2012/04/05

Kissé elmosódva - Emlékeim a Bucsecsből

Ez egy ilyen pillanat volt. Elnyújtott, mint egy kicsit visszatartott lélegzetvétel, s egy sötét folt villanása, amint végigszaladt a szemem sarkában, egy gondolat: hopp, és csak ezután hallom meg, hogy már csattog a zár, mert ujjam örömében rágörbült a gombra, s még kapaszkodok a pillanatban, ahogy kikopik lassan a retinámról a zerge elmosódott képe. 
 A Caraiman-kereszt felé félúton váratlanul ugrott fel ez a zerge. Nem tudom, ő tüzelt e, viszont én csípőből tüzeltem rá. Árnyék volt, meg minden, úgyhogy a képek elmosódtak, pont mint Mirko Hanák gyönyörű képein...

9 megjegyzés:

  1. ahhoz képest nagyon résen voltál...kiscserkész...

    VálaszTörlés
  2. Majdnem jó lett a svenk egy nehezen megközelíthető állat száguldásáról.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igazából még ilyen se lett, az utolsó képre rásegítettem. Nem azért ragaszkodtam az elrontott képhez, mert nehezen megközelíthető (vannak sok éles zergéim is) hanem inkább egy filozofikus felismerés, hogy a sok Shift+Delete kép között kincsek rejtőznek, ha jó szívvel nyitjuk meg őket :)

      Törlés
  3. A színvilág és a bemozdulás miatt, tényleg beugrik róla Capa :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na jó, mert citruskával tanakodtunk, vajon mennyire volt nyilvánvaló az utalás :)

      Törlés
  4. ebben szivet látok, igazán tetszik

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pedig állítólag nekem olyan nem igen van :) ha védekeznem kell, alkalmasint majd idézlek :)

      Törlés