Oldalságok

2015. szept. 30.

Hét-létra újratöltve - Brékinnyú

Ha valaki nem járt két éve a Nagykő-havasban, az bizony meg fog lepődni. Ugyanis újabban a Hét-létrának nyitva tartása van. Tíztől este hatig. Utána pikkpakk lakat kerül rá. De ez semmi, télen egyáltalán nincs nyitva, csak külön írásos kéréssel és megfelelő csapatlétszámmal, vezetővel, láncos milicistamajommal látogatható, ha a Négyfalusi Erdészetnek úgy hozza úri kedve. Vége a szabad világnak - bizony. Hol van az már, amikor még baltával bevágott fenyőcsutakokon másztuk át a hiányzó létrákat. Amikor a rozsdás korlát a kezünkben maradt, amikor megvolt még a mindjárt leesek baszkiii illúziója, az írógépező láb, amíg vizes mohában turkáltunk fogás után. Hejj... ma már csak emlék. Cserébe a múltkori pirosra festett sín-vasakat is lecserélték, most galvanizált fémszerkezet van a szorosban, pont mintha a Pléhkrisztus markában sétálnánk. Évi 80,0000 látogatóra számítanak. Na uraim, kelletett sírni, hogy Romániában nincs turizmus. Most van. Kávé, kóla, sör a helyszínen. Bezzeg régebb mikor kijöttünk a szorosból, arról ábrándoztunk, hogy mi lesz az első, amit megiszunk... ...majd, ha begyalogoltunk Brassóba. Azt viszont el kell ismerni, pöpecül megcsinálták a szorost, már csak vakolni kellene s villanyt bévezetni, s olyan lenne, mint akármelyik lépcsőház.

De ez mind semmi, újabban van egy tiroli is telepítve ide, talán a legnagyobb az országban. Pontosabban a kanyon bejáratától a sipolyi erdészút végéig lehet leszánkázni 21 kábelen. A leghosszabb állítólag 307, a legrövidebb 68 méteres, de ezeket nem mértük most le.
Úgy adódott, hogy este még meg akartuk szaladni a szorost, hogy másnap már mehessünk a Stan völgyébe, de fél hétkor odafönt azzal szembesültünk, hogy biza már zárva vannak. A tirolisok is lefelé készülődtek. Így aztán nagy sietve lecsúsztunk mi is, hogy legalább valami történjen. Fejenként 50 RON ez a kaland, és kevesebb mint 30 perc. Reggel aztán kicsivel 10 előtt újra kiszaladtunk a szoroshoz, s mire kinyitották a kaput, mi már jöttünk vissza a piros pöttyön. Szerencsére tolvaj előtt nincs zár, úgy át lehet mászni a kaput, hogy hozzá sem érsz :)

A biztonság növelésével a szoros élvezeti értéke jelentősen lecsökkent. Bár aki most jön először és nem nosztalgiázik, annak biztos jó kaland. Azért sokat ne várjatok tőle, kocáknak való hely lett belőle. 
Remélem a Taminát békén hagyják, az egy hasonló szoros valamivel délebbre, régebb sem volt kiépítve, de ha mégsem, akkor tutti azt is felpróbáljuk. A tiroli viszont nem marhaság. Minden hegyre kellene csinálni, Sőt olyat se ártana, ami felfelé is csúszik. És legyen a beülőn sörtartó.

Az Osmand jelzett egy kempinget a főúton, valamivel lennebb, a Malom-domb és a négyfalusi felüljáró között félúton, de az éppen eladó. Egyetlen sátrat sem láttunk a Sipoly völgyében, viszont szemeteseket felborogatva igen. Szóval sátras szállás nem nagyon van (hacsak valaki a telkén nem engedi meg) bár tiltótáblát sem láttunk, gyaníthatóan a medve viszont jár. 

2015. szept. 28.

Vár-barlang Rozsnyón

Ez tipikusan olyan hely, ami mellett mindig el szoktunk menni, hogy majd legközelebb megnézzük. Mivel az idei évben igyekeztünk minél több ilyen elvarratlan szálat letudni, hiszen nem élünk örökkétig, most végre meglett.

A barlang a Barcarozsnyóról Brassópojánára vezető útról támadható, a Vár-völgyében, a vár letérőjét elhagyva még másfél kilométerre egy parkolóból. Kb. öt-tíz perc erdei gyalogútra van a barlang bejárata. Gyermektiroli is van itt. 15 RON a belépő, 30 percenként vezetővel engednek be, aki ugyanazt mondja el a barlangról, amit a netről is elolvastunk. Nyitva tartás 10-től 8-ig, illetve télen 6-ig. Koncertek is szoktak lenni a Nagy-teremben, de, hogy azt honnan lehet megtudni előre, az talány. 

A barlangot 2011-ben tették látogathatóvá, jelenleg rozsdamentes fémszerkezeten lehet bemenni a nagy teremig s vissza. Jó ha az egész van 100 méter. Ennyike. A világítás román viszonylatban elég jó. A műsor fő epizódja, hogy leoltják a villanyt egy percre, hogy az utca embere szembesüljön a barlang kérlelhetetlen sötétjével. Mi már dörzsöltek vagyunk, nagyobb kreativitás kell, hogy minket elvakítsanak. Látszik, hogy a barlang eddig védve volt a tömegturizmustól, bár majdnem minden elérhetőt és mozdíthatót letördeltek, de legalább nincs telekulázva, és kigraffitizve, mint pl. a Jalomica-barlang. Elvileg a kúszómászós részek is látogathatóak, ha megvan a létszám, külön kell arra jelentkezni, talán az a másik bejáratnál indul az Ördög-tisztásról, beöltözős, fejlámpás rendszerben. Majd ha a közeli barlangok is mind megvoltak, pl. a Súgó aktív szakasza, talán meggondoljuk, hogy egy ilyenre is benevezzünk.  
Nem rossz hely, bár 15 lejt éppen nem ér meg. Kiegészítő programnak talán jó. Viszont a Vârtop sokkal szebb, igaz oda nem is engednek be minden jöttmentet. Szóval az ultramodern,  fantasztikus, és lélegzetelállító jelzők, amiket olvashattok mindenhol a barlangról, csak kamu. Viszont a tonhalsalátánk hagymával fantasztikus volt, s két nap múlva a maradék egyenesen lélegzetelállító.

2015. szept. 27.

Jézuska-bátyja a Fény-ember

Ez bizony nem valami Dan Brown-shit, igenis megtaláltuk Jézus testvérét. Persze tudtunk róla, mert a román földrajz tankönyv borítóján is éktelenkedett anno, csak valahogy kiment a fejünkből, hogy ebben az országban nem a Pléhkrisztus a legcikibb fém-rém.

A románokat vérig sértette az a Lonely Planet cikk, ami még csak nem is mondja ki explicite, hogy ez a kommunista alkotás mennyire gáz. Ráadásul nem is a gázművek rendelte meg, ez kérem egy villany-allegória, mivel alant a Vidraru erőműben 220 megawatt körül gyártják a villanyt.  Hallám Grimpix posztja kiveri e a biztosítékot a Vidraru elektromos műveknél?

A szobrot 1965-ben hegesztette Constantin Popovici, és Prométheuszt formázza, aki illegálban letorrentezte a tüzet az istenek szerveréről. Abba most ne menjünk bele, hogy a lopás nem szép dolog, még akkor sem, ha ideológia van mögötte, s abba se, hogy mi köze egy vízerőműnek a tűzerőhöz. Szóval itt áll nagy ellentmondásosan ez a hatalmas thündér-man, vas-iksz, ez a fényember, ahogyan még nevezik, és hirdeti, hogy a villanyosság jó dolog, mert meghajtja a hajszárítót, meg a számítógépet. Kár hogy ma már nem lehet felzarándokolni a lábaihoz, mert a betonlépcsők esnek szét. Csak remélni tudom, hogy a gát betonja állja még az idők, meg a hatalmas tó nyomását, mert ha nem, állítólag Piteştiet 12 méteres víz érné el 72 percen belül, arról nem is beszélve, hogy Curtea de Argeşien megint kezdhetnék elölről a kolostorépítést. 

2015. szept. 25.

Poenari vára

Transzfogaras. Rálátás a Stan-völgyére.
Na, ez egy olyan hely, ahová azért mentünk fel, hogy nektek már ne kelljen. Szóval van a Vidraru-tó alatt úgy 4 kilométerre az Argeşi-szoros bejáratánál, a Cetăţuia-hegy tetjén, az a vár, ami az utóbbi időben eléggé felkapottá vált, de nem jöttünk rá, hogy miért. Persze a románok minden középkori várat Vlad Țepeșhez kapcsolnak. Megy itt is a drakulázás ezerrel. Szóval az első erődítményt még az a Negru-Vodă építtette, aki nem is létezett, tehát innentől mindent csak módjával higgyetek el. Például azt is, hogy 1480 lépcsőfok vezetne fel. Hát nem, 1255 lépcsőt számoltunk össze (±2-3), de az lehet, hogy ennyit számláztak ki a megrendelőnek, aki dög lusta volt megszámolni. Na, ezek után az sem lep meg, hogy a románok szerint a mi V. Lajos királyunk (!4!) szebeniekhez írt levelében megemlíti a várat.

Karóba húzott próbababák.
Nem popóból szájba, a jó hóhér
elkerülte a fontos szerveket, hogy az
áldozatok tovább bőgjenek.
Családi erőszak.
Anyu odab@sz a fejszével.
A legenda a második építkezésre vonatkozik, miszerint Vlad  bosszúból Târgovişte lakóival építtette fel a várat (talán egy már létező várromra). Néhány fickót karóba húzatott motiváció gyanánt, a többieket meg valami ünnepségből, úgy ahogy voltak, báli ruhában, felhajtotta a hegyre s úgy építették fel neki a várat, hogy szakadt le róluk a frakk. Másik legenda szerint a törököktől menekült ide, de azok kifüstölték, s lóháton kelletett elmenekülnie. A legenda itt elsüti a fordítva felpatkolt ló kliséjét is, állítólag ezzel a trükkel szívatta az üldözőket a derék román vámpír-vajda, mikor Erdélybe menekült. 1915-ben a Cetăţuia-hegy úgy döntött leveti magáról a várat, de a földrengésben végül csak a fal északi része omlott le. 

Na, ha megnézed a román internetet, akkor mindenki el van ájulva a vártól, de amikor fölérsz csak pislogni fogsz, hogy mi ez a betonnal összetákolt kőrakás. Mert lehet várnak nevezni, de az öcsémékkel homokból különbet építünk egy óra alatt, az fix. És akkor erről el is mondtam mindent. Bármelyik tökunalmas Betmen-kastélyt megnézed Erdélyben, azzal is jobban jársz. Tényleg nem ér meg öt lejt. Hiába na, mikor a magyar várakon végigmentünk kettőezer-nyolcban, magasra került a léc :) Mondjuk lépcsőzni az erdőben jó dolog, de azt sem tudod élvezni, mert csomó embert kell kerülgetni fölfele, akik már az ötvenedik lépcsőfoknál a halálukon vannak s összevissza lerogynak mindenfelé.

Ha mégis úgy gondolod, hogy ezek után meg akarod nézni ezt a várat, akkor közvetlenül a lépcső mellett, van egy olyan kemping, amiről az Osmand sem tud. Sátorhely, faházikó, tiszta tusoló meleg vízzel. Jó hely, és pl. a Stan-völgyét támadni innen ideális, mert csak huncut 3 km ide.

2015. szept. 24.

Festucam in culo fratris tui * - Curtea de Argeş legendáriuma



Pe Argeş în jos,
Pe un mal frumos,
Negru-vodă trece
Cu tovarăşi zece,
Nouă meşteri mari,
Calfe şi zidari,
Şi Manole, zece,
Care-i şi întrece.
...
Iară cum mergeau
Că-n drum ajungeau
Pe-un biet ciobănaş
Din fluier doinaş,

Az Argesen hosszan
Egy szép parton dobban
Néger-vajda lába
Elvtársira várva.
Kilenc nagy kőmíves
kubikos, malteres,
Manoleval tízen,
Átjöttek a vízen.
...
S hát ahogy így mennek,
egyszercsak mi látszik,
szegény pásztorgyermek
fütyikével játszik.
Na itt szóltam Grimpixnek, hogy hagyja abba a versfordítást, mert még lepipálja Alecsandrit. Különben is mindenki ismeri a történetet, mert Európa ezen szegletén minden nép egymástól nyalta a kultúrát. Összefoglalva annyi a legenda, hogy Negru Vodă megrendelésére a Manole Mester alvállalkozó csapata építenek egy kolostort EU-s közpénzből. De ugye vasbeton még nem volt, ezek meg épületstatikából elég gyengén álltak, tehát amit raktak délre, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre. De nyomatták ezt a sziszifuszi dolgot egész nyáron, mert ilyen, amikor a hülyeség kitartással párosul. Vagy tényleg ennyire nem értettek a szakmához, vagy akkor is szokás volt kilopni az anyagot a malterből, nem tudni. Végül aztán mégis összetanakodának. Há mihez nyúljanak? Ha valaki ennyire sötét, mint ezek, nyilván nem a fizikához, meg anyagismerethez fordul, hanem az ezotériát veszi elő. Na ezek is így tettek, s béfalazták az asszonyállatot a kolostorba. Na és kinek a feleségét, hát persze Manole Mesterét, mert ő volt a leghülyébb közülük (Care-i şi întrece). Nagy drámát nem is okozott a dolog Manole Mesternek, inkább az tette be az ajtót, hogy Negru Vodă jól megviccelte a munkásokat a végén. Gondolta, ekkora tapló társaság jobb ha nem vállal több munkát, me több a kár, mint a haszon, s jó, hogy asszony kell a házhoz, de azért mégis, azt is kiszámlázni már pofátlanság, különben is a pénzt már elköltötte. Aztán amikor ezek még vagánykodni is kezdtek, hogy ez semmi, mert ennél jobb kolostort is tudnak csinálni (nyilván ahhoz sokkal jobb nő kell), akkor a vajdának végleg ellobbant az agya. Tehát elbontatta az állványzatot, azok a nagyképű marhák meg mind fönn rekedtek. Ikarusz módjára, nagy öntelten azt hitték, ha a kőmívesség sikerült, akkor az aerodinamika sem lehet gond s majd zsindely-szárnyakkal lerepülnek. De biza gond volt. Bele is álltak a földbe egyenként. Manole is le akart ugrani, de mivel a gombapaprikásban volt galóca is, látomásai lettek. Azt hallucinálta, hogy a felesége beszól neki, hogy szorít a fal csípőben, ráadásul nyomja a cicijét is (Zidul rău mă strânge,: Țâțișoara-mi plânge), pedig akkor már diétán volt jó ideje, mert a fal résein még a pizza se fért be. Na erre Manole úgy megijedt, hogy lezuhant, s könnyes kút fakadt azon a helyen. A zuhanásban mégiscsak volt valami vitorlázás, vagy pattant néhányat, mert a kút nem közvetlenül a kolostor mellett van. Nem kerestük meg, úgyhogy nem tudjuk tényleg sós e a vize. Meg aztán ki tudja, a Mester könnye miatt sós e egyáltalán, vagy a kopogó szellem miatti nagy ijedelme okán valami egyébtől, még jó hogy nem barnaszén telep van a Szubkárpátokban, mert az egy legendában hogy nézne már ki.


Az épület mindenesetre a román építészet egyik legfontosabb alkotása. Szép is volt, hát még milyen szép lehetett, mielőtt  André Lecomte du Noüy (aki arról volt híres, hogy először szétszedte az épületeket, majd újból összerakta - úgy ahogy sikerült), megmocskolta, bár állítólag annyit azért nem ártott neki, mint sok más templomnak. Sajnos rámszóltak, hogy fotózhatok, de akkor csomó pénzt kell adnom nekik. Ezért belül egyetlen képet készítettem.

A kolostor mögötti templomban aztán rácsodálkozhattunk az ortodox hitvilág igazi abszurditására... ja, most nem az aranyszkafanderes asztronauták jönnek, ez annál is vírdóbb volt. Grimpix ezt így foglalta össze: Egy kicsi terráriumban aszaltak egy barbiruhába öltöztetett aranyembert. A kézfején kicsiny aranyablak volt nyitva, amin látszott, hogy nem csalás, valóban egy múmia van ott. Pont olyan volt, mint a szárított negjosi sonka, amit napon rothasztanak a montenegróiak. Na és a hívők jöttek és összematatták mocskos kézzel a vitrint, amit egy néni, aki csak ezért állt ott, Cillit-el és egy ronggyal, mindig letörölt. De ezek csak jöttek és újra meg újra ujjlenyomatozták az üveget. A pultos néni meg nem lett ideges, csak mindig letörölte. És mind újak jöttek és zokogtak és imádkoztak  a sonkás pulthoz.
- Hú, na aztán ez nem volt valami pol-korrekt, hallod?
- Je suis Grimpix - vont vállat Grimpix - Ha nem tetszik a pópának, szereljen bombát a bringámra. 

De azért később utánanéztünk a dolognak, a vitrinben Szent Filofteea "Muceniţă", egy 12 éves kislányt őriznek, aki a XIII. században valahol Velico Tarnovo környékén élt. A muceniţă tehát nem azt jelenti, hogy mucsai volt a kislány, ahogy gondoltuk, hanem mártír. A kor erkölcséről sokat elárul, hogy fontosnak tartják az írások kiemelni, hogy még szeplőtelen volt. 12 évesen. Csak ez a mai világ ilyen hiperérzékeny, hogy pedofília, meg társai, régen bizony, akihez hezzavágtad a bundasapkát s nem borult fel, azt már lehetett beporozni. Életpályája nagyban hasonlít a Hófehérke /Hamupipőke /Piroska gyerekkorára, volt benne gonosz mostoha, gyermekmunka, elemózsiás kosárral delegáció a vadonba, meg ilyenek, de alázatosan viselte sorsát, mert vallásos volt nagyon, az hétszentség. Egyszer aztán, amikor vitte a hellókittis kosárkában a kaját a munkásoknak (az apja valami kisvállalkozó-féle lehetett), útközben egy csapat iszlamista menekülttel találkozott, akik a Német-Római Birodalom felé tartottak a jobb élet reményében. Hát irgalmas szíve majd megszakadt, elkezdte a kenyeret dobálni a migránsoknak. Persze, annyi esze nem volt, hogyha ezeket megeteti, akkor majd a munkások maradnak éhesek. Fel is háborodtak azok, mer álló nap kurucinfót olvastak, hogy a menekültek felzabálták a kajájukat, s beárulták az apjának, hogy né a hülye libsi tyúk mit cselekedett. S az irgalmas kislány jobbikos apja, ezen annyira felhéklizte magát, hogy hozzávágta a baltáját, ami a leánykát a lábán sebesítette meg. Gondolom nem a lábujját, hanem az ütőerét kaphatta el, mert menten szörnyethalt.
Nosza megijedt az apja, s gondolta, mielőtt kijönnek a tévések, eltünteti a hullát, de biz olyan hullamerevség vett erőt azon, hogy nem bírta felemelni se. Elment a pópáért, de annak sem volt villástargoncája. Nagy bánatukban nekiültek országvárosozni ott a hulla mellett, s hát amint Curtea de Argeş nevét kimondták, a hulla egyből felpuhult. Hamar szalajtottak Negru Vodáért,  aki jött fehér lovon, felmarkolta és el is hozta magával. De mivel Negru Voda szimbolikus figura, ezért nem így történt, hanem a muzulmán bevándorlók elől menekítették északra, végül Mircea cel Bătrân kapta öribe s helyeztette el itt. S ha nem igaz, annyi. Mindenesetre egy átok ül a hullán, aki széthordja, vagy csak lecsippent belőle bár egy szeletkét szuvenírnek, annak bizony szappany. A múmia átka, ugye, ha eddig nem volt elég a folklór-klisékből. Ez nem vicc, nagy divat volt, hogy egy-egy szent hulláját úgy szétkapják, mint foxi a lábtörlőt.

Na de hogy konkrétan mitől vált szentté, arról bizony nincsenek információk, mert akit megdobnak baltával az még automatikusan nem lesz szent, szép is lenne, a hargitai falvak is tele lennének olyan szentekkel, mint Szent Bélabá, vagy Szent Vinetu, na de ezt most inkább hagyjuk. 

* na kedveseim, hallám, mi is ennek a címnek a története? 

2015. szept. 15.

Egy elég rövidke végtelen oszlop

Zsílvásáron éppen csak átestünk szombat délután, színtiszta véletlen, hogy észrevettük a Végtelen oszlopot, mert eddig azt se tudtuk, hogy pont itt van. Nem is dobbant tőle duplát a szívünk, de ha már ott voltunk megnéztük, hogy ide se kelljen többet visszajönni. 

Kezdetben azt hittük, ilyen műalkotást mi is ki bírnánk találni, de utánaolvasás után azért rá kelletett jönnöm, hogy nemcsak a korabeli technika miatt volt érdekes a dolog (pl. rézbevonás), hanem szimbolikája is sokrétegű, nem hőkölve vissza az ezotéria határánál sem. Sőt egyes értelmezések szerint, az sem kizárt, hogy az E.T. innen is telefonálhatott volna, akkora itt a spirituális térerő. Ezért azt már inkább le sem írom, szerintem mihez hasonlít leginkább ez a sárgaréz gyöngysor, mert még emlékműgyalazó lennék. Vagy műemlékgyalázó.

Szögezzük le, hogy a Végtelen oszlop (ami olyasmi a régióban, mint nálunk egy végtelen kopjafa lenne - mondjuk Kós által) nem végtelen, mindössze 29,35 méter, tiszta csoda, hogy megláttuk a fák fölött kandikálni. Az se világos, hogy mi célból emelte a mester, a román források szerint az első világháborús Szurdok-völgyi (Zsíl) katonai áldozatok emlékére, magyar források szerint a német megszállásnak ellenálló polgári áldozatok emlékére. Mindenesetre van olyan értelmezés, hogy a gyöngyök száma Románia hadbalépésének szimbóluma (értsd az erdélyi román betörésé). De Brâncuşi nagyobb léptékben gondolkozott és inkább az egész népe áldozatát emelte fel oszlopára, bármit is jelentsen ez. Szóbeszéd szerint, szovjet befolyás miatt, burzsoá életműve kegyvesztett lett, felmerült a cucc lerombolása is, de végül szerencsésen megúszta, a hatvanas években Brâncuşit újból felfedezték maguknak a románok, nekünk már a suliban bőszen tanították zseniális alkotásait.

Kelet-nyugat tengelyre felfűzve (Hősök útja), ide egy kilométerre van a többi, számunkra is ismert műve Brâncuşinak. A Hallgatás asztala (12 apostol középen a Jézussal, vagy bármilyen számmisztikus értelmezés is szóba jöhet) és természetesen a Csók kapuja is. A széksorról eddig nem hallottunk, maradjon is ez már így. Bár a kapu sem kifejezetten az erotikáról szól (a 8 román régió egyesülésének pettingje a csók), hacsak a magyarokkal való kikúrás nem számít annak, de azért így szombat délután percenként elloccsant alatta egy-egy igazi nyelves puszi is. Nemcsak az esküvői fotózkodás zajlik itt, hanem a zsílvásári facebook-közönség jelentős képanyaga is itt készül. Egészségükre.


2015. szept. 14.

Cserna árok - Szeles-vízesés - Ceszna-völgye - Hétvezér források

Nem véletlenül volt a gyakorlatunknak egyik helyszíne  a Cserna völgye (2006-ban), ugyanis itt jól meg lehet figyelni milyen is egy árok. A Cserna vize két nagy lemezhatár hasadékvölgyében iparkodik a Duna felé, és persze nem véletlenek a hévízforrások sem a térségben. 

A két lemez peremét jobbról a Cserna, balról a Mehádiai hegység (Domogled) alkotja. Utolsó nagyobb földmozgás 1991-ben volt a térségben.

Annyi itt a csinálnivaló, hogy egyszer még mindenképpen visszatérünk ide. Most csak két fél napunk volt, amiből elég sokat elrabolt Herkulesfürdő, ezért csupán a Hétvezér-forrásokat, a Szeles-vízesést (név by Perei) és a Ceszna völgyének bejáratát néztük meg. 

A Hétvezér-forrásoknál igazi balkáni kempingben aludtunk. Miccs, manele, a keskeny útpadkán táborozó igénytelen népek, elromlott tusolók, ilyesmi. De a Cserna vize mellett a kavicsosban hévizes jakuzzik vannak, amiben annyian áztatják bálnatestüket, hogy csak alkonyat után lehet odaférni. Mi sikeresen elmartunk egy társaságot az egyik ilyen feredőből. Jó volt nagyon, a sziklákat világította a tábortűz, az oltyán curájt elnyomta a patakcsobogás, a sört meg oda lehetett tenni kézügybe a kövekre. Valahol utólag olvastam, hogy 5-10 percnél nem illik többet pancsolni, mert a gyógyhatás kicsinál, mi több mint egy órát voltunk benne, amíg egy újabb társaság minket mart ki onnan. Különben sem hiszünk a gyógyvizekben, se placebo, se nocebo. Ja, hogy esetleg rádióaktív... nos kellett a fejlámpa utána is, mert nem világítottunk. 

A helyi erők erőtlenke próbálkozását látjuk az orvvadászat megfékezésére. Nem tudom a bűnbánó Bambi-terminátor elrettentőbb e piros BDSM-bilincsben, vagy a meredek ösvényen hirtelen előtűnő hmmm... ijesztő. 

Egyik musthave túraútvonal a Fehér-kereszt még Herkulesfürdőről, ciki, de ezt szégyenszemre kihagytuk. Olvassátok el másnál. Helyette a Ceszna völgyébe hatoltunk be, igaz, csak a malomig. Kicsivel fennebb egy esztena várja látogatóit fákra tűzött, elég meggyőző marketingdumával, finom orda, barátságos kutyusok, ilyesmik. Az ezeréves határ valahol itt, a Mehádiai hegység gerincén volt, sajnos az őrbunkereket nem találtuk meg, nem mintha kerestük volna. A kék kereszt jelzés az erdőben indul, kicsivel a gyűjtőtó (Prisaca) vége fölött, a Cserna baloldalán, egy panzió mellett, majd félóra múlva jutunk be a patak medrébe egy cuccos szurdokba. Tuttira aktív barlangok vannak alul, mert az alsó szakaszon egy csöpp vizet sem találtunk.
Fennebb azonban megkerült, a malom mellett még egy jó kis vízesés is volt. A malomig egy óra alatt simán fel lehet masírozni, akinek ennyi idő alatt nem sikerül, az szégyellje magát, én 60 napos műtött térddel csináltam meg. Igaz, be is dagadt egy kicsit. Az ösvényt rendesen kidolgozták, látszik, hogy katonai szerepe volt.

Másik túránk a piros kereszt mentén pont a Prisaca-tó végében (Cserna jobb partján) levő hídtól indult a Szeles-vízeséshez. Ide 50 perc is elég felmenni, bár az ösvényt viszi el az erózió. A vízeséstől huncut 15 percre a jelzés mentén egy karrmezős párkányra lehet felkapaszkodni, ahonnan jó a kilátás a völgyre. Visszatérve a Csernában szokták lemosni az emberek magukról a szutykot, bár nem kizárt, hogy Herkulesfürdőn a Prisaca-tó vizét használják. Szóval inkább ne pisiljetek bele. Amúgy tilos is, tábla van, de mindenki tesz rá, mossa benne a valagát kicsi és nagy, széltében-hosszában napestig.
A Szeles-vízesés vízhozama meglehetősen szórványos
Nem teljesen vágom ebben a völgyben mitől hungarica alfajú a Pinus Nigra. Amúgy meg bánsági fenyő, a térség szimbóluma, olyan jó viharvert alakja van. Amit kihagytunk, csomó vízesés, rengeteg termálforrás, termálstrand, szurdokvölgyek, soksok barlang, határőr építmények, de már kicsit elegünk volt. Legközelebb. Bár 2006-ban is ezt mondtam.  
Itt még a földből is szenteltvíz folyik.
A Hazajárók itt pont erről a helyről beszélnek, dunatévés stílusban, ha megnézitek, aznap már gyors szénhidrátot ejsze ne egyetek. A raftingot kár, hogy utólag tudtuk meg. Ja, és megküldik benne a románokat emberesen :)


Mi a Cserna folyását felfelé követve hagytuk el a völgyet Arámabánya felé, az út majdnem pöpec, de ha nem hiszed, nézd végig google street viewen, én is azt csináltam :)

2015. szept. 8.

Herkulesfürdő és a lopakodó giccs

Azt hiszem írtam már, hogy Herkulesfürdőt az internetről nem lehet megismerni. Eleinte azt hittem, most fogom megtanulni a XIX. század építészetét is, és a főbb művészeti irányzatokat. De pár elvesztegetett nap után rájöttem, hogy nagyjából ugyanazt az anyagot másolgatja mindenki a neten.  Szóval inkább ezt a könyvet olvasgatjuk most.
Ha van építészetileg tényleg értékes oldal Herkules-témában, szívesen fogadom a linket, én csak részinformációkat találtam. Majd egyszer úgyis visszamegyünk, s arra alaposabban fel fogunk készülni. 
A régi képeslapokat a Képeslapok naplóból linkelem, érdemes azokat is végignézni. Na kezdjük el végre.

Manapság divat, a laikus közönség berkeiben is, az épített örökségünk elvesztése fölött szomorkodni, pláne vádaskodni (mintha örökkétig élnénk, mintha mi másképp tudnánk csinálni, mintha minket vetne fel a pénz stb.), ezért ebben a posztban mi ezt sem tesszük. Mellesleg éppen gőzerővel folyik a város restaurálása (2015.).
Meg aztán legyünk őszinték, az elmúlás eleganciája, az enyészet szerelmeseinek mindig jó móka. Mennyire kellene gazdagnak lennem, hogy egy működő Szapáry-fürdőben mosakodjak?  Így meg bóklászhatok kedvemre, olyan falakat tapogatva, ami rég halott császárok és császárnék DNS-ét hordozza s rárakódva, több mint egy évszázad generációinak lenyomata, falra fröccsent verejtéke, miegymása. Itt flangált egyszál fecskében, vicces szakállában Ferenc Jóska, s itt áztatta vízhólyagos lábát Sisi egy-egy túra után. Emitt meg nagy fogadás volt, Ferenc Jóska, román király, szerb uralkodó, mind itt ünnepelték a Vaskaput. Szóval ilyen helyek ezek, csupa történelem. Az ezeréves határról nem is beszélve.

A mehádiai fürdőket  a legelején kezdtük, a vasútállomás épületével, aminek a meglátogatása egy igazi sznobista musthave. Olvassuk a táblát az oldalán: neobarokk, római oszlopsor (?), freskók, miegymás - Te, ez most a giccs definíciója? - kérdezi Grimpix. - Nem, ez csak az eklektikus, ó bocsánat, a historizáló építészet remeke. Tán ez a legbesztesebb állomás az országban - írják sok helyen, félek egymástól másolják..

A Zsolnay-cuccok közül állítólag ez maradt meg egyedül itt. A többi kőpillér valóban üres. Az 1900-as képeslapot illetve a 2015-ös panorámát összevetve úgy tűnik, akkoriban is csak ez az egy volt. Hogy mi és honnan tűnt el, számomra rejtély. Hiába a kánikula, még a kutyának se kell a szőlővel befuttatott római-reneszánsz -neoretro-lugas árnyékos oldala, az állomás kihalt, bár a síneken látszik, hogy még van forgalom.
A fröccsöntött szocreál padokkal itt aztán beteljesedik az eklektikus hatás. Állítólag az eredeti freskókat újakkal helyettesítették. Ez számomra is újnak tűnik, de azért fogadni nem mernék rá...
...mert például ez se tűnt réginek, aztán a képeslap tanúsága szerint 1915-ben már a helyén volt.

A Szapáry-fürdő állítólag francia-reneszánsz stílusban nyomul. Próbáltam felfedezni, azokat az ismertető jegyeket, ami miatt olyan sok blogger érezte fontosnak ezt megjegyezni, míg más épületek stílusáról inkább hallgatnak. De aztán rájöttem, szerintem ezt is egymástól másolgatták. Most én is. Szóval francia reneszánsz, tudod, mint a Louvre, vagy a Loire-völgyi cuccok. Nem tudtad? Ááá, nem hiszem... Maderspach Károly állítólagos vashídján, melyen régen előkelőségek is parádéztak, jelenleg tilos az á... vagyis mostmár accesul interzis...


Érdekes, hogy azt találtam, hogy a hidat csak 1896-ig használták. Hét éve még én is álltam rajta, akkor ez most mi? Ez a Ferenc József híd, vagy sem? És miért nem írja le senki, milyen a vonóvasas ívhíd, ha már egyszer annyira like ezzel a szakkifejezéssel villogni? Van egy kicsisöre, annak aki elmagyarázza.

Aztán találtunk egy hiányosan bedeszkázott ajtót a Szapáry-fürdőbe is, amin még éppen befértünk. Később itthon láttam, hogy ugyanitt mások is bejártak már. 

Na, ilyen csodák voltak odabent. Ez is Zsolnay majolika, a többit állítólag ellopkodták. A képeslapokon is ezt az egyet találom.
- Hogy mondtad? Majo...
- Majolika.
- Mi az a majolika? - kérdezte Grimpix gyanúsan.
- Hát izé, ugyanolyan csempe, mint otthon a budiban. Csak ez cifrább és értékes. - mondtam
De nem minden dualizmusról, neoreneszánszról, szecesszióról szól Herkulesfürdőn sem. Ez például valami szocreál cucc, hasonlóan elhanyagolt állapotban. Ez volt a román építészet hozzáfűznivalója. Meg jópár sokemeletes szálloda is, de azokra most nem volt időnk.

A Gyógycsarnok, avagy kurszalon érdekessége lehetett volna a mamutfenyő, azonban hiába szkenneltem körbe az egész belvárost, egyik képen sincsen rajta. Akkor még nem tudtuk, mit kell nézni, s a mamutfenyő is csak fenyő, csak egy kicsit nagyobb. Mink a Hargita mellől jöttünk, nem dobunk könnyen hátast egy fenyőtől, inkább a festet kupoláktól. A panorámaképekkel legalább egyedit mutathatok.

A József főherceg szálloda már picivel túlmutat a neostílusokon. Talán egyetlen szecessziós alkotás a telepen, legalábbis egyetlen másikról se írta senki. Hoepfner Guido (az építészről szóló kisfilm 15:15-től) stukkódíszítései nagyon narratívak, de hogy mit mesélnek, arról bezzeg nem találtam semmit. A művészettörténet nagyon eufemisztikusan fogalmaz, amikor azt mondja, hogy a kor közhangulata hamisnak érezte a neo-stílusokat.  Grimpix valamivel egyszerűbben csak annyit mondott - Na, legalább ez már nem annyira giccses.



A képeslap kézzel színezett, lehet ha az épület színét hamisan festette meg a Mester? Kíváncsi vagyok mennyire korhűen fogják restaurálni. Mert pl. használhatnak műanyag nyílászárót is, természetesen szigorúan az eklektika jegyében, mint itt:

A második legfontosabb épület, amit szintén nem szabad kihagyni (miért is?) a főtér végében álló templom. Na jó, nem hagytuk ki.
Láttuk az oltár felett a Nihil sine Deo feliratot is. - Mit jelent? - kérdeztem Grimpixet, mert ő állítólag tanult latinul. - Senki sem dezodorozhatja be önmagát - súgta vissza komoly pofával. - Biztos vagy benne? - kérdeztem. - Ahogy itt állok! - válaszolta. Ennyiben maradtunk.

Grimpix nyilván nem a korszak építészetének ismerője, sem a művészeti irányzatok lexikona, viszont a giccs művelői között már tett le az asztalra egyet és mást. Nem állítjuk, hogy meg tudnánk húzni azt a vonalat Herkulesfürdőn, ami a giccset az értékestől elválasztja, de azt igen, hogy lépten-nyomon ott ólálkodott körülöttünk. Tehát, hogy mi giccs és mi nem, a békebeli építészet ezen a római történelmi térerővel átitatott helyén, azt mindenki döntse el saját magának. Én húzok vissza építészetet olvasni, mert annak több haszna van, mint itt szaporítani a szót.