2017. aug. 23.

A szlovák és a lengyel Tátra

Grimpix gúnyosan méregette ahogyan csomagolok. 
- Aztán szlovákul tudsz e? Például, ha megkérdik, hogy szép országuk van e, akkor arra mit válaszolsz hallám?
- Nem tudom - mondtam - mit? Kicsit monyolt a google translattel, aztán azt mondta:
- Kurva svoju matku... azt!
Szerencsére nem kérdeztek semmi ilyesmit a szlovákok. Mert akikkel beszélgettünk, mind egy szálig jóravaló hegyi emberek voltak. Segítőkészek és rendesek.

Na ez volt az a kirándulás, amikor eldöntöttük, hogy kultúrát csakis tejtermékben fogyasztunk, pl. joghurtban, vagy kefirben. Nincs több várlátogatás, meg múzeumok, vagy templomok, úgyis mind egyforma, s különben sem vagyunk sznobok, csak prolik (értelmiségi aszcendenssel), s a múltkor is a szájtátás miatt hagytam el a fényképezőgépemet. Szlovákia különben sem fészkelte be magát túl mélyre a szívembe, a TANAP szigorúsága, a nyelvi nehézségek, az állandó jeges eső, mind nem segítették ebben.

Szlovákia nagyon messze van autóval. Szerencsére a rádió tudományt is sugárzott, így tudtuk meg közben, hogy a tudósok már létrehozták az első kimérát, a disznóembert. Tudtam, hogy a Southpark orákulum, már csak egy kurta lépés és kész a medvedisznóember, ami olyasmi lehet, mint a kutyámajom.

Ez a poszt gyakorlatilag csak egy összegzése a következő bejegyzéseknek, némi hasznos információval. Aki a Tátrába igyekszik ki ne hagyja a Magas-tátra infó oldalt.
Volt még sok más érdekes oldal is, itt pl. egy kedvenc komment arra tanít, hogy reggel túra előtt: "minimum egy banánt nyomjunk le a torkunkon" majd arra biztat, hogy győződjünk meg, a hölgyek is lenyomták e, mert hanem maradhatnak otthon. Én elég vizuális típus vagyok, meg dokumentum filmeken is láttam, hogy kell csinálni, de mégsem sikerült. Ki gondolta, hogy ilyen kemény az élet a Tátrában.

Nagyon kevés a jelzett turistaút, azok viszont a mi ízlésünknek túlságosan is ki vannak építve Szlovák és Lengyel oldalon egyaránt. Mondjuk azért örültünk neki, mert jobban lehet haladni, de gyanítom, hogy ennek is köszönhető az a rengeteg ember, akik egyfelől hordják oda a sok pénzt, másfelől meg küzdeni kell ellenük mindenféle szabályozással, hogy szanaszéjjel ne rúgják a hegyet. Mindenesetre embertelen egy meló ekkora köveket lapjára fektetni sokszor 2000 méter fölött is. Egy ilyen csapatot mi is láttunk dolgozni a Tengerszem-csúcs alatti nyeregben. Sajnos akkora volt a forgalom, hogy nem időzhettünk, de biztos tanulhattunk volna nyelvi cifraságokat, ahogy a mázsás kövekkel birkóztak. Lánc meg kapocs annyi van ebben a hegyben, mint nálunk a teljes Kárpátokban, sokszor indokolatlanul is. A jelzéseik karbantartottak, ritkásak, nem mint nálunk, csak az elágazások környékén sűrűsödnek. Ha normakövető vagy és nem lófrálsz szanaszét, nem tudsz eltévedni.

Úgy tűnik kétféle turistára számítanak a szlovákok. Ottalvósokra, akik írtó gazdagok és hónapokkal előre le tudják foglalni a menedékházakat, és a napközisekre. Sátorozásra még csak gondolni sem szabad, menedékkunyhók egyáltalán nincsenek. Ez gondot okozhat hirtelen rossz idő esetén. Viszont az időjárás előrejelzésük toppon volt nagyon. A napközis rendszerrel viszont minden jelentős csúcs elérhető, tekintve, hogy alig párat engednek mászni a szlovákok. A kempingek is kívül esnek a TANAP szigorított zónáján, a szlovák oldalon kellemesebb volt, bár az ingyen wifi itt is csak a recepción működik, telefont meg csak a konyhán lehet tölteni, ha ott mered hagyni.

A parkolás drága, napjára 6 euró, viszont Popradtól vonaton teljesen megközelíthető a hegy. Sajnos a kempingnél nem volt állomás, ezért a jegyárakat sem tudjuk. Buszokat nem láttunk. És láttunk kerékbilincses autót is. Egyedül a Lomnici felvonónál találtunk ingyenes parkolót, mondjuk a felvonóárak többszörösei a hazaiaknak.

Egyszerű turisták a két legnagyobb csúcsot (és sok mást) csak vezetővel mászhatják meg, bünti van érte, illetve nincsenek jelzések, emiatt elsőre nehéz lehet követni a trasszékat. Illetve a Lomnicot felvonóval is el lehet érni, de ez majdnem feleannyiba kerül, mint egy vezető, viszont hetekkel előre foglalni kell.

Az Osmand is jó volt nagyon, de tervezéshez sokat segített a Tatra trails app. A falakban, Gerlach, vagy Lomnic esetén sajnos semennyire sem követhető a GPS. Kőemberek vannak, de ritkán, a jól kitaposott részeket teljesen vad sziklás részek tarkítják, ahol nincs folytonos lánc, ott köd esetén lehet oltári nagy szívás is a kaland vége. Viszont van profi helikopteres mentésük, bár kérdéses, hogy ez ködben mire jó. Még nagyon tetszett ez a tervező, töltöttünk le mások által tervezett útvonalakat, de sajátot nem sikerült létrehozni. Nyomtatott térképnek viszont elsőosztályú volt így is. Ez a Szlovák Paradicsomra is jó.


Míg a lengyel oldalon a Tátrában túrázó lovakat sajnálják az aktivisták, addig a szlovák oldalon európában egyedülállóan, több házban is sherpákat foglalkoztatnak. Elsőre nekem is kiszaladt a számon, hogy nincs itt kérem semmi látnivaló, nálunk is jó nagy szamarakkal hordatják fel a cuccokat, itt sincs ez másként, de aztán látva a hatalmas tömegeket odafönt, olvasva a beszámolókat, hogy mennyivel egyszerűbb papír euróval mászni, mint sörösdobozokkal, meg látva a sherpák elsötétült arcát, ahogy a lábalattlankodó turistákat kerülgetik felfele hatalmas poggyászukkal, hiába nyilatkoznak másként a sherpák, hiába olyan munka ez, ami a lelket csiszolja, hiába költészet minden szavuk, amivel kognitív disszonanciájukat kezelgetik, hiába van versenyük (a sherpa-rally), múzeumuk, azért párszor kinyílott a zsebemben a balos bicska.

Tudom, nem illik kívülről megítélni egy kultúrát, de azért egyetlen ilyen házban sem vásároltunk semmit. Ezek az emberek alkalmazottak, naponta teszik meg az utat, 20-25 kilós hátizsákjukkal. Sokszor télen is. Pl. a sherpa rallyt egy lavinabalesetet szenvedett sherpa emlékére rendezik. Na mindegy, Szibériában követ törni biztos rosszabb meló.
Egy másik érdekesség, az önként vállalt sherpaság, ennek a kultúrának egy mellékhajtása. A Popradi-tó elágazásánál mindig vannak kikészítve cuccok, amiket fel lehet cipelni a Tengerszem házhoz. Most pont gázpalackok. 10-13 kilósak, amiket bárki felvihet, amiért teát kapnak jutalmul. Nem hinném, ha nem látnám, hogy bizony ezeket is felviszik néhányan. Becsvágyból. Mi másból. Grimpix is volt fiatal, lett volna idő, amikor megteszi. De hát itt hétköznap is ezerszám járnak turisták, mindig akad egy-kettő aki annyira kívánja azt az ingyen teát. Erről a Retyezátbeli Encián ház jut eszembe, ahol télen, még az erdőhatár alatt mindig volt összevágott fa, amit fel lehetett vinni a házhoz. De nem volt kötelező, csak a bennfentesek tudták mire való, illetve 4-5 kilóról beszélünk, és alig 1-2 kilométerről.

A Szlovák Paradicsomról is lesz szó a továbbiakban, ami sajnos csalódás volt számunkra. Ne higgyetek az utazási hirdetések mézesmázas szavainak, sajnos túl magasra emelték az elvárásainkat. Jó kis hely, de nálunk is találni ilyet. Pl a Hét-létra, vagy Stan-völgye, a Száraz-völgy, hogy csak saját írásaimat reklámozzam. Szóval a szlovák paradicsom valami olyasmi, mint a magyar narancs. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése