2018. jan. 29.

Az Almási barlang romantikus vandáljai

Grimpix pszeudó-történelmi hátranyilazása. 
A tizenkilencedik század nagyon durva figurákat adott a világnak. Mai szemmel persze. Mert akkoriban a parasztok valószínűleg nem lesajnálták, inkább irigyelték ezeket az urakat. Kövér ego, kivagyiság, lerítt róluk, hogy ők itten az izé... Az értelmiség. Mondjuk élni is tudtak.

Orbán Balázs is hatalmas arc volt, mai fülnek keményen bevág modoros stílusa. Helyesírása az átlagos mai kommenttroll színvonalát sem szégyeníti meg. Kora wannabe megmondóembere lehetett, így helyette mi, utódai, pironkodhatunk dilettantizmusa felett.
Ezen lelejtés és felhágás ellene mond azon feltevésnek, mintha a barlangot az ide fakadott Vargyas pataka mosta volna ki, mert a viz nem bir tulajdonnal, hogy fel és le is folyhasson, s ellene mond ezen elméletnek az is, hogy a barlang befele több száz lábbal van felül a Vargyas szinvonalán; hanem képezték azt a szikláiban lévő többforásoknak mészkövet felolvasztó lefolyásai, mely forrásokból egy még most is megvan a barlang legvégső osztályzatában.
Gyaníthatóan itt Kővári László által is képviselt progresszív nézetet karikírozza ki a hatalmas székely. Képzelem, ahogy sleppjével még jól ki is kacagták a lúzer tudóst. Kővári ugyanis ezt írja:
Magokra e barlangok nem képződtek. S hogy őket az ott elfolyó patakok képezték, igen kézzelfoghatőlag kimutatja a Hornoród-almási barlang, hol a patak a régi barlang alá jelenleg is szemünk láttára bemerül, hogy uj barlangot képezzen a jövendőségnek. 
Na így. Kővári nem ilyen highlifban jártas uraság volt, hanem tudós ember, ez stílusán is meglátszik, neki nem kell vérlázító dagályoskodással leplezni a szakértelem hiányát. Viszont Fekete mérnök is nagyot alakított. Nem is tudom, nyelvi, vagy geológiai szempontból viccesebb figura. Modorosságban mindenképpen padlóra küldi Orbán Balázst (pedig csak kb. 30 évvel korábban alkotott). 
Ezen ide lágykorában termett barlangas hegy keménykedésre való száradtában gyakor szük repedéseket vett fel: a' mellyeknek, valamint a' barlangnak, a Mál fő hegy határokat vet, azért: a' barlang eleje alá bé szivárgó kis korú Vargyas vizének a' keskeny repedéseken bé férkezhető, és a' sorjában álló hegysarkak repedésein végig follyó kis részetskéje, a' bé nem férhető és nagyobbkoru vizárkába hijjánosság nélkül ki folly.
Kővári véleménye Feketéről viszont nem túl hízelgő:
Fekete ur, a szék mostani mérnökének volt feltartva e barlang átvizsgálása, ki itt pár hetet mulatott, a barlangot 400 ölnyire be megjárta; 
Nem tudni, hogy ezen urak felfedezősdi mulatásai abban a korban kiállták volna e a kor tudományos igényét, mindenesetre tudással szembeni alázat az nem sok volt bennük. Orbán úr eképpen folytatja: 
Itt fris forrás buzog fel, s az üreg oldalát alkotó szilárd homokkőből kis kerék idomu fatytyu carniol, jáspis, achát, s más köveket lehet kifeszíteni. Ide már keveseknek van bátorsága behatolni, s az eddig jövők többnyire felirják neveiket a szikla oldalra, mint bátorságuk bizonyítványát, s oly jól esett ott sok ismerősnek, s még nőknek is nevét találnunk, mert azok emlékével mint egy megnépesült ezen titkos üregnek félelmes magánya.
Bátorságuk bizonyítványa, gratulálunk. Finom népek lehettek. Ma ezért mekkora bünti járna? Elveszett Világék mekkora bírságot rónának a legnagyobb székelyre rongálásért? Ez meg szégyentelenül kérkedik vele, hogy szanaszét graffitizték a barlangot, és minden mozdíthatót letördeltek ezek a...  hipszterszakállas huligánok. Bár személy szerint a romantikus ömlengést keményebben bírságolnám, amivel szintén maradandó károkat okozott a jóízlésben.
Menjünk tovább, tovább; ki ide vezetett,
Mutat ennél sokkal nemesb élvezetet,
Balra egy kis oldalkamrába mehettek,
Láthatni a falon sok névjegyzékeket,
Herczeg, gróf, báró, ur, szolga és másokat,
Kisebb s nagyobb fényben ragyogni azokat,
Egyik a másiknak nevét bepiszkolja,
S a magáét arra nagy bajjal mázolja,
A denevérganéj ténta helyett szolgál
Kinek nincs plajbásza: Ir, neve is ott áll.
Ez már az urak idegenvezetőjének kínverse volt. Hát az almási mester sem volt egy átlagos figura. Versben nosztalgiázik azon, hogyan herdálták el a barlang formavilágát és tették tönkre a régészeti leleteinket. 
Elérsz a csontokig szorosabb gang alatt,
S lelkedbe ötlődik a fontos gondolat:
Hogy vagy egyet kettőt mindig ne vinne ki.
Az almási cicerone stílusa, ha lehetséges, még fárasztóbb, mint Orbán Balázsé, de kora kapzsisága, amit csak butasága múlt felül, azért rendesen átjön több mint egy évszázadon keresztül is:
Fekete nevü mérnök ezeket fellelte:
Fattyu drága kövek, felőllök hirelte
S biztomban én is küldök Kolozsvárra
Onnan azt izenték: hogy nincs semmi ára.
Fekete úr, aki így lóvá tette a falusiakat, is elszólja magát egy ízben:
Mellyekhez képest a' nagy utolsó (9) üregeiben egész faj  medvék lappangattak hajdon: most  pediglen három izbeli benn mérésem ideje alatt benn tartatt fözö konyhám füstjétől a barlang feletti és környül lévő likak, és repedések eltelvén, és a' szomszéd Vargyasi határra bujdoso medvék közül öt darabok ellövetvén; egy üzett, a' barlang ajtóján bé tekintett nagy gyorsasággal viszsza térve, hirtelenséggel a' kö szirtan feltűnt: benn pediglen egy eleven medve sem találtatik. 
Tehát bent főzött a mérnök úr, hát ez mai szemmel, hogy is mondjam, amikor még az acetilénlámpát sem toleráljuk a barlangászatban... Ezek után megkockáztatom, hogy kulázni se járt ki. Pedig a szobatisztaság értelmiségi körökben már a reformkorban is erény volt ejsze... A következő körmondat sem piskóta, nagyjából azt a drámai eseményt próbálja eldadogni, hogy amíg odabent az úri közönség lövöldözött, addig a mérnök úrnak volt egy harmadik típusú találkozása egy mókussal. Borzi. 
A' barlangban végbe vitt kimélletlen puskázásak rettentésétöl, a' repedéaekből kifutatt csak mokusak közül, a' denevéreken hizatt egy nagy kövér, a' naprajáró másik üreg' napkeleti oldalabéli lakhellye felé való viszsza vágyás' és a' félsz' miatt, velem gyakran szembe fordulván; hogy sem nem majom, sem nem egyéb, hanem egy nagy kövér mókus létét általlátni, sok alkalmatosságat szolgáltatatt. 
Kővári könyvében is megerősíttetik vala ezen felvetés (úristen, elkaptam a bombasztikusság vírusát), hogy a suttyóság abban tetőződött, hogy puskával jesztegették a denevéreket:
Beszédünk s fáklyánk világát, fejünk felett a kup csúcsában egymásba csipeszkedelt denevérek ezrei nyöszörgése köszönti. A pajzánabb közikbe lő: a barlang elbődüli magát, a denevérek foltonként szolyognak a földre, vagy felrebbenve az üregekbe kezdenek seregestül röpülni. Még egy pár lövés, s a denevér mint felleg omlik be a már láthatóvá fejlett üregen, s omlik onnan vissza, süvöltve, zsibongva, csapkodva felénk. A csatározásra szükséges puskával kell felmenydörögni az elhagyatott földüreg ejmagányát, hogy belőle róka. farkas, vagy Ián medve, ha bele vette volna magát, kifusson. Most már a fáklyák meggyúlnak, a nők férfiak karjaiba fogódznak, s megkezdődik a föld alatti séta. 
Orbán Balázsnál is csupa mézédes, negédeskedő romantika ez a felelőtlenség:
Egy másik, Almás felől jövő társaság közeledtére, elfoglaltuk a barlang védfalát, s mi ennek lő-résein, ők alólról csatát utánzólag össze lövöldöztünk, mire a sziklák oly hatalmas menydörgésszerü viszhangot adtak, mintha Jupiter szórta volna földrendítő villámait. Ily szorosokban a lövés mindig nagyszerüen visszahangzik, itt a mi sortüzelésünk a légkör villanyának megdöbbentő csattanásával versenyzett. Társaink magokkal hozták az almási mestert, e barlangnak költéjét és legavatottabb ciceroneját, s mi fáklyákat gyujtva az ő vezetése alatt kezdettünk a barlang átkutatásához.
Romantikus, mi? Agyiszintjük mint... mint nekem hatodikban. Bájdövéj, a mérnök úr sem volt rest felírni a nevét a barlang falára. Úgy tűnik a sok classicus naftalinszagú uraság, amint kiszabadult a természetbe,  a kultúra úgy hullott le róluk, mint ruha... Gyakorlatilag vandálok voltak. Arról nem is beszélve, hogy a guanót üzletszerűen bányászták a barlangból. Manapság is sokszor szokták mondani, hogy megérett a világ a pusztulásra. De, hogy ezek sem véletlenül kapták a két világháborút, az fix. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése