Oldalságok

2012. szept. 28.

Retyezáti törlesztések - interetnikai mászkálások


Bogdannal egészen vicces körülmények között ismerkedtünk meg. Hangoskodva baktattunk Cârnic-től felfelé s ő ott ült az út szélén. Nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg, kik vagyunk. Hát magyarok - mondtuk, de kérdezhet nyugodtan románul is ha eltévedt volna. Ja, akkor ti is románok vagytok - nyugtázta örömmel. Ebből rögtön tudtuk, hogy vagy feketeöves karatés, vagy bolond, vagy nem lehet erdélyi román, mert mi mégiscsak négyen voltunk, ő meg csak egyedül. De aztán mégsem bicskáztuk meg, csak kikacagtuk.
Na, ez milyen állat?
Íme a megoldás a Világbékére és az Örökös Bódogságra.
Graffitizd le a hegyet s Isten a barátod lesz. 
Később, mivel az én társaim csak lazább túrát akartak, Bogdan meg jól mozgott a hegyen, megláttam benne a lehetőséget, hogy vele másszam meg másnap a Judele-t (vagy ahogy láttam még leírva: Zsudele, nincs ennek magyar neve?) és a Kapu-tornyot. Így a következő napra interetnikai fegyverszünetet kötöttünk és együtt túráztunk. Minden belefért, Zenoga-tó, Judele, Kapu-torony, Peleaga és még a Papusa is. Bogdan tíz évvel ezelőtti Grimpixet juttatta eszembe. Egyedül kóborolt, kevés felszereléssel, de mérhetetlen motivációval.  
Kilátás a Judele-ről. Alattunk a Kapu-torony, jobbra a Bucura-tó, hátul pedig a Peleaga.
Leereszkedés a Judele-ről, Hátul a Kapu-torony éles gerinc jellegű csúcsa.
A Judele már régóta a várólistás. Érdemes baloldalról, a turistajelzésen, a Judele-nyeregig menni, majd a jelzés nélküli, de nyáron jól követhető ösvényen, jobbra kimászni a csúcsot.  
A Judele-csúcs a Kapu-torony nyergéből.
Balra hátul a Judele-nyereg látszik, ahol a turistaút vezet tovább a Zenoga-tó felé.
A Judele-csúcstól közvetlenül támadható a Kapu-torony, csak le kell ereszkedni a közöttük húzódó nyeregig. Innen egy kitettebb mászás következik függőleges falon, de ha Grimpix meg bírta csinálni, akkor másnak is sikerül majd. A Kaputorony teteje egy éles gerinc.
A Torony alatti nyeregből vissza lehet ereszkedni a turistaösvényre, nem kell visszamászni a Judelera. Bogdan persze a Torony tó felőli oldalán mászott le, az Isten tudja, hogy csinálta.
A Kapu-torony és a Judele távolabbról
A Peleaga után még belefért a Papusa-csúcs is, ami szintén  kétezer-ötszázas.
A Peleaga a Papusáról nézve. 
Este aztán ismét sajátjaimmal (Bogdan valami nő után mászkált), sikerült pár sörrel  tudatmódosítanunk (lehet kapni a Bucura-tó melletti hegyimentőktől sört), így a hangulatunk szinte nem is fért el a katlanban. Ezt onnan is lehet tudni, hogy másnap óvatosan kérdezgettük a váradi, gyergyószentmiklósi és sepsiszentgyörgyi csapatokat, hogy ugye nem is volt az este nagy a pofánk? Egyikük se azt válaszolta, hogy á dehogy, hanem inkább azt, hogy jobb volt mint a manele, vagy inkább a magyar röhögjön s a román sírjon...
Éjszaka erős szél kerekedett, állandóan rázta a sátrakat, a mieinket nem bántotta, mert jó drága volt, de azért párat az olcsóbbjából  megontott. 
Hideg szél volt na... cigizni is csak így lehetett.
Vasárnapra nem sok tennivaló maradt, egyszerűen levonultunk a hegyről, de előbb lejátszódott az az epizód melyet már említettem
Bogdan és Grimpix tollászkodnak a csúcsfotóhoz. 
Köszi az [UEKE]és a [Turazas] levelezőlista tagjainak a tervezésben nyújtott segítségért. Talán trackek is vannak a telefonomon, ha majd valakinek kellene. 

2012. szept. 26.

Hogyan látom a wwwilágot?

Valami ilyesmit láthatott Grimpix,
egereld meg a képet.
(szimuláció)
A minap szórakozottságból Grimpix nem a hagyományos képnézegetőben lapozgatott a Retyezátos képek között, mikor hirtelen felrikkantott:
- Te majom, megint elfelejtetted a blogos képeket sRGB-be konvertálni!!!

Az történt ugyanis, hogy az istenadta képnézegető képtelen volt lekezelni az aRGB képeket, és sRGB módra jelenítette meg azokat. Hirtelen nagyon megijedtem, hiszen évek óta aRGB-be mentem a képeket és a naplóba se konvertálom azokat, vajon mások mindig ilyen fakónak látják a képeimet? És ez eddig hogy nem tűnt fel? Egyáltalán weben hogyan viselkednek az aRGB képeim?

Gyors kutatómunka következett, egymás után dobáltam be a Chrome ablakába az aRGB, sRGB illetve az untaggedRGB fileokat és megdöbbenésemre egyedül az sRGB mutatta magát teljes szaturált színeiben. Viszont az IExplorer és Mozzilla színhelyesen mutatja az aRGB képeket is*.

El is kezdtem ezt a bejegyzést, hogy mást is figyelmeztessek, hanem amikor a rollover képeket feltöltöttem, semmilyen különbséget nem észleltem az aRGB és sRGB között. Hogy mivan? A Picassa mutatja a különbséget. Bloggerben viszont minden OK.

S bár az interneten nem találtam erre vonatkozóan semmit, az a gyanúm, hogy a blogger színmenedzseli a képeket. Kivéve, ha semmilyen profil nincs hozzárendelve, ugyanis ilyenkor úgy illik, hogy sRGB-nek tekintse. Lássuk, látsz különbséget az alábbi két kép között?


A baloldali profiltalan (untagged), a jobboldali pedig aRGB.
Várhatóan csak a baloldali fakó, mivel a jobboldalit leápolja a blogger színkezelője.

* Itt tesztelheted, melyik böngésződ mit bír el a  teszt1, teszt2.


2012. szept. 24.

Teszteljünk monitort otthon

Mert ugye ha már minden filmet megnéztünk, akkor már nézzük meg a monitort is. Van ez a jó kis LCD monitor tesztelgető veboldal, ahol szinte minden lényeges paramétert finomhangolhatunk. Persze felbontást, meg gammát már az ovisok is belövik a tízórai szünetben, a kontrasztarány mérése viszont már Grimpixnek való feladat. Volt már példa rá, hogy a marketing állításai nem állták ki az igazmondás próbáját, most nézzük meg azt a kontrasztarányt, amiből nem átallottak 5000:1 értéket megadni az LG-nél (DFC technológia).

Az LCD monitorok működését aki eddig nem tette, már ne is nagyon tanulja meg, inkább a LED-es jószágokra pazarolja az idejét, mert ott is nagy disznóságok vannak. Grimpix cucca viszont még LCD.
Contrast ratio943:1
Monitor modelLG Flatron Wide
Submitted18 Sep 2012 21:25 CEST, by 188.173.*.*
Camera modelNikon D5000
Processing remarks

Black


Luminance0.08 cd/m2
Luminance spread0 cd/m2 (2 standard deviations)
Exposure value–3.44 stops   (aim for –2 to –3)
Exposure spread0.08 stops
Area used for calculation0.375 x 0.423
Camera settingsExposure time: 6   ISO: 200   F-number: 3.5
Focal length: 27 mm   (35 mm equivalent)
Exposure compensation: 0
White


Luminance76 cd/m2
Luminance spread10 cd/m2 (2 standard deviations)
Exposure value–2.79 stops   (aim for –2 to –3)
Exposure spread0.19 stops
Area used for calculation0.375 x 0.423
Camera settingsExposure time: 1/100   ISO: 200   F-number: 3.5
Focal length: 27 mm   (35 mm equivalent)
Exposure compensation: 0
A tesztet lehetett volna pontosabban is végezni, de a kb. 1000-es érték nem is rossz egy otthoni monitortól.  Bár nagyon komolynak tűnik a fenti ábra, én mégiscsak azt gondolom, hogy a számítást igazából a két tesztkép luminancia értékeiből osztotta ki (76/0,08 cd/négyzetméter). Tádám.
Az LG szakembereiről meg mit is mondhatnánk. Biztos tudnának olyan mérési körülményeket és laborfeltételeket, ahol az 5000:1 kimutatható. Csak hát attól ez még hazugság, mert Grimpix szobájában ez gyakorlatilag nem alkalmazható. Itt van például a DFC technológia amit az LG 2006 óta használ. Ezt kiiktatva már csak ennyit mértem:.
Contrast ratio768:1
Monitor modelLG flatron wide with pattern
Submitted19 Sep 2012 18:46 CEST, by 188.173.*.*
Camera modelNikon D5000
Processing remarks
Note: image file 1: suggested exposure time: 32.9 s (Set EV to +1.3)
Black


Luminance0.07 cd/m2
Luminance spread0.01 cd/m2 (2 standard deviations)
Exposure value–3.84 stops   (aim for –2 to –3)
Exposure spread0.15 stops
Area used for calculation0.541 x 0.611
Camera settingsExposure time: 13   ISO: 200   F-number: 5.6
Focal length: 39 mm   (35 mm equivalent)
Exposure compensation: 0
White


Luminance55 cd/m2
Luminance spread11 cd/m2 (2 standard deviations)
Exposure value–3.28 stops   (aim for –2 to –3)
Exposure spread0.28 stops
Area used for calculation0.541 x 0.611
Camera settingsExposure time: 1/40   ISO: 200   F-number: 5.6
Focal length: 39 mm   (35 mm equivalent)
Exposure compensation: 0
Nos mit mondjak... A DFC talán azt jelentheti: deliberately fool customers. Mi mást?. 

2012. szept. 21.

Verőfényes tizenhatos

Nem, nem fociról lesz szó, a foci az olyan gáz... Hanem a tizenhatos szabály méltó párja lehet a papír-távolságmérőnknek. Ez egy  olyan fénymérő, ami nem kerül semmibe, nem húzza a zsebünket és 15 fényértéknek megfelelő téma esetére állapítja meg az exponálási értékeket. Az ettől eltérő fényviszonyokat ebből vezethetjük le. 
LightExposureShadows
Sunny
Shutter: Reciprocal of the ISO
Lens opening: f/16
Dark with sharp edges
Slightly overcastAdd 1 stop to f/16: f/11Bright with fuzzy edges
Overcast
Add 2 stops to f/16: f/8
Barely visible
Heavy overcast
Add 3 stops to f/16: f/5.6
Absent
Open shade
Add 4 stops to f/16: f/4
Absent
Backlighting
Add 1 stop to f/16: f/11
-
A szabály: egy verőfényes vasárnap délután F16-os rekesz mellett a használt ISO reciprokát illik záridőnek beállítani. Pl. ISO100 esetén régebb 1/125-öt állítottak, de manapság természetesen a 100 is beállítható a gépek zömén. 
Ez talán már ismerősebb a régi fotósok körében (21°DIN/100ASA). 

Hogy miért kellett ez? A későbbi bejegyzések anyagának tallózása közben bukkantam rá, és bár ez ma már senkit sem érdekel, egyszerűsége miatt megérdemel egy kis figyelmet. Legalább harminc másodpercet. Ami mellesleg pont most le is járt. Vége. 

Kérdés (a hozzászólásokban várom a választ - nem ér kiguglizni): a Sunny 16 hány fényérték és miért?  Akkor is válaszolhattok ha nem vagytok biztosak a dologban, mert érdekel, hogy a környezetünkben ez mennyire ismert. És ne felejtsetek szavazni fenn jobboldalt a színteres kérdésre. 

2012. szept. 19.

Ishihara sensei lába nyomán, de saruszíját korántsem megoldva...

Ha mindenki  fizetne egy sört, aki nem tudta mostanig, hogy a fotósboltban a két legizgibb színtévesztésnek (protanopia, deuteranopia) van beépített színellenőrzése, bizonyára alkoholista lennék. Pedig van.

A proof color beállítás segítségével könnyen találhatunk két olyan színt (hue/saturation/luminosity kombinációt), melyeket a protanotop látás egynek érzékel. Még jobb lenne egy igazi ishihara-paletta, de sajnos nem ezzel van tele az internet. Ha csak egyetlen tónust kell elkódolni, nincs is szükség a kép fragmentálására. 
Ha a képben hasznos tónusok is vannak, a kétszínes paletta már nem elegendő ezek elrejtésére. Itt kap szerepet a kép fragmentálása, ami jelentősen megzavarja a felületek észlelését. 
A feladat megtalálni azt a finom egyensúlyt a színek és fragmentumok között, ami már elrejti ugyan a képet a protanotop látás elől, de a normál látás számára még értékelhetően hagyja. Természetesen az egyes színpárok csak bizonyos színtérben működnek, pl AdobeRGB-ben már más színeket kell kikavarni.

Megköszönném, ha valaki használhatóbb módszer írna ilyen ábrák előállítására. Addig is ezt találtam. A bejegyzésből letölthető a Processing-kód, amely nemcsak alkalmas Ishihara-féle tesztek gyártására, de minimális programozási alapismeretekkel testre is szabható, illetve kinyerhető belőle néhány ishihara-színpaletta is. Természetesen kell hozzá telepíteni a Processinget, amit aztán még számos játékra lehet majd használni. A programocska, a blog szerint,  amúgy azért született, hogy ne csak betűk és számok, hanem ábrák is megjelenhessenek a tesztben (pl. analfabéta gyerekek lecsekkolására). Egyetlen hátránya van: részletesebb kép esetén, iszonyú lassú. Azért egyet csinált Grimpix is. Ha a gyerek nem azt válaszolja, hogy az ábrán a rupicapra rupicapra látható, akkor bizony színvak az istenadta.  
A Flickeren valamivel részletesebben is megtekinthető.
És íme egy lehetséges ishihara-paletta, trükkös színekkel, a protanotop látás tesztelésére (sRGB-ben működik):
A felső sor a kódolni kívánt ábra, az alsó pedig a háttér  színei.

2012. szept. 17.

Retina monológok - avagy színt tévesztünk

Az megvan, amikor a színvak beszáll a liftbe, de a hetedik helyett a kilencedikre megy fel? Miért? Mert szint tévesztett! :)

Ma már bezzeg tele van az internet különféle tesztekkel, de régen, minimum be kellett sorozzák az embert, hogy először szembesüljön az Ishihara-féle (vagy hasonló) tesztekkel és rájöjjön, nem azt látja amit más. Akkoriban, mikor még a hullámhosszról azt gondoltam, hogy valamiféle tengerész szakszó, a receptor meg az, amit ki szoktak lopni a köztelefonokból, azon töprengtem, vajon minden ember ugyanúgy lát e? Persze túl nagy szórás nem lehet az öröklődés miatt, meg hát a csapsejtek működése mérhető is... de azóta számtalanszor szembesültem azzal, hogy bizony mindennek dacára teljesen másként látunk.  Ahogyan Monty Python is mondaná, mi mind különbözőek vagyunk. Csak Grimpix nem...

Ha úgy tudod, nem vagy színtévesztő, még nem jelenti, hogy nüansznyi árnyalatokkal is jól elboldogulsz. Próbáld ki, jó játék. Sokmindent összeolvasva sem bírom eldönteni, a színtévesztés ebben a társadalomban hátrányos helyzetet teremt e vagy sem. Meg egyáltalán miért alakult vissza a színlátás az embernél a fejlődés során? Viszont kicsit irigylem a négyszínlátókat. Már ha vannak :) Elvileg ez a teszt megmondja. Szóljon aki lát valamit. 
Képmódosító zsonglőrködéssel sem sikerült kideríteni, mit kellene látni bennük. 
És most mit látsz? Állítólag a színtévesztők a fordított Ishihara teszteken jobban teljesítenek, mint a háromszínlátók. Jelentősége ennek pl. az álcázás felderítésében van. Ezt is érdemes megnézd, ha netán a színeslátás hiányával lennél megáldva. 
Szóval, mi van az ábrán? Színtévesztők? Valaki?
A továbbiakban Grimpix a színtévesztés különböző előfordulásaival játszik. Legyen ez egy utazás a színtévesztők világában. Mindenkinek van a baráti körében legalább egy színtévesztő, de a heccelés mellett (valamiért ezt a színlátók irtó viccesnek találják) jó játék lehet megismerni az ők világát is.  Grimpix erre a Vischeck pluginját használta, de rengeteg online szimulátor létezik. Ez meg komplexebb, viszont nem fogad el képfeltöltést. Sajnos, ahány annyiféle eredményt ad.  De hát a színtévesztések is állítólag mind egyedi esetek. 

Már nem tudom honnan kopiztam az alábbi összefoglaló táblázatot, de segít eligazodni a színtévesztések színkavalkádjában:
  • Trichromat = ha mindhárom csaptípus megtalálható, a teljes színkört látja az illető.
  • Protanomalia = vörös színtévesztés;
  • Deuteranomália = zöld színtévesztés;
  • Tritanomalia = kék színtévesztés;
  • Dichromatia = csak kétféle receptor van, az egyik teljesen hiányzik;
  • Protanopia = vörös szín vakság;
  • Deuteranopia = zöld szín vakság;
  • Tritanopia = kék színre vak;
  • Monochromatia = egyetlen típusú receptor található meg. Általában a kék színre érzékeny receptorok maradnak meg.
  • Achromatia = teljes színvakság. A szín érzékeléséért felelős össszes receptor (csapok) hiányzik: az illető csak homályos fekete-fehér képet lát. Jellemző a nagyon erős fényérzékenység is.

A képeken egymás után: egészséges színlátás, protanopia, deuteranopia illetve tritanopia szimulációk láthatóak.
Upsz... Szóval foglalt a retyó?
Akkor most milyen színű a lámpa?
Mi az, hogy őszi színkavalakád? Ősz van már egyáltalán?
Vigyázz, a zöld lipinkán felejtettem a piros rágógumimat!
Dögös ez a kék-sárga színkombináció, nem is buzis...
A szivárvány mindkét színében pompázik a hegyoldal...
Ugye csodálatos ez a bíbor színű virág?
És ha már viccel kezdtünk, még ezt találtam.  Boci :)
Linkgyűjtemény a színekről: http://www.markmelnick.name/color/color.htm
Eszközök a színtévesztők részére: http://www.colblindor.com/2008/12/23/15-tools-color-blindness/
Csak felnőtteknek (vagy színvak gyerekeknek): http://www.aliciaross.com/2011/08/ishihara-test-series-stills.html

2012. szept. 13.

Ad hoc blogtalálkozó a Retyiben


Mit ad Isten, a hétvégén, az Encián háztól lefelé jövet kiderült, hogy a sepsiszentgyörgyi csapat egyik tagjával blogos kapcsolatban állunk. Így esett, hogy a vízesés előtt kicsivel a valós életben is összeismerkedett a Fire Artwork Studio és az Utazások Fotográfiában. Különleges, spontán pillanatok az ilyenek, bántam is később, hogy a nagy rohanásban nem készült egy közös fénykép lenyomatul az esemény örömére. 

De aztán itthon kiderült, hogy mégis készült. Éljenek a mindent lefotózó turisták! Íme a fölnőttek vízparti játszóháza :)

(felvétel: Tonya)

2012. szept. 10.

