Busteni papíripara

Ki ne emlékezne még a Bușteni-i papíripar remek füzeteire? Ez a példány, Jocó tulajdona, 1 lej és negyvenöt baniba került. Ó, milyen mohón itták a kínai tollból előtörő szemcsés HERO ink tintát. Némelyik lapon még növényi (?) maradványok is fellelhetőek voltak, unalmas tanórák fejtörő feladványai gyanánt.

Következzen tehát egy papíripari-fényfirka:

A papírgyár mű-nő-őre, vagy a papírőr őr-mű-nője...

 

 A szocializmus megtérdelése után, rengeteg gyár tönkrement, egyesek maguktól, másokat meg szándékosan gáncsoltak el, hogy kevesek nagy bevételre tehessenek szert a közvagyonból. A szocializmus tervgazdálkodását ellátó gyáróriások eltűnését csak az érintettek sajnálják, ám a Buşteni-i papírgyár több mint száz éves dicsőséges múltra tekinthetett vissza. Fejlesztései révén lett Buşteni eldugott faluból ipari várossá. Jelenleg romhalmaz, bezárása után még egy tűzvészt is elszenvedett. Ma jelentős része elbontva, a város déli oldalát tarkító ocsmány fekély csupán, ipari katasztrófa-fotósoknak való portéka.

A papírgyáré volt az első villamos mozdony a környéken.
Jelenleg az látszik, hogyan érkezik az Ebay-es rendelésem Kínából.

A tiszafát a gyár alapításakor ültették. Nem kizárt, hogy elélhet akár  2000 esztendőt is,
amennyiben Buksi rendszeresen öntözi.

Ezzel szemben a gyár kevéssel több mint száz év alatt jutott ebek harmincadjára.

A jól ismert embléma, papíripari alkalmazott medvejelmezben tekercset terelget.

Dínómacis emléktábla. Alapítva 1882-ben.

A gyár egyes részei emléképületek, csak remélhetjük, valami azért megmarad. az utókornak mutatóba. Ha jönne valaki fotózni ide, bármikor kapható vagyok rá én is.