Oldalságok

2017. júl. 3.

Ţigăile-csúcs - Újra felfedezhetedé Amerikát?


Ez a kérdés. Ha egy kő alatt laknál, vagy barlangban, nem hallottál volna Woodstockról, mohikánokról meg a kokakóláról, és egyszer véletlenül átúsznád az Atlanti-óceánt, akkor az mennyire lenne Amerika felfedezése? Más példát mondok. Valamikor még ezerkilencszáz-valahányban, Lacival az Almási-barlangban azt vettük észre, hogy egy rés húzza a gyújtó lángját. Most ne firtassuk, hogy milyen ember az, aki egy barlangban rágyújt, fiatalok voltunk, kellett a nikotin, akkor még Grimpix se volt éppen annyira zöld. Nos húzott az üreg, s azt mindenki tudja, hogy akkor ott valami van. Kúszás-mászás kezdődött, többcentis, fekete-farú ocsmány pókok őrizték a szűk járatok száját, szinte az orrunkat piszkálhatták volna fényes fekete lábaikkal, ahogy arccal előre egyre beljebb hatoltunk. És hátrahagytuk cuccaink egy részét és elkapott a felfedezés láza és csak haladtunk, és egyszer csak ott álltunk megdicsőülve egy Új Kijárat torkában, nem messze a Farkas-ösvénytől. Gyakorlatilag felfedeztünk egy újabb járatot a Nagy-Barlangból. Két évvel később került a kezembe Dénes István Székelyföldi barlangvilág könyve, amiben a térképmelléklet bizony tartalmazta ezt a járatot is. Attól, hogy valamit már előttünk felfedeztek, kevesebb az újra felfedezés élménye?

Így volt ez a hétvégén a Ţigăile-csúccsal is a Csukásban. Évekig fel se merült, hogy meg kellene mászni, hiszen csak egy ormocska a Csukás-csúcs alatt. Ott megy el mellette az ösvény, arccal a csúcs felé, ki figyeli, hogy van e járat a susnyásban ezekhez a buckákhoz. Pedig a Csukás hegy arculatát a Ţigăile határozza meg, ez a cukorsüveg kompozíció adja az egész táj mese-jellegét. Sokkal több, mint konglomerátum, olyasmi ez, mint az ónöntés. Egy gyönyörű projekciós felület az emberi lélek számára. Mese-hegy ez, nincs mit köntörfalazni, ilyen a valóságban nincs is.




És mivel volt még ráérő három óránk, nekiálltunk felfedezőset játszani. A nyugati oldal egyértelműen mászhatatlan számunkra, ezért délkeletről indítottunk egy csapáson, melyről reméltük, hogy oda visz. Így fedeztünk fel egy az ösvénnyel párhuzamos, de sokkal szebb és kitettebb jelzetlen övet. Erről próbáltunk meg minden árkon kimászni, mert alulról nem látszik melyik kőtüske aljában is vagyunk, de sajnos sorra fel is kellett adjuk. Mikor az utolsóról, északi irányból, is lemondtunk, bánatunkban úgy döntöttünk, kikapaszkodunk egy kis füves nyeregbe, legalább onnan átnézünk a csúcsra.
Na ezt tanítják a keletiek. Elengedni egy Nagy Akarást, és elnyerni érte a Jutalmat. A kis füves nyereg pontosan a csúcsra vitt ki. Persze fentről aztán kiderült, hogy bár kitaposott ösvény nincs, de alig egy huncut kőhajításra vagyunk a trasszétól. De ez a katarzist már nem csorbította. Akkor és ott, újra felfedeztük a Ţigăile csúcsot, hiába járt már ott a Fehér Ember és öntött betonba a tetején egy kis táblácskát, szűz föld volt az, na, ha mondom, mert ugyanúgy megdolgoztunk érte és ugyanúgy megéltük a reményt és a kudarcot érte, mint a legelső, aki oda kimászott.

2017. jún. 16.

Hogyan használd a lopott kamerádat?


Leginkább sehogy, pláne ne azt, ami az enyém volt. De ha mégis, akkor laikusként nem sok esélyed van arra, hogy kicseréld a szériaszámot, amivel ugye azt szeretnéd elkerülni, hogy a lopott kamerakergető robotok kifigyeljenek az interneten. Vagy visszapörgesd a számlálót, hogy jobb áron adhasd el a gépedet, vagy hogy teljesen kicseréld az expó adatokat, pl. más dátumra, amivel meghazudtolhatnád a lopott képeid jogos tulajdonosának állítását, miszerint egy csaló gazember vagy. Szürke zónába lépünk, felhasznált szoftverek a már említett ExifTool, illetve egy tetszőleges HexEditor. A Nikon D5000 képeivel próbálkoztunk, majd egy Canon CR2-t is kibeleztünk. Kifejezetten a RAWokat kóstolgatjuk, mivel a JPEG egyáltalán nem alkalmas bármit is bizonyítani. Bár még mindig állíthatod azt, hogy nem is készült RAW, mert olyan sötét vagy, hogy neked úgy van állítva a géped. 


Szóval szépen sorban. Amennyiben a dátumot állítod át, a Bridge szó nélkül lenyeli. Mi két év múlva készítettük ezt a fotót. Mindenhol 2019-et mutat. Szövegként a "2017" nincs is benne a RAWban (lásd balra a képen), viszont a PowerUpTime tag azért csak tudja. Mellékesen a PowerUp-ra se találunk semmit HexEditorral. Szóval ezt buktuk. 

Ezután megpróbáltuk a NIKONt átírni CANONra, hisz pont annyi betű. A modellt 1000D-re átírni is sikerült. A Bridge szépen be is szopta, viszont ExifToolban a fejlécekben továbbra is mutatja, hogy Nikonról van szó. Elég vicces Nikon notes alatt a Canon Corporation. Ha a "Nikon" szót is cseréljük, összeomlik a teljes Maker note. Semmit sem tud kihámozni az Exiftool, és a Bridge se látja többé RAWnak a képünket. Bukta.

A gép szériaszámát cseréltük ki ezután. Az ExifToolban a Maker fülön egyből kiakad pár mező, a Firmware, az Iso2 és a ShutterCount és még a jóisten tudja micsodák, amiket észre se vettünk. Ezek az adatok valószínűleg egymásba vannak kriptelve, lásd később a számláló visszapörgetésénél. A Bridge erről mit se sejt, mert ezeket vagy nem jeleníti meg egyáltalán, vagy pl. az ISOt az EXIF részből mutatja és ott persze jól van. Tehát sohase ellenőrizzétek csak Bridgeben egy gép szériaszámát, de ha a teljes metaadat végigböngészésében oltári nagy baromságok vannak, akkor tutti a csalás.  

Ezután a 0x00A7 címen található zár-számlálót próbáltuk eltéríteni. Mint fennebb már kiderült, ezek az adatok kapcsolatban állnak a Firmware adattal. Találomra baszkurálva a következő bájt értékeit, sikerült hárommilliárdos expóértéket is elérni, ami egy esküvői fotósnak is becsületére válna, miközben a Firmware elhülyülése állandóan jelezte a beavatkozást. Amennyiben a 0x00A7-ből A6-ot csináltunk, különösen bájos eredményt adott, kiírta a reális expószámot, eléje meg, hogy DeletedShutterCount, hogy a hülye is megértse mi történt. A Bridge ezt az adatot nem jelzi amúgy se.

Ezek után végigzongoráztuk ugyanezeket JPEGben is. A ShutterCountot nem sikerült megtalálni hexeditorral, de az ExifTool viszont látja, valahol mélyen lehet elkódolva. A Serial kicserélése itt is a Firmware adat elhülyülésében látszik (ez Bridgeben nem vehető észre). Ami neccesebb, a kamera nevének kicserélése. Itt a NIKON illetve Nikon is kicserélhető, sem az ExifTool sem a Bridge nem jelez beavatkozást, de egy eredeti JPEG-hez képest pár adat eltűnik (pl. a Firmware), ez lehet intő jel. A dátum kicserélése ugyanúgy a PowerUp Timeban érhető tetten. Hexeditorban nem tudtunk hozzáférni. Ez sem látszik Bridgeben.
http://www.sno.phy.queensu.ca/~phil/exiftool/TagNames/Nikon.html
DNG konverterrel is futottunk egy kört, de minek. Egyrészt ki az, aki eredetinek elfogad egy DNG-t, másrészt ott is összevissza függnek az adatok. Szériaszámot, shuttercountot nem tudtunk nyomnélkül kicserélni.
http://www.sno.phy.queensu.ca/~phil/exiftool/TagNames/Nikon.html
Összességében az látszik, hogy a kameragyártó és a képfeldolgozó szoftvergyártók között nincs nagy együttműködés, a Nikon meg elég jól védi az adatait. Ebben a helyzetben az oktalan laikusok képtelenek úgy megváltoztatni a metaadatokat, hogy azt ne lehessen felderíteni utólag. Persze nálunk hülyébbek laikusabbak ettől még leszívhatják, de mostmár lehet tudni mikre érdemes odafigyelni, hogyha gépet akarunk vásárolni kézből. Megbízható helyről kell RAWot és JPEGet tölteni, összehasonlítva a vizsgált file metaadataival kiderül a huncutság. Valószínűleg más géptípusoknál eltérések lehetnek, egy Canon CR2 filet is kifiléztünk, amit a neten találtunk, mert ugye nekünk semmi se szent, de ott sem tudtuk elrejteni a beavatkozást, nem pont ilyen, de hasonló jellegű problémákon buktunk. Kíváncsi lennék, hogy a stollencamerafinder ezeket a cuccokat beépítette e a robotkájába. Szóval ha loptál egy kamerát vagy fotót, a legjobb amit tehetsz, hogy ügyesen visszalopod  helyére.

NEF leírás 
CR2 leírás 

2017. jún. 13.

Fészbuk pls, mércsilálod eszt?

Ilyesmiket írogat a telefon egy képbe.
Na nem azért, mintha érdekelne, meg különben sem szeretünk képeket megosztani a facebookon, hanem azért mert a napokban pont facebookon kaptunk meg pár fotót, illetve ettől függetlenül egy facebook beszélgetésbe keveredtünk az ún. vízjellel kapcsolatban (firtatván miért csinálják ezt magukkal a fotós urak, mikor nem kötelező). Mindegy is a körülmény, pár órára így is lekötötte a téma Grimpixet. Szóval facebook és a képeink.

Az sajnos világos, hogy a facebookra feltöltött képeket  nem úgy kapjuk vissza, mint ahogy feltettük. Az nem derült ki két nap alatt sem, hogy az eredeti információk milyen szinten maradnak meg náluk, kétséges, hogy ne használnák ki a benne rejlő gazdasági és szociális potenciált, de mint mindennapos felhasználó, viszont nem látod azokat az fix. Ezzel kapcsolatban van pár nem túl releváns tévhit is, egyik az, hogy minden metaadatot letöröl, többek között a szerzői bejegyzéseket is. Mint ahogy az illusztrációkon látszik a Creator illetve a Copyright notice is megmaradt (pár éve) a Caption meg Description tartalmát meg később felhasználhatod. Viszont cserébe két jól látható IPTC mezőbe is beleír, a jóisten tudja micsodát, mert az egyik ráadásul hexadecimálisnak tűnik. Németeknél per is volt a dologból tavaly, elvileg ott minden metaadat érintetlen kellene maradjon, valaki erősítse meg ha tudja mi lett.

Ez a per azt is megvilágítja, hogy attól, mert aláírtál/elfogadtál egy méltánytalan szerződést, még nem jelenti azt, hogy nem lehet annak vitatni a tartalmát, többen gondolják úgy, hogy ott van a facebookon, elfogadtad, ha nem tetszik húzz a flickerre. Hát nem feltétlenül. És ugyanígy semmilyen törvény nem kell, hogy törvény legyen az idők végezetéig, ha az hülyeség, ezzel azt állítanánk, hogy apáink már megfejtették a világot, nekünk már semmi hozzáfűznivaló nem maradt. 



Na de vissza a facebookhoz, persze legyalulja a kamera adatokat is, ebből leginkább a sorozatszámot szokták sajnálni az emberek, amivel mi is foglalkoztunk érintőlegesen, hiszen mit szépítsünk, így konkrétan menedékjogot nyernek a kameratolvajok a facebookon. 
Külön érdekes, hogy a felhasználók biztonságára hivatkozva a GPS adatok is mennek a levesbe, viszont a feltöltött képet engedi újra bejelölni, igaz nem pontos koordinátákra. Számomra nem derült ki egyértelműen, hogy az utólagos jelöléskor figyelembe veszi e az eredeti GPS adatokat, vagy pusztán a feltöltési hely alapján ajánl fel konzerv-koordinátát. Aki tudja pontosítson.
Elúszik az IPTC adatok jelentős része is, persze bezsúfolhatod a teljes elérésedet a Creative mezőbe, amennyiben belefér. A Copyright notes is megmarad, de a Status már nem. Találtunk olyan cikket amely szerint több más mezőt is megőriz és ebből telepíti be a poszt szövegrészét (cím, leírás, stb.) ezt mi csak album létrehozása esetén tapasztaltuk, a meta-részben ezek az adatok már nem láthatóak többé.

Érdemes azt végiggondolni, hogy az IPTC core meg társainak eltörlése igazából csak egy kényelmi funkciót szüntet meg. Eddig sem az védett a képlopástól. A facebook nem fotóportál, a kameraadatok tényleg szűk rétegnek relevánsak. Ugyanakkor megvédi a kirablástól aput, aki pont Görögben nyaral és nem vigyáz senki a plazmára, meg a zaklatástól a kiskorúakat, akik mit is keresnek a facebookon anyu születési dátumával?
Ami sokkal bosszantóbb, az a méret. Ugyanis csupán kétféle méretet sikerült elérni *_n.jpg, illetve *_o.jpg néven, amit a neten a kollégák normalnak, illetve originalnak neveznek. Grimpixnek vannak fenntartásai, mivel az original semmiképpen sem az. Függetlenül a feltöltött kép méretétől, ezt a két lehetséges letöltést kapod: 960*720 px, 2048*1536 px. Most dög vagyok kipróbálni, mi lesz mondjuk egy panorámával. Ha nem unod írd meg.
Emellett a tömörítésre is rendesen odatenyerel. Ugye a legyalult metaadatok nagyságrendje 10-100kbyte, ami piskóta a tömörítéshez képest, ugyanis a facebook akár hatodára is lecsökkentheti a képméretet, ami PS-ban mondjuk olyan 5-ös tömörítésnek felene meg nagyjából. Tehát sose küldjetek egymásnak facebookon képet, amennyiben a teljes adatra szükségetek volna. 

És akkor, hogy teljes legyen a dolog, még át is nevezi Pistának a fileodat. Valahogy így: számsor1_számsor2_számsor3_o.jpg, ami arra lesz jó, hogy az alábbi képletbe behelyezve a második számsort, oda vigyen ahová a képet feltöltötték.

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=számsor2

Legalább ennyi, de persze kérdés, meddig marad ez így. Ezt az adatot amúgy nem is könnyű kitörölni, pl ha PS-ben leretusálod valakinek a vízjelét, majd más névre mented a fájlt, még simán kinyerhető ez a számsor és akkor meg vagy fogva. Tehát a programtól függ, amiben lopod a cuccot, hogy egy facebookos képlopást megúszol e, mert az is világos, hogy az egyes metamezők egymás között is megosztanak adatokat. 

Na akkor vissza a címhez, mégis miért csinálja? A neten sokan tudják, egyik tábor leginkább a személyiségi jogok, meg visszaélések elleni védelmet hozzák fel. Ez mondjuk érthető, mert a facebook aztán tényleg a majmok bolygója, ahol a nyugdíjas nénik a legnagyobb trollok, ahol senki sem felelős a tetteiért, ahol a rózsaszínű ámokfutás mindennapos. Mégis szerintem inkább magukat védik a facebooknál, hogyha botrány lenne, ők hibásak ne nagyon legyenek. Ilyen klienskörrel ez maximálisan érthető. Kezeljünk csak mindenkit gyerekként, akkor majd felnőnek. A németeknél mondjuk megszívták. A másik tábor a tárolást hozza fel problémának. Amit beleolvasva irtó tudományos leírásokba, inkább úgy tartunk valószínűnek, hogy a felhasználói élmény érdekében. Igaz is, a csücsörítős szelfidnek, a tegnapi vacsorádnak kicsimmel, az idétlen gyermekednek, ahogy pont semmit csinál a bilikén, aztán tényleg tökmindegy a metaadat meg a felbontás. Nem hiszem, hogy a tárhelyen spórolnának, amikor olyanokat olvasok, hogy a törlés nem opció, egy kép többféleképpen is megvan és még ki tudja, mert nem nagyon látunk a motorháztető alá. Aztán volt még egy vélemény-frakció, ami szerint adatbiztonsági okokból, ugyanis a metaadatok leple alatt ártó kódok is lapulhatnak. Ennek relevanciáját nem kutattuk, mindenesetre elképzelhető, hogy van olyan program és biztonsági rés 2017-ben, ami még képes ezt is lecidázni. 

No, mindegy is, ha már ez a helyzet, esetleg érdemes lenne a facebookra feltöltött fotókról önként lereszelni a metaadatokat, ha már úgyse kell nekik, legalább tuttira ne használhassák fel a marketing etetésére. Tutti nem fognak sírógörcsöt kapni ettől. 

Hogy milyen adatot olt bele a képünkbe a facebook azt sajnos nem sikerült kikutatni, nagyon okos emberek is csak tapogatóznak. Ez is egy érdekes hely, nagyon kocka :)

Facebook adatgyűjtögetéséről itt olvashatsz. Nem fogják vissza magukat :)

Exif-kurkászó programról már beszéltünk, egyes linkek már nem élnek ott, de ha ügyes vagy meg tudod oldani onnan, vagy itt van ez az online csoda.

Jó szórakozást. 

2017. máj. 24.

Móricz Zsigmond - Tejre váró szegények

Kép: moly.hu
Grimpix egyik kedvenc meséjét kereste a minap, s hát végül nem a facebook, hanem a gyakorikérdések segített a nyomára bukkanni. Úgy tűnik, hogy nincs fenn a neten, ami elég csúnya dolog, így hát most mi orvosoljuk, hiszen az információ, meg a mese is szabad akar lenni. Amúgy az egész könyv egy kincsesbánya, de hiába keresitek a könyvtárban, mert pár hétig nálam lesz, ugyanis a miénk szőrén-szálán eltűnt. 

Tejre váró szegények

A gazdasszony bement az istállóba, a szegények ott ültek már egy órája az udvaron, az eperfa alatt. Az elöljáróság ide utalta őket, ehhez a gazdához, maximális árat fizetett neki, ezért az köteles volt egy hétig hét szegénynek egy-egy liter tejet adni. Öregasszonyok és agg, töpörödött férfiak voltak ezek a szegények, mindnyájan hatvan éven felül, olyan erőtlenek, hogy alig bírtak csoszogni. A kezükből egy pillanatra se tették volna le a tejesbögréket, ütött-kopott öreg csupraik voltak, mint ők maguk: csorba, mázatlan, szomorú jószágok. Az eperfa alatt nagy, törött malomkő volt a földön, a gazda asztalt akart belőle csinálni, de mikor hozta a követ a dunai malomból, nem volt ideje megcsinálni az asztal lábát, azóta pedig tíz év telt el, s mindig csak készült rá, hogy majd egyszer megcsinálja. Erre a kőre csücsültek a vénasszonyok, a két öregember odább ült le egy vályúra, amelyből dél óta nem ettek a disznók, s száraz volt. Nemigen beszéltek ezek az öregek, már olyan fáradtak voltak, még a nyelvük sem fordult. Nem voltak ők már kíváncsiak semmire, csak a gazdasszony mozgását lesték, mikor megy fejni. Mikor bement az istállóba, fölelevenedtek. Izgatottak lettek egy kicsit, nagyon szerettek volna odamenni az istállóba, s nézni, hogy teszi oda a gazdasszony a fejőszéket a tehén alá, s hogy kezdi a friss habos tejet kiszivattyúzni a tehén tőgyéből. De nem mertek közel se menni, mert a gazdasszony, mint minden gazdasszony, nagyon goromba volt, s rájuk kiáltott volna, hogy vagy ne vegyék el a világosságot, ne vadítsák a jószágot, vagy egyszerűen hogy ne tátsák a szájukat. Messziről hallgatták hát a tej kellemes, sistergő csorgását, egyik öregasszony süket volt, nem hallotta, megkérdezte: – Már fej? - Fej – mondta a másik öregasszony, s ezer ránc mozdult meg az arcán. - Fej mán, fej bizony! Míg a fejés tartott, addig senki sem szólt egy árva hangot sem. Az istállóból kijött a meleg trágyaszag között a tej édes illata, és ők felszívták. Sóhajtottak, ők szegények nem szoktak tejet inni egész életükben. Míg erősek voltak, kapálni jártak a gazdákhoz meg az urasághoz, a nagy kukoricásokba és szőlőkbe, a répaföldekre és krumplimezőkre. Dolgoztak, ahogy bírtak, mindig ők művelgették be a nagy határt. Nem volt nekik soha egy talpalatnyi sem, ők csak ásták, kapálták, aratták a földeket. És krumplit ettek meg kis rántott leveseket, zöldhagymát, zöldpaprikát s kenyeret. Aratáskor jó volt, mert bent kaptak kosztot a gazdáknál, és akkor jó ételeket ettek: sonkából főtt savanyú levest, és nekik jutott ám nagy darab füstölt hús is meg túrós galuska és öklömnyi lekváros derelyék s aratási ünnepen paprikás csirke. A szüretet is szívesen gondolták el, mert szüreten szabad volt, ha a gazda vagy a gyerekei nem látták, szőlőt enni és mustot inni, s birkát szokás szüretre vágni a szedőknek. De a télre és a tavaszra nem szívesen emlékeztek, mert akkor sovány koszton, főtt kukoricán, sült tökön és korpaciberén tengődtek. Tejet, azt sohasem ittak. Isten áldja meg ezt a mostani elöljáróságot, hogy így gondoskodik a szegényről, minden héten másik gazdához osztja be őket, s egy-egy liter tejet rendel nekik naponta. Végre a gazdasszony kijött az istállóból, már egész sötét volt, s vitte a nagy sajtár tejet a konyhába. Mindnyájan utána néztek, hogy ment fel frissen, erős lépésekkel a tornácra, s feltűzött kék szoknyája alól a piros alsószoknya virított. Ide se mentek utána, inkább elcsöndesedtek, mert ez a gazdasszony nagyon sokára szokta kiadni a tejet. Isten tudja, mit mesterkedik, mit pancsol odabent. - Az egyik öregember ki is vette a pipát, amit úgy szárazon rágcsált laza, öreg fogaival, mert dohányt nem tud kapni, néha diófalevelet, néha krumpliszárat vág bele, de leginkább csak üresen lógatja lila ajkai közt. 
– Haják-e, mesélek egyet. -Jó, csak meséljen - mondták az asszonyok, s még nevettek is. – Hát vót eccer, hun nem vót, vót egy jámbor szívű uraságnak egy majorja. Abba a majorba csak tehenek vótak és fejősjuhok. De ő ami tej csak vót, mind egy cseppig kiadatta a szegényeknek ingyen.
Megmozdultak az asszonyok. 
– Fájin úr lehetett – mondta a másik öregember.
– Pedig nem is vót igen gazdag uraság – folytatta a mesélő –, inkább csak olyan szegényebb nagyúr vót. De igen-igen vigyázott, hogy a tejet tisztán adják ki a szegényeknek, se vizet ne keverjenek bele, se mást. Hanem inkább mind egy cseppig kiadják... - Ritka uraság az ilyen. – E pedig ilyen vót... Hanem vót neki egy rossz majorosnéja, annak sehogy se tetszett ez a szokás. Irigyelte a tejet a szegényektül. Az asszonyok megmozdultak. 
– A főd sillyedjen el alatta! - dünnyögte egy vénasszony. 
– Há mondom, e babonás asszony vót, megcsinálta, hogy eccer csak elfogyott a tehenek teje meg a juhok teje: nem kaptak tovább a szegények egy szemet se. – Égessék meg! - zúdultak fel az asszonyok. 
– Nojó van – folytatta a mesélő. - Elpusztult a major, elhalt a szüle, eccer sok időre egy vadász vetődött az erdőbe. Ritka vadat kergetett, de sehogy se ejthette el. Este, hogy mán hazafele menne, sírást hall, mintha asszony sírna. Odamegy, lát egy üdős asszonyt: „Mi baj, néni, hogy úgy sír” – kérdi tülle. Azt mondja a ráncos képű kormos vénaszszony: „Mi lélek hozott ide, erre a borzasztó helyre, ahun még a madár se hál meg?” Azt feleli a vadász: „Vadászni jöttem, hallottam a jajgatásodat.” „Távozz, ha szereted az életedet.” „Má én nem megyek.” „Nem mégy, majd elmennél!” „Nem én, szülém!” „No ha olyan bátor vagy, állj a vasfa alá, nézd végig, amit látsz."  Az asszonyok előrehajoltak, úgy lesték az öregember szavat. Ez olyan csendesen beszélt, kísértetiesen, hogy már előre borsózott a hátuk. – Nahát, mán éjfélbe járt az idő, mégse látott semmit. Eccer csak zörrenést hall, jobbra-balra néz: gyünnek a fekete emberek, olyanok vótak, mint a korom, s egyenesen neki a vénasszonynak. Látja, hogy ezek ördögök a javából, olyan szarvuk, farkuk, lúlábuk vót, hogy no. Még kutyafejű is vót köztük. Hoztak egy nagy üstöt, bárdokat, tőkefát, Szurkot, tűzrevalót. Lehányták a földre, egyik tüzet rakott, másik az üstöt tette rá, kettő meg fogta a vén szülét, tőkére tette, bárdokkal apróra vagdalta, a szurokba vetette és háromfertály tizenkettőig főzték. Akkor más kettő kiborította az üstöt a fődre, a darabokat összegyúrta embernek, oszt a főördög akkor belefújt, újra kész lett a vénaszszony... 

No, evvel az ördögök elmentek, a vadászt lelte egy kicsit a hideg, de azért, hogy szürkült, odament a vén szüléhez. „No, szülém, azt mondja neki, magával ezek elbántak.” Azt mondja a szüle: „Bátor ember vagy, áldjon meg a jóisten, Csakhogy végignézted. Tudod, fiam, hajdan ezen a helyen major vót, a major gazdája mind eltartotta a szegényeket, de én megrontottam a jószágot, ezér a szegénység megátkozott, s kilencvenkilenc évig itt kellett bűnhődnöm minden éccaka. Hanem hogy végignézted a kínozásomat, tizenkilenc esztendő szenvedéseitől megmentettél. Mondd el mindenkinek, hogy senki se húzza el a szegénytől, ami nekik van szánva. Hát azér, mert sok gazdasszonynak jó volna, ha ezt tudnál... Akkor nem vón olyan kék a tej. Mer a víztül kékül meg, amit ilyenkor pancsol belé...” Evvel végezte az öreg a mesét. Az öregasszonyok sóhajtottak, bólogattak. Akkor a gazdasszony leszólt a tornácról:
– Hát maguk mit forralnak ott, mér nem gyünnek mán! Tán én vigyem a helyükbe! Hamar föltápászkodtak az öregek, mind a heten, és ahogy bírtak, úgy siettek az ámbitus felé.

2017. máj. 18.

Te is meghalsz...

... nem is lesz harc. Szerintem nem érzed a helyzetet. Szerintem félsz, te is megtérsz, szerintem azt hiszed, még meg lehet. (sziámi)














Előzmény itt a naplóban.

2017. máj. 15.

A Názáreti Vénusz - Grimpix evangéliuma

Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fit-testvérem. (Márk 3/35)

Egyik este, mint rendesen, fotókat nézegettünk.
- Te Grimpix - mondtam - látod, némelyik Jézus ábrázoláson micsoda kockahasak vannak? Sixpack, meg tripack, meg fűrészizom. Vajon tényleg az volt neki?
- Hát persze, ki volt pattintva. Tudod a Cross-fit miatt. Meg hát az adottságai, ugye, isteni volt a genetikája.
Ezen kicsit megütköztem, ezért Grimpix titokzatos pofával előhúzott egy régi iratot és mesélni kezdett:

Ahogyan Grimpix apokrif evangéliumában is írja, harmincévesen, Jézust, aki ekkoriban még meglehetősen nyüzüge volt, végre rávitte a Lélek, egy negyvennapos body-transformation-workout-szemináriumra. A negyvennapos ketogén diéta után, ami alatt úgy lecsökkent a testzsír-százaléka, hogy még a gluteus maximusa is keresztszálkás volt, s mikor már kerek muffinokat, meg kuglófokat  látott az éhségtől, mert addig egyetlen csaló-napot sem tartott, csak a csirke-rizs egyfeszt,  akkor aztán azt mondta neki a személyi edzője, hallám kicsibarátom, változtasd ezeket a fehér köveket kenyérré, ha Isten fia vagy. Ő azonban azt felelé neki, halld meg az igét, meg vagyon írva a Sárga Kapszulában is meg az Írásban, hogy nem fehér kenyérrel él az ember, pláne nem vacsorára, mert a liszt az pontfix olyan, mint a cukor és annak a jele majdnem olyan, mint a kokainnak az ő vegyjele, ami nem más, mint hatszázhatvanhat és helyette inkább tejsavófehérje-turmixot ivott, minimum 2 grammot testsúly-kilogrammonként. A'sszem pont epres-fehércsokisat, mert azt szerette nagyon. 1

Akkor aztán felszaladtanak egy magas hegyre kardióedzés gyanánt. Te lehetsz a Miszter Olimpia, sőt a Miszter Getsemáné is, mert ismerek mindenkit a testépítő szövetségben, mondta neki a Megkísértő méregetve Krisztus pectoralisat. Inzulin száz dolcsi, négy doboz sustanol, mindben három ampulla, darabja harminc...  De Jézus unottan félbeszakította: Nagy és erős legyek, ja, ásított, tudod, hogy csak naturálban tolom. Bizony mondom nektek, no pain, no gain. 2

Akkor vitte őt az imposztor a szent városba a fitneszterem tetejére, a tested a te templomod, mondta, majd hozzátette, amennyi glükózamint, meg kondroitint és ízületvédőket felzabáltál, hallám innét ugorj le, tutti nem lesz porcleválásod. De Jézus gyöngéden kirúgta alóla az ácsolt állványzatot, bizony mondom neked, nem én, hanem te távozol innét sántán3

Hogy így összevesztek a személyi edzőjével, mert az álló nap egy jövendölésről beszélt a helyi zsírégetésről, vagy olyanokat vizionált, hogy a kreatin vizesít, szóval akkor visszament Galilejába, ahol hamar híre ment, hogy kigyúrta magát a názáreti. Ő meg tanújelét adta, hogy erős hittel és sok tömegnövelővel, meg tiszta étkezéssel ez mindenkinek sikerülhet. Ha hinnétek, többre lennétek képesek mint hiszitek, mondogatta tanítványainak, de ezt ők nem értették, mert lelkileg szegények voltak. Ha a hitetek bár akkora lenne, mint a bicepszetek, nem lenne számotokra lehetetlen. Ne felejtsétek a Szent Edzés napját lábazással megszentelni nyavalyások, mondta ezt is gyakran, feszüljön az a quadriceps, mint a kőszikla, mert rátok fogom építeni fitneszcégemet.

- De Grimpix, ezt te találtad ki. - fogyott el a türelmem. - Most költötted az egészet!
- Dehogy, hiszen benne van az Írásban. Meséljek még? Például arról, hogyan készítette fel Jézus a túlsúlyos vámszedőt a Muscle Beachre? Hogyan klónozott halat, hogy mindenkinek elég omega-3 zsírsav jusson? Vagy hogyan változtatta izommá a zsírt? Vagy amikor elgurította a többmázsás követ...
- Nem Grimpix, hagyd abba, ez már blaszfémia.
- Na ha nem hiszed,  nagyokos, akkor nézd meg ezt, Koreában bezzeg tudják mi az igazság:
Fotó: forrás a linkben.

2017. máj. 2.

Egy eléggé wild ferráta, little-so-hard :)

Hell no klettersteig
Meg lehet szokni a könnyű ferrátákat. És meg lehet lepődni, ha végre egy combosabb akad. Nos a Wild Ferenc (+2016) emlékferráta, tapasztalatunk szerint, nem mászható néhány jól elhelyezett basszameg nélkül. Ugyanez volt később más mászóknál is, akiket a kőomlás aljából figyeltünk nagy kárörömmel, hogy na ott hallám mit fognak lépni. Ők azzal vigasztalták magukat, hogy náluk hülyébbek is végig tudták már csinálni. Remélem nem ránk gondoltak.
A Kis-Cohárd a tó mellől













A trasszé jelenleg nagyon új, nem nagyon omlós, a kötél jó vastag, markolható, mi nagyon sok helyen bicepszeztünk is rajta. A kiírás szerint minimum 150 centi magasság kell hozzá, de 180 centivel is tartogat kihívásokat, az első C szakaszon például te leszel a trolibusz. Helyenként úgy tűnt, később majd sok fogás lesz, de végül többnyire megvolt a kurva-élet-érzés,  és sehol sem éreztük magunkat lépcsőházban, mint sok más ferrátán. 
A Kis-Cohárd a Gyilkos-kilátóról

A D szakaszban van két kellemetlenebb pillanat, ahol felmerült a se vissza se előre patthelyzet, de aztán kaparászva, foggal-körömmel, félspárgával, feltérdelve fejmagasságba, valahogy csak átmásztuk. Ha már feljutottál a hídig, akkor már nem lesz gond. Itt van emlékkönyv is, ha tudsz még írni a kézremegéstől. 
Fent pedig pont arra a kilátóra érkezik meg a trasszé, ahová körbe az erdőn a nyomingerek is fel tudnak menni a kiscsaláddal szelfizni, meg sörösdobozt eldobálni. Na előttük lehet villogni a hegymászó felszereléssel. Irigykedjenek csak, mi is irigykedtünk eleget. 
Bár ötven percet ír, nem valószínű, hogy túl sokan teljesítenék egy órán belül. Nekünk kb. 75 perc kellett, akiket megfigyeltünk, azok sem voltak gyorsabbak. Tehát nálunk hülyébbek is másszák. 
Összességében az országban talán csak a Rozsnyói-ferrátában lehetnek D szakaszok, bár elkép-zelhető, hogy a Hiliben a boltív harántolása is (alulról) súrolja ezt a besorolást. Lehet ha nem pont ezzel kell elkezdeni a ferrátázást. Próbáljátok ki bátran nem fog csalódást okozni. Köszi Dancurás, a Cohárd szemből meghágásával szintén régi vágyunk teljesült :)

Ahogy az emblémán  befigyel a kaszás - priceless :)

2017. ápr. 25.

Az UV fotózás fölöttébb körülményes voltáról

Sony F828 Fullspektrum - CFL Blacklight
Az UV fotózása igazi úri huncutság, míg infrában már minden proli nyomhatja, ide azért kell némi gazdasági háttér is, ennek megfelelően a tudomány ezen ága még nem szekularizálódott kellőképpen, kevés a közérthető dokumentáció és videó a témában.
Kimaradt a közoktatásból. hogy földközelben leginkább az UV-A illetve az UV-B tartományok jöhetnek számításba, az UV-C és UV-D alig, illetve fotóra használhatatlan mennyiségben vannak jelen természetes forrásból. 
Ugyanakkor a digitális kamerák érzékenysége már az UV-A tartományban is alatta marad a látható fényének, rövidebb hullámhosszakon meg rohamosan csökken. Nem csoda hát, hogy nem tudunk röggönyt csinálni mobillal.


Canon SX10 IS - CFL Blacklight
Érdekesség az, hogy a HotMirror eltüntetése a szenzor elől az infrásított gépeknél jelentősen növeli az UV érzékenységet is. Az itt látható spektroszkópos képek is ezt bizonyítják. Sajnos a CFL blacklight által szolgáltatott spektrumról sehol sem lehet megtudni semmit, még a gyártó oldalán sem (ami külön szégyen, a szolicsöveket gyártók is elhallgatják ezt az infót, pedig ott tényleg fontos lenne tudni), de az jól látszik, hogy van egy látható komponense 400nm fölött, illetve egy szélesebb mező 400-390 nanométertől lefelé. Kérdés. hogy 380-370 nanométertől lefele mi történik, csak a Sony képtelen látni az alá, vagy valóban szünet van a spektrumban. Házi módszerekkel ennyire vagyunk képesek.

Sony teljes-spektrum tesztsorozata. Auto exposure, ISO 64, F3.5. A használt szűrők: Infra 720nm, R, G, B színszűrők a régi orosz puskatele szűrőszettjéből.  A fények: bal oszlopban CFL blacklight, tőle jobbra egy blacklightnak hazudott izzó; középső oszlopban baloldalt egy normál izzó is megjelent. A harmadik oszlopban egy melegfényű CFL. Az jól látszik, hogy a herélt Sony infra érzékenysége jóval meghaladja az UV érzékenységet. Értelmezhető eredményeket akkor lehetne nyerni, ha rendelkeznénk olyan látható-spektrum-szűrővel, aminek pontosan ismernénk a karakterisztikáját. Ennek, illetve a CFL spektrumának ismertének a hiányában szinte semmit sem tudunk megállapítani a kameráink érzékenységéről.


A fenti tesztképek CFL UV lámpával egy fehér papírlap előtt készültek. Balról a fullspektrum Sony, jobbról pedig a Nikon D5000 képei, fentről lefele UV szűrő nélkül, középen 1 UV szűrőn keresztül, alul pedig 2 darab UV szűrőn keresztül. Fullspektrumban szinte nem is látható az UV szűrők hatása, a Nikon képén azonban már igen. A Nikon esetében a szűrő nélküli illetve két UV szűrős felvételek között közel 1 FÉ eltérés mérhető (annyival kell világosítani a szűrt képet, hogy ugyanolyan tónusú legyen mint a szűretlen). Nem világos, hogy mi okozza ezt, ugyanis az UV szűrők hatását leginkább a fullspektrumon vártuk volna. Az is jól látszik, hogy a Sony (baloldal) több fényt rögzít a lámptestről, a Nikon (jobboldal) képén a CFL lámpatest sötétebb, és a fehér lapról visszavert (látható) fény sokkal erősebb, ennek viszont lehet az is az oka, hogy az UV CFL jelentős mennyiségű infrát is kibocsát, amit a Sony lát, a Nikon viszont ilyen záridő mellett alig. Emiatt lehet a baloldali képen a bíbor elszíneződés is. A két gép közötti exponálási érték eltérése kevesebb, mint 1 FÉ mátrix fényméréssel, ennyit tesz hozzá az infra tartomány.

Sony Fullspektrum UV fényben
felső része szabad optikával,
középen egy UV szűrővel,
alul pedig 2 UV szűrővel. 
Az UV fotózás, ami nem egyenlő a fluoreszkáló festékekbe mártott dús keblű fehérnépek fotózásával UV-ban, nem fog egyhamar elterjedni, bár ma már ilyen irányban is herélik a gépeket. Az UV-érzékeny szenzor előállítása sokkal macerásabb, drágább, és ezek fizikailag is sokkal sérülékenyebb. Egy 380 nanométerben látó készüléket már professzionális terméknek marketingelnek, az ára meg ennek megfelelően magas. A következő probléma az ezekre a hullámhosszakra elfogadhatóan transzparens optika megtalálása. A látható tartományra optimizált lencsék, bár tökéletesen teljesítenek infrában is, UV-ban annál kevésbé.  A speciális célobjektívek (pl kvarc-üveg) meg megfizethetetlenek kísérletező hobbifotósok számára. A szakirodalom itt felhozza példának, hogy ablak mögött sem lehet lebarnulni (vajon?), azonban a barnulás sem egyszerű folyamat, ugyanakkor azt tapasztalatból tudjuk, hogy a mezei ablak 385 nanométeren eléggé transzparens. Meg azt is tudjuk, hogy az optikákat nem ablaküvegből készítik. Na és akkor egy rövid hullámhosszakra kialakított kamerával még semmi sincs kész, meg kell oldani a nem kívánt hullámhosszak kizárását is, ami jóval bonyolultabb, mint például az IR esetén. Ezek a szűrők érzékenyebbek (magára az UV-ra is, ami használat során roncsolhatja a kémiájukat), nehezebb tisztítani őket, előállításuk, különleges anyagaik és egzotikusságuk miatt meg jóval drágábbak. 

Érdemes lenne még azt is megnézni, mi történne ha egy fullspektrum gép elé IR-pass szűrőt tennénk, vajon csak a látható tartományt vágja? és mi történne hotmirror esetén? azonban mivel sem a szűrőknek, sem gépnek/objektívnek, sem a blacklightunknak nem ismerjük a karakterisztikáját, illetve szemmel sem tudjuk ellenőrizni a folyamatokat, házi módszerekkel talán elérkeztünk a lehetőségeink határához. 

2017. márc. 16.

Hol vannak a gibibájtjaim? Grimpix tényfeltáró riportja a háttértár-hatalomról.


Mind tudjuk, hogy egy memóriakártya, merevlemez mindig kisebb, mint amit ír rajta, de azért ami sok az sok. Méghogy Gibibájt, meg Mebibájt... Azt ugye megszoktuk, hogy az üveg bor hétdecis, a nagy kóla csak másfeles, majd ezeknek is utánajárunk, de most vettem egy ilyen kártyát 32% kedvezménnyel: eléggé prémium termék, SDXC - 64 GB (bármit is jelentsen ez egyelőre). Mondjuk úgy, ez egy fordított baker's dozen. Mint látszik, a román forgalmazó nem kapott sérvet attól, hogy tudtomra hozza, bizony nem lesz az 64, de a gyártó oldalán legalul, azért az apróbetűsben csak van némi utalás*.


Vagyishogy másképpen számolják a kilót, megát és a gigát, mint azt elvárná a (fél)művelt ember... Így ni:
aztán a lap alján legörgetve egészen a Mohorovicic rétegig:
... és az a vicc, hogy nekik van igazuk, legalábbis 1998 óta biztosan, mert azóta Újbeszél van. Hogy a marketingesek voltak túl hülyék  a  210 = 1024-hez, ezért továbbra is úgy számoltak, mint az oviban, vagy a mérnökök túl kockák (az ezres váltó 1111101000 lenne binárisan, ami elég hülyén néz ki), de mindenesetre kétféle terminológia létezik. Tudtátok, hogy mi valójában gibibájttal számoltunk? Persze, hogy nem tudtátok. Mert a háttértár-hatalom érdeke, hogy ne is tudjuk. Régen mindenki vágta, hogy kettő hatványaival kell számolni, de amióta minden suttyónak lehet számítógépe, elszabadult a pokol, 1000 megabájt az 1 gigabájt, de 1024 mebibájt viszont 1 gibibájt. Asszed hülyéskedek. Pedig nem. Ezt tetézi az is, hogy mindenki úgy használja a nyelvet, ahogy jólesik, és ebben élen járnak a nagy operációs rendszerek, internetszolgáltatók is. Na pont ezért nem tudsz 64 gibibájt cuki macskás képet egy 64 gigabájtos kártyára rámásolni.

Tehát a gyártó csupán 64.000.000.000 bájtot ígér. Viszont mi 64 X 230 bájtot várunk. Vagyis 68.719.476.736 bájtot, 4.719.476.736 bájttal többet, ami ugye 4,39 gibibájt hiány. Szóval, ha bedugom a gépbe a cuccot, akkor több mint 4 gibibájt hiányzik. Pár éve egy ekkorka kártya bizony ugyanannyiba került, mint most a 64-es. Csoda, hogy így felültem erre a körhintára?
Na jó, azt látjuk, hogy a windóz se ismeri a gibibájt helyes jelölését, de legalább nem úgy számol, mint a kofák a piacon, ha pityókát mérnek. Meg azt is látjuk, hogy még a megígért 64 milliárd bájtot se tudja a kártya, de döntsd el te, hogy ennek mi az oka. Hogy a mi költségünkön tárolják a kártyakezelő adatait is, címzést, fájlrendszert, master boot recordot, fittyfenét? Vagy csomó védett és a felhasználó számára hozzáférhetetlen biztonsági szektort is fenntartanak gyártási hibák kiküszöbölésére, fájlműveletekre, hibajavításra, karbantartásra, adatmozgatásra, CPRM-re és még mi mindenre, jelen esetben legalább 768 kibibájtot, aztán még ki tudja mennyit, amiről csak a kártyakezelő tud. Valójában ők jóval nagyobb tárhelyből gazdálkodnak, simán elképzelhető, hogy a kártyám igazából egy 128-as, amin annyi a használhatatlan blokk, hogy 64-esnek adják el. (egyik forrás, másik forrás).

És tudtad? Ide kapcsolódik az is, hogy miért minden nagyobb kártya duplája az elődjének? Ugyanis egy biten két címet lehet tárolni, két biten négyet, három biten 23 és így tovább, a cím minden egyes bit növelésével dupla akkora tárhelyet képes megcímezni. A címhez egyetlen bit hozzáadásával kétszer akkora tárhely címezhető. Persze ebből azért lehetne csinálni 666 gigás kártyákat is, de az mégis, hogy nézne már ki, meg el kellene pazarolni a lehetséges címek/tárhely felét. 

SDHC Speed Class 10.svg UHS Class 1.pngVideo Speed Class 10.pngApplication Performance Class 1.png
Na most ugye ez az SDXC egy számomra relatíve új szabvány (2009.), kérdés, hogy a D5000 egyáltalán felismerné e az exFAT fájlrendszert, de persze unom kipróbálni, mert el kellene menni a szekrényig, meg úgyis a vadiúj tabletbe kellett. Eddigi kártyáim mind jelentősen kisebbek voltak (SDHC < 32Gb) és nyilván így a hiányzó gigák is kevesebben voltak. Pontosabban a kártya tárhelyének duplázódásával több mint megduplázódik a hiány is. Egy 4 gigás kártyán csak 0,275 giga hiányzott, a 256 gigás kártyán viszont már 17,5 giga deficit lesz. Az egy teráson meg annyi, mint ez a szóban forgó kártya teljes kapacitása. Azért ez elég gáz, és az az igazság, hogy a merevlemezeknél már régóta tapasztaljuk, csak ott ennyire nem kúrta fel az agyunkat valamiért

Egy jó közelítés, ha tudni szeretnéd mennyit használhatsz majd fel a kártyádból a 0.93-as szorzó, amit már nem tudom honnét nyaltunk, vagyis 64Gb*0,93=59.52Gb Na bummm, majdnem pontos.  

* azért a csomagolás hátára is felnyomtatták ötpontossal.