Vasút a Hargitán

A Fedeles-kúttól indul az ösvény...
No, ez abszolút nem az a vasút, amit a magyar időben, vagy utána az ötvenes években próbáltak keresztülvezetni Székelyudvarhelyről például Csicsóba. Ami mellesleg jó, hogy nem készült el, nemcsak azért, mert Székely-bácsi így nem kell nyitogassa a nehéz tölgyfa csűrkaput, amin átalvezetett vóna a sín, hanem, mert így legalább az itteni magyarság kapott még fél évszázad haladékot a tömeges betelepedéssel szemben...
A Karate Kid-es jelzésen kell  eljutni a ferrátáig.
Jó meredek, ha nem erősítik meg az ösvényt,
bizony be fog szakadni az egész olvadáskor. 
Szóval az a via ferrata lészen most terítéken, amit nemrégiben szegeltek ki a Fedeles-kút fölött a Kecskevészen.  Mikor Grimpix először meghallotta a projektet, halkan kuncogott, s epésen megkérdezte, osztán sziklát is csinálnak alája? Mert a Hargitán kb. annyi a szikla, mint... No de nem lett igaza, mert egy rövidke pályára (vagyis másfélre) mégiscsak elég volt a kő. Sőt, a vietnámi híd előtt még a vérnyomásunk is meg bírt  picit emelkedni. Kicsit olyan baluparkos érzés. Szóval jó volt na. Próbáld ki, ha nem hiszel nekem. Most tényleg, ebben a bejegyzésben a függőleges az függőleges. Becsszóra. (Képek: Csilla, Vasi, Grimpix)
Ez a könnyebbik (?), jobboldali ösvény.
Ha történetesen nem találod otthon a Via Ferrata szerkód, vagy kölcsönadtad egy csórónak, akinek még ilyenje sincs, akkor a Súgó Panzióban tudsz bérelni egyet.
Ez meg az izgi vietnámi híd. 
A híd alulról. Ez is a jobboldali pálya. 
Kb. 1-1,5 óra alatt az utolsó szegig minden összemászható,
és mivel 4 óra a bérlési idő, érdemes feleannyi cuccot bérelni,
mint amennyien vagyunk, feltéve, hogy számunk osztható kettővel. 
Még új a dolog, nem minden működik rendesen.
Pont el volt véve a villany, nem volt hová bedugni a hajszárítót.
Bár egy konnektor mellett két sodrony így is elég rossz ómen. 
Nem muszáj visszaereszkedni, van oldalsó levezető ösvény,
de a gerincen további narancsszínű Karate-Kid jelzés vezet vissza a  Sugó-házhoz.
Így esett hát, hogy ferrátás szüzességünket a Kecskevész vette el.  

2012. szept. 6.

Reszkess Királykő, jön Udvarhely!

Pár hete megindultunk a Királykő ellen harminc valahányan, ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő, a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő, a handlé, a szódás és a képkereskedő, a házmester, a fia és a kéményseprő és még sokan mások :)
A társaságot az EKE szervezte össze, még otthon,
a városban is megbámultak annyian voltunk. 
Menedék a Hegyes-csúcson.
Előtte a turisták litográfiája.
 
Újabb kisplasztika a szabadtéri múzeumban.
Annyian voltunk,  hogy ilyen gyéren menetelve a Holdig is csatárláncot alkothattunk volna. 
Azt mondják a Királykőn csodálatos a panoráma... 
...ezért rengeteg panorámát készítettem... 
...de nem lettek különösebben csodálatosak.
Terrorelhárítás a gerincen.
"Kőszáli kecske jelentkezz, jelentem a víz szaladt, a kő maradt.
Ismétlem a kő maradt. Vétel"
És volt ilyen is, igaz, nem közvetlenül az ösvényen. 
Aki itt átmegy az kap egy piros pontot.
Én már rengetegszer jártam itt, és voltam  már bárányhimlős is.
Nem is olyan régen, valahol itt volt a határ...
...itt meg a románok örvendeznek, hogy most nem ott van a határ...
Az udvarhelyi csatárlánc a Grind nyeregben levonul a hegyről,
de azért a hegynek is sikerült egyet elkapni közülünk.
Mit csinálnak ilyen esetben az informatikusok a sérülttel?
   Természetesen  lementik...                                                    Mentés...                      aztán              Mentés másként...
(pirosban már a rendszergazdák remuvolják a bajtársnőt a hegyről - ezek Tibi fotói - köszi)

Zernyesti jinjang a Kis-Királykőről. 
Izé... hegyi fengsuj... lentről felfelé: mező, fák, hegyek és felhők
Nem vége, csak szünet. Pause. Menopause... 
Jó kis kirándulás volt, köszi mindenkinek, máskor is vigyetek magatokkal :)