2015. jún. 12.

Toy story 2


Mindenki csinált hajót iporkából, mogyoróvesszőből íjat, bugyigumiból parittyát, karbidból repeszgránátot, gyufafejből csőbombát, benzinből napalmot, vonat által kilapított százasszögből kést és nindzsacsillagot, vagy bermáncsőből fúvócsövet, aminek a lövedékét gombostűvel élesítettük. De hallám emelje föl a kezét az, aki egy igazi guillotint csinált gyermekkorában. Na?

-Neeem, Grimpix, te ne. 

A nyaktiló természetesen működőképes volt, sajnos az idő kikezdte azóta, és a kaloda felső része is elveszett a történelem vérzivataros útvesztőjében. 

Persze ma aberráltnak tűnhet az a negyedikes, aki ilyesmivel játszik, ne adj isten ilyet épít a sufniban, ma már lehet ha nem úsznék meg egy beszélgetést a suli pszichológusával. De ez még akkor volt, amikor a Tom şi Jerry még nem számított agresszív rajzfilmnek, amikor a gyermeklélektant a mirekatonaleszellel lerendezték, amikor még a nevelés végső megoldása az orbitális pofon volt, amikor a szülő még a tanár pártján állt, amikor ha megvertek a pajtások, vagy csak simán összetörted magad bringán még otthon is kaptál kettőt, mert puha vagy, amikor a párttitkár gyerekeinek is ugyanolyan szar ruhái voltak, amikor a dunakavicsnál és kerek rágónál nagyobb élvezet nem létezett, amikor a RAMA-margarinos kenyér finom volt és nem kőolajszemét, amikor még ki se találták a politikailag korrektséget, és mindent nevén neveztünk, amikor nem voltak vitaminok és a legszutykosabb gyerek volt a legegészségesebb, amikor a nap nem okozott bőrrákot, a heti két repülőgép nem húzott kemtrélt, amikor sírni, gyengének, kövérnek lenni szégyen volt, amikor ha szexre vágytunk, a szomszéd ladájában nem fenyőalakú volt az illatosító, hanem cicis, amikor minden gyermek gyümölcsöt lopott fajra és nemre való tekintet nélkül, egyszóval, amikor annyira, de annyira egyszerű volt gyereknek lenni, hogy az ma már felfoghatatlan. Na, ez pont fix akkor volt. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése