Oldalságok

2017. ápr. 25.

Az UV fotózás fölöttébb körülményes voltáról

Sony F828 Fullspektrum - CFL Blacklight
Az UV fotózása igazi úri huncutság, míg infrában már minden proli nyomhatja, ide azért kell némi gazdasági háttér is, ennek megfelelően a tudomány ezen ága még nem szekularizálódott kellőképpen, kevés a közérthető dokumentáció és videó a témában.
Kimaradt a közoktatásból. hogy földközelben leginkább az UV-A illetve az UV-B tartományok jöhetnek számításba, az UV-C és UV-D alig, illetve fotóra használhatatlan mennyiségben vannak jelen természetes forrásból. 
Ugyanakkor a digitális kamerák érzékenysége már az UV-A tartományban is alatta marad a látható fényének, rövidebb hullámhosszakon meg rohamosan csökken. Nem csoda hát, hogy nem tudunk röggönyt csinálni mobillal.


Canon SX10 IS - CFL Blacklight
Érdekesség az, hogy a HotMirror eltüntetése a szenzor elől az infrásított gépeknél jelentősen növeli az UV érzékenységet is. Az itt látható spektroszkópos képek is ezt bizonyítják. Sajnos a CFL blacklight által szolgáltatott spektrumról sehol sem lehet megtudni semmit, még a gyártó oldalán sem (ami külön szégyen, a szolicsöveket gyártók is elhallgatják ezt az infót, pedig ott tényleg fontos lenne tudni), de az jól látszik, hogy van egy látható komponense 400nm fölött, illetve egy szélesebb mező 400-390 nanométertől lefelé. Kérdés. hogy 380-370 nanométertől lefele mi történik, csak a Sony képtelen látni az alá, vagy valóban szünet van a spektrumban. Házi módszerekkel ennyire vagyunk képesek.

Sony teljes-spektrum tesztsorozata. Auto exposure, ISO 64, F3.5. A használt szűrők: Infra 720nm, R, G, B színszűrők a régi orosz puskatele szűrőszettjéből.  A fények: bal oszlopban CFL blacklight, tőle jobbra egy blacklightnak hazudott izzó; középső oszlopban baloldalt egy normál izzó is megjelent. A harmadik oszlopban egy melegfényű CFL. Az jól látszik, hogy a herélt Sony infra érzékenysége jóval meghaladja az UV érzékenységet. Értelmezhető eredményeket akkor lehetne nyerni, ha rendelkeznénk olyan látható-spektrum-szűrővel, aminek pontosan ismernénk a karakterisztikáját. Ennek, illetve a CFL spektrumának ismertének a hiányában szinte semmit sem tudunk megállapítani a kameráink érzékenységéről.


A fenti tesztképek CFL UV lámpával egy fehér papírlap előtt készültek. Balról a fullspektrum Sony, jobbról pedig a Nikon D5000 képei, fentről lefele UV szűrő nélkül, középen 1 UV szűrőn keresztül, alul pedig 2 darab UV szűrőn keresztül. Fullspektrumban szinte nem is látható az UV szűrők hatása, a Nikon képén azonban már igen. A Nikon esetében a szűrő nélküli illetve két UV szűrős felvételek között közel 1 FÉ eltérés mérhető (annyival kell világosítani a szűrt képet, hogy ugyanolyan tónusú legyen mint a szűretlen). Nem világos, hogy mi okozza ezt, ugyanis az UV szűrők hatását leginkább a fullspektrumon vártuk volna. Az is jól látszik, hogy a Sony (baloldal) több fényt rögzít a lámptestről, a Nikon (jobboldal) képén a CFL lámpatest sötétebb, és a fehér lapról visszavert (látható) fény sokkal erősebb, ennek viszont lehet az is az oka, hogy az UV CFL jelentős mennyiségű infrát is kibocsát, amit a Sony lát, a Nikon viszont ilyen záridő mellett alig. Emiatt lehet a baloldali képen a bíbor elszíneződés is. A két gép közötti exponálási érték eltérése kevesebb, mint 1 FÉ mátrix fényméréssel, ennyit tesz hozzá az infra tartomány.

Sony Fullspektrum UV fényben
felső része szabad optikával,
középen egy UV szűrővel,
alul pedig 2 UV szűrővel. 
Az UV fotózás, ami nem egyenlő a fluoreszkáló festékekbe mártott dús keblű fehérnépek fotózásával UV-ban, nem fog egyhamar elterjedni, bár ma már ilyen irányban is herélik a gépeket. Az UV-érzékeny szenzor előállítása sokkal macerásabb, drágább, és ezek fizikailag is sokkal sérülékenyebb. Egy 380 nanométerben látó készüléket már professzionális terméknek marketingelnek, az ára meg ennek megfelelően magas. A következő probléma az ezekre a hullámhosszakra elfogadhatóan transzparens optika megtalálása. A látható tartományra optimizált lencsék, bár tökéletesen teljesítenek infrában is, UV-ban annál kevésbé.  A speciális célobjektívek (pl kvarc-üveg) meg megfizethetetlenek kísérletező hobbifotósok számára. A szakirodalom itt felhozza példának, hogy ablak mögött sem lehet lebarnulni (vajon?), azonban a barnulás sem egyszerű folyamat, ugyanakkor azt tapasztalatból tudjuk, hogy a mezei ablak 385 nanométeren eléggé transzparens. Meg azt is tudjuk, hogy az optikákat nem ablaküvegből készítik. Na és akkor egy rövid hullámhosszakra kialakított kamerával még semmi sincs kész, meg kell oldani a nem kívánt hullámhosszak kizárását is, ami jóval bonyolultabb, mint például az IR esetén. Ezek a szűrők érzékenyebbek (magára az UV-ra is, ami használat során roncsolhatja a kémiájukat), nehezebb tisztítani őket, előállításuk, különleges anyagaik és egzotikusságuk miatt meg jóval drágábbak. 

Érdemes lenne még azt is megnézni, mi történne ha egy fullspektrum gép elé IR-pass szűrőt tennénk, vajon csak a látható tartományt vágja? és mi történne hotmirror esetén? azonban mivel sem a szűrőknek, sem gépnek/objektívnek, sem a blacklightunknak nem ismerjük a karakterisztikáját, illetve szemmel sem tudjuk ellenőrizni a folyamatokat, házi módszerekkel talán elérkeztünk a lehetőségeink határához. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése