Oldalságok

2013. márc. 13.

Tíz év múlva...időutazás oda-vissza, keresztül-kasul

Tíz évvel ezelőtt, több is kicsit, húsz éves fejjel, neki a világnak... hangulatnak ímé egy Bereményi az Ando Drom előadásában, ami még csehtamásosabb mint az eredeti... A fotókat pedig ti készítettétek. 

Közös kiállítás Keresztúron (Praktika) - L. Csaba felvétele 
Az béna Smena és a kicsengetésre kapott szappantartó (ami komoly gépnek számított, mert motoros volt) után, egyszercsak kezembe került Éva  Fedje. A Fed. Akkor kezdődött. Mialatt a keresőben a két kis foltot egymásra ügyeskedtem.  Megcsapott az ukrán gépzsír szaga? Kinyílt a blende egy másik világra?

Emlékeztek hogyan zajlott egy fényképezőgép vásárlás 1996-ban? Újsághirdetés, zöld telefon. Általában a konyhába hívtak be, bezavarták az asszonyt, majd kihozták a papírba csomagolt Zenitet. Hát ez lesz a profi fényképezőgépem? És bevillant, hogy tíz évvel azelőtt, kisgyerekként egy boltban, a polcon egyszer már láttam vadonatúj Zenitet.
A T60 - L.  Csaba felvétele 
De kisgyerekként nem érdekelt a fotózás. Mégis az a Zenit azon a polcon, nyolcvanhatban, mintha egy markert hagyott volna emlékezetemben. Ezek a papírba bugyolált Zenitek nem voltak újak. Sokat spóroltak értük régi gazdái, majd fotóztak velük magyar-cseh-németben. Meg is látszott rajtuk.

Aztán magamat látom, ünnepelünk a Szikuluszban s Paprika kikacag, mert a frissen vásárolt, lestrapált Zenitben nem csapódik fel a tükör. Méghogy megkerüli a fény valahogy...haha. Bimbi másnap hümmögve jegyezte meg: nem gravitál a tükör - mi? És jól szórakozott ő is, de azért megjavította. Talán nem kellett volna.

A Kirándulás - Szisze úr felvétele
Aztán néhány újabb konyha, naftalinszagú papírcsomagolások és lett egy Praktika MTL, pár lencsével, amik kotyogtak itt-ott. És benyomták a rekeszt is, de közben mégis éreztem, ez sem az igazi, csak azt nem tudtam még megmondani, mi lenne az. És ez már az az idő volt, amikor például elhangzott Flórián Csaba epik kijelentése az aktfotózás problémás voltáról, meg még sok hasonló mély kinyilatkoztatások ideje is a fotóklubokban és fotókocsmázásokban.

A Caraiman-Kereszt (EOS300) - Adél felvétele
Aztán az ezredforduló előtt pár perccel vagyunk, vagy már utána közvetlenül, mikor irigykedtünk Balázs Attila Yasikájára, ami becsípte az AZO filmet, annyira úri holmi volt, és fekete volt és motoros és lekerekített, és tudtam biztosra, hogy olyanom a büdös életben nem lesz (eddig valóban nem is volt még). Ó bár egy megkíméltebb Praktika, ha sikerülne. Ez akkoriban volt, amikor egy kávé mellett, az Elekesben vártuk, hogy a Sooters éppen most elrontja e a képeinket az egyórás hívás alatt.   Na ott, az Elekesben, két kávé között... álmodoztunk a fotózásról, de én nem bírtam kitalálni, azt, hogy mi lesz tíz év múlva. Talán ez az oka. Csak ki kellett volna találni valamit. Esetleg otthagyni a filmeket a Sootersnél.
Zergelövészet - Kopacz úr felvétele
Aztán pár év múlva Pécsen egy bizományiban mellém szegődött egy Canon T60. Csaba biztos irigykedett érte, ami érthető, mert ezzel már igazi zoomlencse is volt. Kotyogott, de zoom volt. Mégsem lettek jobbak a képek. És pár év múlva a fotó-listán (mert ekkor már volt internet) egy kedves kolléga révén, hozzájutottam egy teljesen új Canon EOS 300-hoz.
Hargita (Fuji9600) - B. Edit felvétele
Tulajdonképpen nőknek gyártották, de mit számított? Buszra ültem, s irány Budapest. Hol volt akkoriban nemzetközi csomagküldés, vagy internetes rendelés. Ki sem bírtam volna találni ilyet. De így is megérte, mert itthon nem lehetett kapni. Új volt, szürke és motoros. Mindjárt két zoomal. Azon az éjjelen a Népligetben aludtam, egy fának támasztott háttal, a Canon pedig az ölemben. És másnap reggel már szafarin voltunk a géppel - az Állatkertben. El is ejtettem egyből a vadiúj polárszűrőt, mert hajnalra teljesen elfagytak az ujjaim. Akkor talán, egy kicsit, mintha... mintha ez már az lett volna...

Hegyes-csúcs (Coolpix) - Mihai felvétele
Aztán a Praktika a Kelemené lett, a T60 a Csabáé, azóta is megvan talán. A 300 mellé jött egy fekete 500-as, vagy valami ilyesmi. Csak a képek maradtak ugyanolyanok, mint Zenittel és Praktikával. Pedig még egy filmszkenner is került. Iszonyatosan sok pénz volt. Többszáz óra szkennelés, és összeomlott harddiszkek, napokig tartó karc-retusálások és közben lassan a közvélemény elfogadta, hogy nem csak a lúzerek használnak digitális fényképezőgépet.
A sok frusztrált fotográfus a polémiákban megfáradva, egyenként, kerülve a feltűnést, esetleg szabadkozva, lassan-lassan áttért a digitálisra. Ki emlékszik ma már az eldurrogtatott érvekre a film mellett? Ki emlékszik ma már mit gondolt egykor, és hogyan látta a digitális világot? Hogyan látta azt, hogy mi lesz itt tíz év múlva? Én nem láttam. Talán a gép volt az oka, a szemem előtt. Mert mindig ott van egy gép.
Călţuni-Lespezi - V. Edit felvétele
A digitalizálódás elhatározása a Királykő felé született meg, Laci autójában. A 300-as Canont az Isten tudja ki vette meg. A szkennert, ugyanő, a Botanikus kertben Cankóval búcsúztunk a filmes fotózástól. A másik EOS... ahogy jött úgy ment tovább. Úgy lett vége, hogy szinte el sem kezdődött semmi.  A Krókuszt úgy dobtam ki, hogy nem is használtam, a bőröndös nagyítót és egyebeket eladtuk, vagy elajándékoztuk. A filmek lefűzve, feltekercselve, a diák keretezve, meg ömlesztve azóta várják a kamra alján, hogy egyszer talán időutazok velük is.
Călţuni-tó - Vasi úr felvétele
De egy hároméves Nikon Coolpix 5700 használtan annyiba került, mint ma egy középkategóriás DSLR. És  hosszas internetes keresgélés után Bukarestbe kellett menni érte. A legelső felvételeket a Bucsecsről csináltam vonatablakból - hazafelé. 5 Megapixel. Öt millió (!) pont - felfogod? - ez volna végre az igazi? Aztán két év múlva az udvarhelyi árvízkor kiderült, hogy nem vízhatlan. Nem lehetett teljesen megmenteni a manuális funkciókat, de azért Paprika átvette jó áron szappantartónak.


Bobotov - Babája felvétele
De akkor már ment a franc Budapestre új gépet venni, erre már kialakult az ügyintézés rendszere. Emlékeztek az olyan sofőrökre, akik cégügyben sokat jártak ki, és jópénzért elvállalták bárminek a beszerzését? Na így lett meg Fuji 9500. A szervizelést szintén ügyintézővel kellett megoldani, aki bizony drága taxikkal közlekedett Budapesten. De a Fuji 9500 egy kiránduláson ott maradt Lőcsén a templom előtti parkolóban. Teljesen lenulláztam a fotós felszerelésemet. Egy hétig sirattuk a Tátrában... Talán ott kellett volna abbahagyni, és elindulni másfelé. De csak ezt az irányt ismerem.
Retyezát - Szisze úr felvétele

A 9500-as emlékére, következett egy Finepix 9600. Nem márkahűségből. Csak teljesen biztos voltam benne, hogy DSLR-re sosem lesz elég pénzem. Az önmeggyőzés azt is elhitette, hogy ha lenne sem kellene, cipelje a bánat magával a hegyeken a nagy üvegeket. Aztán így telt el még pár év, és egyre jobban idegesített a kis CCD zajos képe.

 A Kirándulás a Bucsecsben - Kopacz úr felvétele
2009, a Canon 450D éve. Arra volt jó, hogy megértsem mitől életlenek a képek, és mitől voltak azok annak idején a drága EOS 300-al is. Az olcsóságtól. Megundorodva a DSLR-ektől, alkalom nyílott volna az egészet a Küküllőbe dobni, és valami más után nézni.

De nem így történt. Réka megmutatta, hogy azért a Nikon alapobjektívjeivel már lehet kezdeni valamit. Így jött el 2010. A Nikon D5000 ma is itt van az asztalomon. Még.


A képek azonban semmit sem változtak, az érzés, amivel szememhez emelem a kamerát, semmit sem változott. Csak a gépek változtak körülöttem. Nézem a képeket, szinte mindegyiken lóg a kezemben, nyakamban egy gép. Szinte mindegy milyen.  És különbnél különfélébb fénycsapdák élnek itt most a házban is. Volt akiért pénzt adtunk, volt aki csak úgy jött, s befogadtuk és volt olyan is akit elajándékoztunk.
Lukkamera nap (Moszkova szélesfilmes) - F. Csaba felvétele
Néhány nem is a miénk, csak itt van egy ideje, például Laci Zenitje. És mit ad Isten, egyszercsak teljesen váratlanul bekopogott egy szürke motoros is. Ismerős volt, ez Rita gépe.
Az ezredfordulón fel kellett érte utazni Pestre, most 10-15 Euró az ebay-en. 
De hiszen ez szakasztott olyan mint tíz éve az a Canon, amiért kiutaztam Budapestre, és egy vagyonba került. Ettől éreztem akkor, egy rövid időre, hogy konszolidálódik a fotós énképem. És most csak állt az ajtóban félszegen, annyi idő után. Nem ugyanaz a gép. Csak ugyanolyan. Bejöhetek? - kérdezi. Itt maradhatna ő is? Meddig? Nézem a gépet. Alig több, mint tíz esztendő telt el... Istenem... bezárult egy kör? Mit jelent ez?
Fotózás idegenvezetőkkel - L. Csaba felvétele
És most ülök, az ölemben az EOS, és várom, hogy jöjjön egy Fed is. Vagy legalább tisztán lássam azt, ami lesz... tíz év múlva. Mi legyen? Gőzöm sincs, mi legyen... Csak tíz év múlva, ne ez a napló legyen...
Karácsonyfalva -  Citruska felvétele 

12 megjegyzés:

  1. Naná, hogy irígy voltam a T60 miatt :)
    A fekete Canon az 1000-es volt és önkioldó módban nyomta a Jingle Bells-t hogy nehogy bealugyál. Azóta se láttam olyan gépet :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Júúú, ez teljesen kiment a fejemből :) Tényleg citerázott.

      Törlés
    2. Az kié lett, nem emlékszel? Én elfelejtettem.

      Törlés
    3. Nem tudom ki volt képes megvenni :)

      Törlés
  2. Jó volt olvasni az elmélkedésedet...:-)
    Hogy mi lesz tíz év múlva azt szerintem senki sem tudja biztosra de sejteni azért lehet, hogy a gyártók az ígényesebb fotós réteget a full frame fele terelgetik a kevésbbé ígényeseket pedig a milcek felé.
    Én mostanra már úgy érzem, hogy annyira kialakítottam a felszerelésemet, hogy ezzel meg lehetek elégedve és "míg a világ" ezzel fotózok már... na de ki tudja mit hoz a jövő.
    Elgondolkodtam rajta, hogy én hol is szereztem be a gépeket amikkel fotózgattam. Hát a legelső ami a kezembe került tulajdonképp nem is az enyém volt hanem az apukámé, egy EXA 1C, Keletnémetben vettük középiskolás koromban, egyetlen fix 50mm-es Pentacon obival, azzal is használtuk végig. Mindig ideadta apukám, bárhová elvihettem, kirándulásokra, bulikra. Amit fotóztam azt otthon apukámmal előhívtuk, kidolgoztuk papírra. Később az első pár fizetésemből vettem hozzá vakut és fénymérőt Csíkszeredában valami konszignációs üzletben, új volt, most is működne, ha használnám.
    Pár év múlva jött a családalapítás, gyereknevelés. A gyerekek növekedését kezdetben egy Hong Mei kínai kompakt filmes géppel örökítgettem meg amit Udvarhelyen vettünk a zene üzletben a Kossuth utcában ahol most Adidas üzlet van. Nem tudom valaki emlékszike még, hogy a zeneüzletben fényképezőgépet is lehetett kapni...:-) Később Svájcban vettünk egy Pentax espio szintén filmes kompaktot mert a kínai gép kezdett meghalni. Most is megvan, csak borzasztó drága elemmel működik.
    Az első digitálisunkat szintén Udvarhelyen vettem a Germanosban(úgy látszik nem voltam hajlandó messzebb utazni egy fényképezőgépért). Sony dsc s80 volt, illetve most is megvan és működik. Most is fotózgatunk vele dokumentációs céllal leginkább és praktikus mert csak 4 megapixeles és a képeit simán lehet e-mailben leméretezés nélkül küldözgetni. Akkoriban sok-sok nyaralásunkat örökítettem meg vele.
    Mikor a gyerekek nődögéltek és nem kellett már "pelenkázni" őket gondoltam, hogy jó lenne kicsit komolyabban fotózgatni és nagy körültekintéssel választottam ki a Canon S3 IS gépet amit valahol Brassóban vettünk meg egy Canon dealartől vagy kitől, teljesen hivatalosnak tűnt az egész, gondolom az is volt csak nem épp üzletből. Volt egyébként minden hozzá, számla, garancialevél stb. Most is boldogan használja akinek eladtam később mikor rájöttem, hogy nem nyújt annyival többet a Sonynál mint amennyivel többre vágytam.
    Ez után, pontban 40 évesen kaptam a D80-at, úgymond szülinapomra és pontosan öt évre rá a D7000-et. A D80-ért lementünk személyesen Bukarestbe a Fotohobbyshophoz, de az objetktíveket amit vettem hozzá később és a D7000-et is már neten rendeltem.
    Így fejlődött tehát a kereskedelem idővel, hogy az első gépért még külföldre kellett menni, manapság pedig már házhoz hozzák a legmodernebb gépet is, csak legyen zsozsó rá... és közben "csak" harminc év telt el.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony a zenebolt volt anno a Photoshop, az Azo cuccokat pl. itt lehetett megvenni. Azóta is van egy AZO diázó szettem, AZO diára. Csak diám nincs :) meg gondolom le is van járva úgy tiz-egynéhány éve...

      Törlés
  3. hát a kicsi szürke motoros is több mint 10 éves már, és annakidején egy vagyonba került :))) talán ezért is sajnálna kikerülni a szeméttelepre...
    jó kis naplózás volt, mérföldfotós - és hogy eltelt az elmult 10 év? lehet jobb lenne már most kitalálni mi lesz 2023-ban.
    (Na tessék - kiirni se semmi :))

    VálaszTörlés
  4. 10 év:gépek:képek:nők:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Biza... színes és fekete-fehér babák, hogy Bereményinél maradjunk :)

      Törlés
  5. nagyon jól éreztem magam amint olvastam tíz év vívódásaidnak történetét, szerintem rátapintva mindannyiunk lelkivilágának örökmécsesére.
    pillanatnyilag legjobb fénycsapdám egy Jakobs kávésdobozból összehozott lyukkamera, (ezt láttad a G pubban, nagylátószögű és 15*24cm.a papírnegatív) a 15*24cm negatív kézenfekvő, 24*30cm. -ből vágom ki az ok nálam is az anyagiak.
    hogy mi lesz a jövő, nehéz megmondani. söröshordóból lyukkamera? ki lesz aki besegít a sok sör elfogyasztásában? mert hogy én el nem öntöm az tutti fix

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Készül az én Jakobszos lukkamerám is. Féldobozos körpanoráma :) Várom a gyári 0,27-es lukat s akkor bemutatjuk itt a naplóban.

      Törlés
    2. Hát ha nekem valaki azt mondja tíz éve, hogy 2013-ban a lukat is pénzért árulják.... :)
      Nálam a sorrend Smena 8 - Zenit ET - Carena 1000 sx - Fuji Finepix 650fd - Canon 600d
      Arra persze én is kíváncsi vagyok, milyen lesz akkor, mikor majd a mostani gépemre is olyan nosztalgiával gondolok majd vissza, mint a jó öreg Smena első tekercs filmjére 1978-ban, amiből egyetlen árva kocka sem lett használhat! Nekem senki nem mondta, hogy a filmtovábbító tárcsát egészen a megakadásig kell tekerni!

      Törlés