Rolling on the river - avagy gördülünk a Duna vizén

Itt van ez a muzsika, hangulatnak pont jó. És lássuk Proud Mary történetét a deltában. A képek Vasi gépével készültek, mivel az enyém már nem fért fel a csónakra, csak a Jóisten tudja már melyiket melyikünk lőtte. Sajnos a vízipisztoly is otthon maradt.

A Deltában ilyenkor alacsony a vízállás, kevés a madár, de a szúnyog is, pont tökéletes egy háromnapos evezéshez.

A delta kompon közelíthető meg. Háttérben a galaci rakodópart.

Ilyen a Delta általunk befutott része gugliról nézve, a jobboldali meg a mi vicces térképünk amit Barni rajzolt Gorgován. Valóban lehetetlen eltévedni ezzel. Volt egy GPS is velünk, de ő is a helyszínen ismerkedett a tereppel.

A csatornák partján több helyen is kiköthetünk, ami élvezet, mert a kenu, a teljes felszerelésünkkel a fedélzeten, nem a legkényelmesebb jármű. Az eszköz végsebessége kb. 6km/óra. Stílusosabban, vízi nyelven: egy csomó csomó (kb. 3-4).

A piros háromszög fontos navigációs műszer , ez jelezte a helyes irányt a három nap alatt. Igaz, többször is kilengett jobbra, balra ez a mutató, a tolóerő függvényében. A kenu egy jó önismereti eszköz, ugyanis az egyszemélyes kajakkal ellentétben, itt a közösbe evezünk bele..

Egy vadkemping a Deltában 50-200 lej között kóstál. Ennek ellenére a halászok pimaszul sátoroztak a part mentén. Mi visszafogottabbak voltunk, pedig senkivel sem találkoztunk, a törvény képviseletében.

Sajnos a madárhatározó nem fért fel a csónakra.

Gorgova faluját úgy tűnik, sikeresen kolonizálták a magyarok és ebben főleg az udvarhelyiek jeleskednek, ami dicséretes visszavágó lehetne, csakhogy a Delta alig valamivel ősibb román föld, mint Erdély.

Régen ilyen bárkákat használtak a lipovánok. Képzelem az első újgazdagok motorcsónakjai mennyire ingerelhették az evezős halászokat. Mára már mindenki motorizált. Három nap alatt egyszer láttunk evezősöket.

A mocsár fölött szélerőművek sokasága lepi el a dombokat. Többször használtuk irányjelzőnek, mivel a tavakról jól látszanak.

Baba Rada elágazásának két történetét hallottam. Az egyik szerint az erre hajózó csempészek pénzére utazó fogadósnéról (baba) nevezték el, aki mindig megörült (radosti) a pénzes vendégeknek. A másik történet szerint Baba Rada egy öreg szextanárnő volt, akit a környék fiatal legényei frekventáltak intim tréningre.

Állathatározó híján, madár és béka.

Nemcsak mi fényképeztünk. A Deltában virágzik a fotós turizmus, és mi voltunk a motorizált környéken az igazi fotótéma. Jámbor turisták szegezték minduntalan ránk drágábbnál drágább lencséiket.

A növényhatározó is kimaradt a poggyászból.

Béka zsákmányával

A lipovánok pár száz éve keveredtek erre a vidékre, miután Oroszországban némi vallási vitájuk kerekedett a megreformált ortodoxiával. Így ők európai polgárok lettek, keleti kollégáikkal ellentétben.

Az erős szél a tavakon nem barátja a megpakolt kenunak. Ezen a képen éppen nincsenek veszélyes hullámok. Ha lennének hullámok, nem lenne kép - érted...

A tavak méretesek, beletalálni könnyű, de meglelni a kivezető csatornát, na az valami.

80 kilométer után végre találtunk egy olyan partszakaszt ahol fürödhettünk. 
Nos ahogy Tina is mondta a fenti nótában:
"You see we never ever do nothing
Nice and easy
We always do it nice and rough".
Bár a kenu anyaga karbonszál, a motor, a kemény mag, igazi gördülő kő.
Köszi, hogy ott lehettem.

Kulcsár Beáta kiegészítője, köszi érte:
- az álló madár Ezüstsirály (Larus argentatus),
- a barna béka a Tavi béka, vagy másnéven Kacagó béka (Rana ridibunda),
- a növény a Fehér tündérrózsa, vagy tavirózsának is nevezik ( Nymphaea alba)