2018. máj. 25.

A hiba - a pixelhasítás alapjai

{\rtf1\ansi\ansicpg1252\deff0\nouicompat\deflang2057{\fonttbl{\f0\fnil\fcharset0 Calibri;}{\f1\fnil\fcharset238 Calibri;}} {\*\generator Riched20 10.0.16299}\viewkind4\uc1 \pard\sa200\sl276\ slmult1\b\f0\fs22\lang9 Gondolkozt\'e1l m\'e1r azon, hogy mi a hiba? P\'e9ld\'e1ul l\'e9tezik e hiba, ha nincsenek elv\'e1r\'e1sok? \b0\'c9s t\'f6k\'e9letess\'e9g l\'e9tezik elv\'e1r\'e1sok n\'e9lk\'fcl? Mi\'e9rt l\'e9tezik min\f1\'f5s \f0\'e9gbiztos\'edt\'e1si szabv\'e1ny, hogyha nincs sil\'e1nys\'e1gbiztos\'edt\'e1s? \par

Ja bocs :) Kezdjük újra:

Gondolkoztál már azon, hogy mi a hiba? Például létezik e hiba, ha nincsenek elvárások? És tökéletesség létezik elvárások nélkül? Miért létezik minőségbiztosítási szabvány, hogyha nincs silányságbiztosítás? 
Azt hinnéd, hogy annyira bonyolult az informatika, a képtárolás, algoritmusok, miegymás, hogy nagyon könnyű elrontani egy képet. Pedig nem is. Kifejezetten nehéz. Persze amikor nem kellene, akkor megtörténik magától, és olyankor az a jellemző, hogy nem tudjuk észrevenni a dolog szépségét. Helyette csak az idegeskedés, pedig egyesek rengeteg időt eltöltenek azzal, hogy megtervezzék a véletlent és megalkossák a tökéletlent.

A témakör nagyon széles, nem is új, több mint ötven éve használja a művészet az elektronikus hibákat. Most csak megnyaljuk a dolgot, de még visszatérünk.

Ezek a képek a JPG Glitch szoftverrel készültek. Van online változata is. Sajnos nem derült ki, hogyan dolgozik, emiatt az sem, hogy a négy változó pontosan mihez is piszkál hozzá (fejtse meg a szkriptet aki akarja). Két fotón ugyanaz a beállítás teljesen más eredményt ad. De ugyanazzal a fotóval az online és a desktop változatai is eltérnek, ami érthető, az online szkript lecsökkenti a képet. További szépséghiba, hogy nem azt exportálja ki, amit látunk, ezért mi kisnipoltuk a legjobb képeket. Egyetlen szépsége, hogy úgy ki tudja nyírni a fotót, hogy még a Photoshop is felszisszen tőle. A fickónak vannak még érdekes webgrafikai kísérletei, azokat is érdemes megnézni. A blokkosodott DCT- és subsampling-jellegű hibákat könnyű felfedezni a képeken. Tömörítetlen fileformátumnál ilyen hiba nem keletkezik, ott inkább az adathajlás a jellemző. Ezeket az online változattal hoztuk létre:


Valamivel gépközelibb a szövegszerkesztővel szerkesztés módszere. Ehhez semmilyen extra szoftverre nincs szükség, csak egy Wordpadra, de Notepad, Hexeditor is célra vezethet. A kezdőképet (legfölül) Hexeditorral tuningoltuk, a teljes Micimackó Kuckóját beleoltottuk (a baloldaliba ötször is). Ez már határterület a szteganográfiával. A vízszintes szürke zajcsíkok minden bizonnyal a Micimackó szövegét jelenítik meg, mert ahányszor random helyekre bemásoltuk, annyi csík keletkezett.  Az alábbi képeket BMP-ben WordPaddel készítettük. Persze fogalmunk se volt, hogy az adatfolyam melyik szakaszába sikerült beleírni, teljesen próbálkozás alapú a dolog, de jól látszik egyfajta tendencia, amit a szakirodalom WordPad effektusnak hív. Ennek oka, hogy a BMP kétdimenziós pixelei egy dimenziós adatfolyamként hajlíthatóak meg, szemben a JPEG teljesen összevissza kódolt pixelértékeivel. Úgy is mondhatnánk, a BMP sérülése valamiféle viszonyban áll a beavatkozás mértékével, JPEG esetén meg teljesen megjósolhatatlan, hogy a kvantálási táblát, a Huffman táblát, vagy mit sikerül meghekkelni. Persze volt néhány olyan beavatkozás is, ami után már nem lehetett a képet egyáltalán megnyitni (a header moddingjára kifejezetten érzékeny az összes fileformátum).
Az adathajlító beavatkozások után a képek instabilak, nem árt megnyitni valamiben, ami még valahogyan képes reprezentálni a pixelkupacunkat, és újramenteni, ezzel véglegesen belekódolva a hibát a kép szövetébe. Persze két képkezelő sem egyformán fogja megmutatni a sérült képeket. Ez tanulság arra az esetre, hogyha sérülnek a képeink. Például a hexeditorban random szétoltott JPG esetén az Irfan teljesen visszaállítja a képet, pár elszíneződött pixelsor veszteséggel (baloldalt), míg a PS nem különösebben erőlteti meg magát (jobboldali). Sőt CC és CS6 között is különbségek lehetnek. Mindig a lehető legváltozatosabb képszerkesztő arzenállal próbáljátok menteni sérült képeiteket.

Persze most mi direkt fordítva közelítjük meg a dolgot, azért használunk több képszerkesztőt, hogy a lehető legszebb hibákat kapjuk meg. Másik módszer, hogy az adathajlítást egyfajta művészi szinesztéziával végzik. Mert képre hogyan másképp tehető például visszhang? Ilyen a képi adathajlítás hangszerkesztőben, mi is kipróbáltuk, de mivel tele van az internet, nem szaporítjuk vele a szót.
Fordítva is érdemes csinálni, hangállományt Photoshopban szerkeszteni. Mert Audacityben viszont nem lehet a hangra blurt, vagy kontrasztot tenni. Fent ez egy 17 másodperces gitárjáték ahogyan a PS látja. Jó kövér fejléce van. Belenagyítva a bal felső sarkába egészen lenyűgöző struktúrát kapunk:

Hogy ne csak visszaböfögjük az internet tartalmát, ez utóbbi kapcsán felmerült, hogy úgy is szerkeszthetünk JPEG képet PS-ben, mintha az bármilyen adathalmaz lenne. Gyakorlatilag képet hajlítunk, de nem hangszerkesztővel, szövegszerkesztővel, hanem pontosan képszerkesztővel. Meglepett a váratlan fordulat, mi? Mennyire rákkendroll, nem igaz? Ha egy JPEG-et JPEG-ként nyitunk meg, akkor a PS azt értelmezi, és egy kétdimenziós RGB pixelmátrixot fest számunkra, amit megszoktunk, ami általában az elvárás. De ugyanezt a JPEG-et átnevezhetjük *.RAW-nak és megnyithatjuk úgy is, mint egy nyers adathalmaz (Open/Photoshop Raw). Ebben az esetben meg kell adnunk egy pixelméretet, ami próbálgatással zajlik. Csaba fotóját láthatjátok, amin ugye a hang és a kép ötvöződik Grimpix gyönyörű gesztusában. Baloldalt RAW-ként, jobboldalt meg ahogy megszoktuk:

A beavatkozás kis területekre korlátozódott, használtunk szűrőket is, az alábbi példában viszont konkrétan belerajzoltunk a képbe. A meghajlított állományt visszamentettük, visszaneveztük JPG-nek és íme ez az eredmény.

Persze ebből most az vonhatod le következtetésként, hogy az Irfan mindig jobban teljesít. Ez persze nem igaz, van amikor a PS dob jobb eredményt ugyanarra a sérült állományra.



Szerintünk a hiba teljesen az elvárásokon múlik. Ezután, hogyha olyan SD kártyád, vagy fényképezőgéped van, ami folyamatosan generálja a szebbnél szebb hibákat, akkor azt semmiképpen se dobd ki. Valakinek lehet, hogy pont az a minőség az elvárás. Értem?
Ezt az igazi glitch-effektust a kamera okozza. (Levi felvétele)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése