Dinamika, de nem szcientológia...

A bulváros cím vajon növeli e a látogatószámot? Természetesen a tónustartományról lészen szó és nem vallási kérdésekről :)

A következő öncélú teszt azt firtatja: milyen ISO érték mellett a legszélesebb a tónusátfogás, kb. hány fényértéket képes átfogni a Nikon D5000, illetve azt, hogy a csúcsfényekben, vagy a sötét tónusokban van e több kinyerhető részlet. 

* korrekt adatokért lásd a dpreview méréseit.

A tesztképek egy fehér festővászon finom textúrájáról készültek, fix rekesszel, csak az ISO és a záridő változott. Active D-Light kikapcsolva. A JPG képek közepét átlagolva és deszaturálva mértem az RGB, illetve szürkeskála adatokat. RAW képek is készültek.

A D5000 tónus-diagramja ISO200-on. Alul a világos, felül a sötét tónusok. 1/8s adja a fénymérő szerinti középszürkét.

UTÓLAGOS MEGJEGYZÉS (2012.09.20.): sajnos Grimpix fél év múlva jött rá, hogy az EV és FÉ kifejezések használata e cikkben következetlen és csak saját butaságát tükrözi. Ezért a cikk hátralevő részében RELATÍV EV értendő (vagyis csupán korrekciót jelölnek ezek a kifejezések), ahol pl. a 0 EV az nem a konvencionális félhomályt jelöli, hanem a korrekció nélküli exponálást. Bocs, de ezért nem írom újra a cikket, ez úgyis egy napló, legalább tükrözi Grimpix fejlődését is. 

Az alábbiakban a konkrét mérési adatok következnek. Világoskék háttérszín jelöli a fénymérő szerinti középszürkét (0EV). Világoslila háttérszín azt emeli ki, hogy bár fekete-fehérben nincs tónuskülönbség a 0-100% skálán, de azért RGB-ben a 0-255 skálán még igenis van.

A zöld, betűszín azt a fényértéket jelöli, amelyiknél a JPG mellett elmentett RAW-ból még értékelhető részlet nyerhető ki. A narancs betűszín esetén a RAW-ból kinyert jel  csak alig megkülönböztethető a zajtól. A vörös betűszínnel jelölt expozícióból már semmilyen részlet nem olvasható ki. Ez a mérés szubjektív és semmit sem árul el arról, hogy valós helyzetben mennyi adat hámozható ki a RAW-ból. Ugyanakkor a zaj mértéke sincs feltüntetve, csupán a textúra felismerhetőségén volt a hangsúly.

A fenti diagram adattáblázata (ISO200)

ISO800

ISO Hi (6400)

ISO Lo (100)

Összesített táblázat grayscale értékekre, ennek az adatait használja az alábbi grafikon.

A diagram tartalmaz egy régebbi mérést is. 
CANON 450D dinamika, hasonló körülmények között mért adatokkal ISO100-on.

A teszt eredményei szubjektív becslésen alapulnak:
- ISO200 - 14 FÉ (+6,-7)

- ISO800 -13 FÉ (+6,-6)

- ISO Lo1 (100) -13 FÉ (+5,-7)

- ISO Hi1 (6400) -9 FÉ (+7,-1)

A NIKON D5000 bázis ISO értéke valóban a 200-hoz közel áll, itt a legszélesebb a tónusátfogás.

A JPG esetében a sorozat mindkét végén rövidebb a tónusátfogás, ISO 200 esetében +5,-5FÉ között lehet értékelhető információt kihalászni a képekből. Így JPG esetében szerintem csak olyan 10-11FÉ a használható átfogás. Ezzel szemben a dpreview adatai jóval szigorúbbak, érdemes ezt venni figyelembe:

UTÓLAGOS MEGJEGYZÉS (2012.09.20.): vicces de a dpreview is következetlenül használja az EV-t. No de attól még érthető a lényeg. 

 JPG-re:

ISO 100 equiv.	-5.1 EV	3.2 EV	8.3 EV
ISO 200	-4.8 EV	4.0 EV	8.8 EV
ISO 400	-5.1 EV	4.0 EV	9.2 EV
ISO 800	-5.1 EV	4.0 EV	9.1 EV
ISO 1600	-5.4 EV	3.9 EV	9.3 EV
ISO 3200	-5.7 EV	3.9 EV	9.6 EV

illetve RAW feldolgozásra:

Settings	Usable range
ACR Default	7.2 EV
ACR Auto	9.5 EV
ACR 'Best'	12.7 EV

Az alacsonyabb ISO (100) a sötét (alulexponált) részekben hasonlóan teljesít, mint a bázis ISO (200), valóban kisebb a tónustartománya, nem érdemes minőségnövelésre használni (a csúcsfények elvesztése miatt).

A magasabb ISO (800) a világos (felülexponált) tónusokban hasonlóan teljesít, mint a bázis ISO (200), viszont itt a mély tónusokban van veszteségünk).

A legnagyobb ISO (6400) a világos tartományban 1FÉ-el jobb mint a bázis ISO (200).Spekulatív magyarázatom van rá csupán.

A mérés pusztán informatív, hiányosságai:

- mind a négy mérés 0 Fényértékét ugyanarra a zársebességre kellet volna állítani.
- nem világos, hogy pl. egy 1/8s-on -7FÉ-el alulexponált, vagy +6Fé-el felülexponált kép ugyanolyan e, mint teszem azt 1/4000s-on.

- a JPG-ből kihalászható jelet valószínűleg a gyakorlatban befolyásolhatja az Active D-light is, ennek mérésére nem tudtam házi módszert kitalálni.

Érdekességek:

a Nikon fénymérője 16%-os feketére kalibrált. Hi1 illetve Lo1 ISO értékeken azonban ez az érték 13%. Erre még később visszatérek.

A régebbi teszteket is figyelembe véve, az látszik, hogy a 24 bites JPG esetében a sötét tartományban jóval finomabb az átmenet, a csúcsfények görbéje viszont hirtelen ér véget. A jobbra, vagy balra exponálás vitájában ez egy fontos szempont lehet. Erre is visszatérek.

A fenti ábrán a Canon 450D mérései  jópár esztendős, tesztsorozatból vannak. Akkor a Canon 450D egyedüli DSLR-ként mérkőzött, nem sok sikerrel, jópár Bridge géppel. Bemutatom ezt is, a diagram itt fordított a fentihez képest, baloldalt van az alulexpó, jobbra meg a felülexpó.

Keskenyebb tónusátfogással ugyan, de nagyjából hasonlít a görbe a mostani méréshez is. A jóval keskenyebb Canon dinamikát a dpreview nem támasztja alá, ez inkább adódhat a két mérés feldolgozásának a különbségéből.

Addig is, ha van valakinek kedve hasonló teszteket végezni, egyeztethetünk, és akár egy diagramon is ábrázolhatnánk több gép adatait. Kíváncsi lennék az adatok alapján milyen észrevételeitek vannak, ha valahol hibát, vagy ellentmondást fedeznétek fel, kérlek szóljatok.