Oldalságok

2013. dec. 18.

Zónázás előkísérletek - a lineáris RAW

Persze, tudom, sál, sapka és jobbra exponálunk, ezt a témát már körüljártuk JPG esetén, de most ugyanez RAW-ban.

Negatívon a sötét részleteket az expozíció határozta meg (el kell érni a megvilágítási küszöbértéket a fotókémiai folyamat elindulásához, akár latenzifikációval is ha kell), hívni viszont a világos tónusokra kell N-1, N+1 stb. módszerekkel (expose for shadows, develope for the highlights). Digitálisan a jobbra exponálás legalább ennyire fontos, és hogyha az ACR a hívás analógiája, akkor bizony mindkét irányban fontos szerepet kap az utómunka.

Következzen egy tesztképsor (még fogjuk használni): fehér festővászon, testreszabott fehéregyensúly, pontmérés, 11FÉ megvilágítás mellett, 200-as ISO, 8-as rekesz, középső expó 1/30 másodperc idővel.  Az eredeti 11 zónát kiterjesztettük, mivel Ansel úrnak nem volt DSLR-je, és a D5000 dinamikája többet sejtet. Így -II és +XII közötti zónáknak exponáltunk 15 EV-t.

A natúr JPG és a lenullázott ACR JPG-je között kevés az eltérés, az előbbi a IX. zónában telítődik, alul kontrasztosabb, a második már a VIII. zónában kiég, sötét részleteiben viszont sunyin menedékesebb. Úgy tűnik, sok lesz még a 11 zóna is a nikonkának? Konkrét adatokat majd legközelebb, most elég a diagram:

A 8 bites JPG-el szemben a RAW-ban, 12 bites átalakító esetén, 2^12 = 4096 tónusunk lehet. Nyilvánvaló, hogy egy lineáris rendszerben a legvilágosabb EV 2048 lépésből állhatna, a következő 1024-ből, majd 512, egészen az utolsó előttiig, ami már csak 2 tónus, legvégül az utolsó, ami már csak 1. Az alsó régiók aztán teljesen belebuknak a zajba. Persze ez az igazán fontos dolog (lineáris kép) a szemnek láthatatlan (már a róka is megmondta, hogy jól csak RAWban lát az ember), sajnos csak elképzelni lehet a fentieket, hiszen nem ilyenek a megjelenítőink és a szemünk sem lineárisan lát. De ha így van, akkor miért ég ki a kép olyan hirtelen a VIII. zóna után? Csomó infromációnak kellene lennie a legvilágosabb zónákban. Hát nem is ég ki.

A X-XII. zónára exponált képek valóban menthetetlenek, semmilyen módszerrel nem sikerült részletet kicsikarni belőlük, ezeknek kuka. Azonban a IX. zónára exponált kép már tele van élettel. Nem részlettelen fehér, némi tonalitással, ahogyan a zónarendszer meghatározza. NEM! Csekély sünisedés árán -4EV korrekcióval (ennyit enged az ACR) majdnem ugyanazt mutatja mint az V. zóna. Valójában inkább a VI., ennek magyarázata az lehet, hogy sajnos részben a IX. zóna is ki volt égve.

És így a VIII.  is, -4EV korrekcióval tökéletesen megfelel az IV. zónának. Nem anyagszerű fehér, és lightos csúcsfények a bőrön. Hanem kövér részletek. De ez semmi! Szintekkel széthúzva az amúgy keskeny hisztogramot (ekkor már 16 bites TIF-ben vagyunk), mit gondoltok, melyik a jobb, a helyesen exponált, vagy a túlexponált, majd -4EV-vel kiigazított? És miért? Hát mert a IV. zóna 2^6, a VIII. pedig 2^10 szintből állt, ezért a VIII.-ból korrekcióval készített középtónusok sokkal dúsabbak, mint a valódi középtónusok.

Itt már tökéletesen megfelelnek egymásnak a IV. és korrigált VIII. zóna.
Egyelőre még nem látom át, ez mit jelent a digitális zónarendszer módszertanában. A mindennapi fotózásban viszont rendkívül hasznos, és még visszatérünk rá. Addigis lehet hozzászólni, vagy linket küldeni, ha láttatok/olvastatok valamit a fentiekkel kapcsolatosan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése