a havon. Miután háromszor is megszámoltuk az összes hegycsúcsot körben a horizonton, becsörtettünk az erdőbe, s nyomunkban jött a kutyuli, a Néró. Innen már minden ismerős volt, hátizsákos, félédes-keserves órák, és kimerültség, szenvedő mámor, amiért mindenünket odaadnánk. Súlyos bakancsainkkal nehezen törtük magunk alatt az északi oldalakon összegyűlt havat, s akaratunkon kívül többször is belerúgtunk Néró állába, ha sarkunkba tapadva próbált lépést tartani velünk. De jött szótlanul, s ha küldtük haza, nézett szelíden, de ha hátizsákunkba nyúltunk, túrta havas pofáját a konzervek közé. Később elillant a jelzés a fákról, s míg bújócskáztunk vele a hideg dombok oldalában, arra gondoltam, mindig ezt csináljuk. A jeleket keressük. Utak szélén, épületeken - egymás szemében. Turistajeleket kerestünk, kék jelzést fák derekán, ropogott a hó a lábunk alatt, s kegyetlenül koppant a bakancsunk Néró állán, ha túl közel loholt a sarkunkhoz. De szótlanul jött, szeme sarkából figyelte csak gyanakodva a medvenyomokat az északi oldalon összegyűlt hóban.

S próbáltuk kideríteni, vajon tudja e, hogy utunk egyre távolodik gazdája házától, s mi nem lehetünk neki új gazdái, mert egyszer célba érve, tovább nem vihetjük magunkkal. Néró, a buszra nem ülhetsz majd fel - nevettünk, s csóválta ő is a farkát, s kacagott a szeme, aztán kiértünk az erdőből. Végig a vízesés felé kutyákról beszéltünk, hűségről, bajtársiasságról, Néróról. S mikor Te elindultál a menedékház felé, hogy ott várd meg, amíg a csúcsra kiszaladok, titokban jól esett, hogy Néró mellettem maradt. Jött velem, s már rég nem a hátizsákot szimatolta, mint reggel, hanem vissza-visszafordulva a szemembe nézett.  Fent a csúcson tökéletes volt az összhang közöttünk, fújt a szél s mi összebújtunk Néróval egy kicsit, míg megmelegítettem a kezemet, a bundájában s boldogan jöttünk lefelé, mintha egymásnak kutyája és gazdája lettünk volna. Mire elértük a menedékházat, már vastag volt a leheletünk a szürke hidegben,  ekkor láttam utoljára Nérót. Jobb neki, ha itt marad - egyezkedtünk a forró tea mellett, bent a menedékházban, míg vizes lábunkat összedugtuk egy pulóver alatt.  Itt legalább talál társakat. Hűtlenül, rossz lelkiismerettel, a hátsó ajtón hagytuk el a hegyet, s szöktünk meg Néró szeretete elől. Még a maradék kolbászt sem adtam neki búcsúzóul, talán a szemébe sem bírtam volna nézni.
***
Kutyuli, hangzott a felső ágyból, és recsegtek a deszkák, ahogy az ébredés görcse végigfutott az illesztéseken - "kiskutyám"- mondtad még, s mint mindig reggel, nehezen indultunk a hegybe, az állva bekapott kávé után.

Közel volt már karácsony, szürkület után százasával lopták a fenyőket a hegyről a székely atyafiak, de hónak még nyoma sem volt a völgyekben.

Reggel, nehezen indultam a hegybe, csak bakancsomat bámultam, számoltam a lélegzetemet. S a felső háznál eszembe jutott Néró.  Kiáltottam a nevét, s vártam, honnan bukkan elő, de csak a hegyimentők kutyája kapta fel a fejét kíváncsian, s figyelt egy darabig oldalra fordított fejjel. Aztán fönt a nyeregben szólítottam még Nérót, s a Szél-dombon, de válasz nem jött, s azóta sem tudom, visszatalált e régi gazdájához, vagy elszegődött farkasnak fenn a Madarasi csúcs alatt. Régi nyomainkra a hóban már rároskadt a napsugár, s ahogy a menedékház felé mentem, új hó ropogott a bakancsom alatt.

Traktoron vidám emberek érkeztek kutyákkal, s kabátjuk alatt hideg levegőt vittek be a faházba, ahol hosszú sorban várták a forró teát.  Rájuk mosolyogtam, gondolatban kettétörtem a darabka kolbászt s úgy éreztem Néróval minden rendben van már.

2012. nov. 9.

10.000 méter a Fogarasban.

Csoportkép a Buteanu kéklő bércén.
Na persze nem egyből lett a 10.000 méter, hanem apránként, négyből. De legalább függőlegesen :)  Sokasodtunk és benépesítettük a hegyet. Természetesen ez is Székelyudvarhelyi EKE-edition. 
 Látod? Ott írja a falon, hogy EKE. 
Ők meg a betűk. Dőlt, talpas, de nem félkövér :)
Hátul a Călţuni-Lespezi ikercsúcs, elől a Kis-Lajta,
lajta rajta fürgébb kollegák
Már tudjuk, hogy a gravitáció hegyben teljesen más.
Hátul jobbra a Negoj divat-csúcs. Nagy szajha. Mindenki megmássza.
Balra Grimpix örök kedvencei, a Călţuni-Lespezi ikercsúcsok.
Megzavartunk egy fotóst a zergelesben.
Az Ördög-járatot a tavaly óta még nem tették biztonságossá.
De attól még másszák sokan. 
A legkevésbé látogatott 2500-as a térségben. A Călţuni.
Szemben a Negoj, rajta az unatkozó túratársak.
Kilátás Erdély hegyeinek legkedvesebb csúcsáról. Ez a hely Grimpix szíve csücske.
Itt még a materiális Grimpixet is meglegyinti a transzcendencia.
Talán majd külön fotóalbum is lesz belőle. Elől a Lespezi, balra meg a Călţuni-tó.
Az EKE nagyobbik része a Negojról dőzsölte végig a Lespezi-mászásunkat.
Persze, később a Negojra mi is kiszaladtunk, hogy meglegyen a harmadik 2500-as is...
Kiszáradt tengerszemek nyomai.
Egy kevésbé járt út a Negojról vissza a Bâlea-tóhoz. 
Leereszkedünk a Vânătoarea lui Buteanu-ról. Így változik a név keresztül kasul a kétnyelvű közösségben: eredetileg Buteanu kéklő bérce (Vânătaia lui Buteanu) alakult Vânătoarea lui Buteanura, majd ebből vissza Vadászra. 
Első ízben próbálkoztam geoláda kereséssel úgy, hogy volt GPS is. Teljes kudarc, a térségben kb. 4-5 geoládának kellett volna lennie, egyet sem sikerült megtalálni. Gyanítom, hogy nem a készülékemben volt a hiba. Úgy tűnik a geocaching leszálló ágban van, elkéstünk vele, úgy jó 5 évvel.
Vége.