Mese a játszótéren - a kis herceg és az ovi-sokk

A kilencedik bolygón nem egyéb volt, mint egy nagy park, játszótér, körben panelházak, és itt éltek az Ovisok. A kis herceg tanácstalanul állt egyik lábáról a másikra:

- Rajtad milyen jelmez van? - kérdezte váratlanul az egyik kisfiú, és egészen közel ment, hogy jobban szemügyre vegye a kis herceget. Az orrából szép opálszínű csüngő kacérkodott a bolygócska csöppnyi gravitációjával, mert éppen tél vége volt ezen a földtekén.

- Én vagyok a Kis herceg - mondta a kis herceg.

- Farsang már lejárt, a múlt héten szerepeltünk az oviban... Én Betmen voltam. Ben Ten jelmez már nem volt, anyu azt hitte az mindegy... olyan buták a fölnőttek és olyan elmaradottak.

- Mi az a farsang? - kérdezte a kis herceg csodálkozva, mert semmit sem értett. 

- Hát az egy olyan nap, mikor kell bohóckodni, hogy anyuék jól szórakozzanak. Olyan fölnőtt dolog, de azért jó képet vágunk hozzá, mert anyuék szeretik, olyankor nincs tasli s van süti.

A kis herceg szeme felcsillant. Közben más gyerekek is észrevették őket.
- Ki ez a csávó Szupermennek öltözve? - jöttek közelebb. - Az én bakugánom akármikor lenyomja szuperment...

- Nem Szupermen, nem látod kókó, hogy nincs rajta a piros kígyó jele? - ezt Robika mondta aki csak kicsit volt okos, de annál verekedősebb volt, s az ovi után mellékállásban  nem vetette meg a Kati néni macskájának nyomorgatását sem.

- Szupermennek nem is kék abrosz volt a hátán, hanem piros. - ezt Gyuszika mondta, mert szeretett az erősebbek véleményében osztozni.

- Azt mondja valami... henceg...

- Mingyá' felrúgom s nem fog hencegni. Asszed megijedek attól az antennától, ami a keziben van?

- Az a kardja teee... 

- Miért, mi vagy te lúzerkém, a Karib-tenger kalóza? - Robika vészjóslóan megállt a kis herceg előtt.

A kis herceg csak kapkodta a fejét, elég nehezen bírta követni az eseményeket. Első ízben fordult elő, hogy ennyire nem hagyták szóhoz jutni. 

- Egy másik bolygóról jöttem... - próbálkozott erőtlenül.
- Látod egy ufó, azért van az antennája is, és apu megmondta, hogy az ufók az antennájukat bedugják az emberek fenekébe... - Lajoska sok képes újságot nézett, ezért képzettebb volt az átlag négyévesnél. 

Pillanatra javult a kis herceg presztízse. Robika, bár nem hitte el maradéktalanul az ufókat, azért óvatosságból hátrált kicsit. Julika viszont barátsága jeléül előrébb lépett és lassan szótagolva mondta, hogy a kis herceg is biztosan megértse:

- Ju-li-ka-va-gyok. Üd-vö-zöl-lek-a-ját-szó-té-ren. Ez meg itt a he-ló-kit-tis-di-nó-ma-cim. Neked milyen játékod van?

- Háááát nekem egy bárányom. Egy dobozkában.

- Bárááány? Megvaaaan, te vagy a jánosvitéz, öcsém- csapott a homlokára Karcsika, akinek a nagymamája mindig unalmas verseket olvasott délután, hogy annál kevesebb cartoonnetworkot nézhessen.

- Nem baj, úgyis mindjárt húsvét, s megetetik veled a bárányodat - mormolta rosszindulatúan Robika, mivel most nem ő volt a figyelem központjában.
- Bárány dobozban? Az egy plésztésön? az már uncsiiii, nekem az angyal hozott Gitárhírót. Az király gém, öcsém. Nagybátyám azt mondta úgy zúzok, mint egy szatriani. Igaz nem tudom az mit jelent, de igaziból mondta...

- És a bolygómon van két működő vulkánom... meg egy...- tette hozzá bátortalanul a kis herceg.

- Tirannosaurus rexed nincsen véletlenül? - vágott közbe Robika alig leplezett iróniával.

- Nálam olyan kicsi minden... - próbálta elmagyarázni a kis herceg.

- Saját bolygódon? Nekem anyu nem engedi, hogy WOW-ozzak, de  a bátyám level 70-es paladin. Még griffje is van, egyszer megengedte, hogy nézzem öt percig az egyik questet...

- És van egy rózsám is üvegbúra alatt...

- Rózsája? Hallottátok, van egy RÓ-ZSÁ-JA, lepetézek... Buziiiiiii, buziiiiii - kiabálták páran a felvilágosultabbak közül.

- Mi az a buzi? - kérdezte Julika, mert ő egy évvel kisebb volt, a többieknél, még csak kiscsoportos.

- Nem tudom, de a bátyám már negyedikes, tök kopac és utálja a buzikat... és azt is mondta, hogy a buzik nem a kislányokat kukkolják a budiban, hanem a fiúkat... Julika megszeppent, ezek szerint, lehet ha ő is egy... elszorult a kicsi szíve.

Közben a kis herceg egyre szerencsétlenebbül érezte magát. Kicsit meg is fájdult a feje a nagy lármában, egy rakoncátlan izmocska is táncolni kezdett a szemhéja mellett és szíve lassan megtelt nagy szomorúsággal. Óvatosan kihátrált a gyerekek közül... Közben a gyerekek is leunták a kis herceget. Robikának viszont új ötlete támadt. 

- Fogjuk meg Micit, a Kati néni macskáját! Mi leszünk az ufók, s ez lesz az antennám né! - és egy szép jégcsapot tört magának a csorgó pereméről. - Bíbipp-bíbipp Mi-ci-hol-vagy - Ezzel a gyerekek elindultak Mici után. A jelmezes kis herceget senki nem hívta. A kis herceg sokáig nézett utánuk. "Köcsög dedósok" - gondolta keserűen.