Cindrel - népmese

Szamárság itt hagyni el a mobilunkat.

Köztudott, hogy a szép iránt fejlett érzékkel közelítő értő lélek erdő/szikla arányban méri a természet morfológiai esztétikumát. A Cindrel esetében sajnos ilyen arányról lehetetlen beszélni, hiszen az maga lenne a nullával osztás...

Igazán nagy szamárság tehát, ha pont egy ilyen Isten háta mögötti helyen hagyja el az ember a kedvenc Androidját.  Ezen szomorkodtam éppen amikor hazaérkeztem, s Grimpix, hogy vigasztaljon, mesélésbe kezdett a hegy eredetéről:

Hogyan keletkezett a Cindrel

Népmese - írta Grimpix

Kb. ennyi kő van a hegyen, ezt is csak úgy hozták...

Hol volt hol nem volt, még akkoriban, amikor a Himalája kezdett kibújni a Világóceán közepiből, a Világ teremtésének valamikor az első fertályában történt, hogy az Úristen egyszercsak lekuporodott a Föld ezen részén... Mert építeni akart valami hasznosat. Mert amikor az Úristen teremtette ezt a világot, igazán kedves volt neki ez a kicsiny csücske a Földnek, amit később Erdélyországnak neveztek el az itt élő népek. Úgy is akarta, hogy az erdei emberek majd biztonságban legyenek itt a töröktől, tatártól és különösképpen az oláhtól. Nagy várfalakat tervezett mészkőből, palából, gránitból, homokkőből, meg még amije volt kéznél ott a teremtés napjaiban. Nagy hegyláncot akart, hatalmas lőréscsipkékkel a gerinceken, amely körülölelné ezt a kies zugát a paradicsomnak, elrejtve más népek elől. Fel is építette szépen körben a hegyek alapját annak rendje és módja szerint, s nekilátott, hogy ügyesen fel is tornyozza az ormokat, s már gyúrta is az anyagot hozzá,  hanem a végső simítások előtt megjelent Gábriel arkangyal és alázatosan a kalapját gyűrögetve bejelentette, hogy ott lent Afrikában, az előember bölcsőjében bizony nagy baj történt, mert az első ember szörnyű hascsikarást kapott a mosatlanul összeevett almától. Ott fetreng szegény előember kínjában az őserdőben a micsodáját fogosgatja és differenciálegyenleteket old meg, mátrixokat szoroz skalárral és folyton valami science-ről hadovál lázálmában, az ősállatok meg csak nézik álló nap és nem tudják elképzelni, hogy ez mi.

A Cindrel növényzete

Elsötétült az Úristen tekintete, s ahogy felugrott gyönyörű munkája mellől, a kezében éppen gyúrogatott palákat és homokköveket haragosan lecsapta a földre s tógáját megemelve átlépett a félkész hegyeken, hogy elrohanjon Afrikába kiosztani az első pofonokat az első embernek, aki lám az első asszonyállat szavára nem átallot mosatlan  gyümölcsöket enni pont fix a tudás fájáról, akkor amikor a halhatatlan lelkére volt kötve, hogy azt a fát a kártevők ellen emberi hülyeséggel permetezték be az angyalok.

Hát a földre letoccsantott hegy-alapanyag úgy is száradt meg a napon, ahogyan azt az Úristen odakente mérgében, s lett belőle egy idétlen hegyszerű lepény-kupac. El is nevezték aztán az emberek azt Cindrelnek, mert normálisabb nevet ennek a borzasztóságos valaminek nemigen lehetett volna találni abban az időben a primitív szókincsükben. Volt ugyan egy-két javítási kísérlete később az Úrnak, hogy valamelyest helyrehozza ezt a szégyent, meg is bízta az Eróziót, hogy kezdjen vele valamit, de az is csak ímmel-ámmal vágta belé jégfogát s abba is hagyta hamarosan, inkább átköltözött a szomszédos büszke hegyekbe, szép völgyeket kerekíteni, falakat függőlegesíteni, sziklákat polírozni.

Így történhetett, hogy az Úristen végül úgy döntött, hogy kész vége, beszórja fenyőmaggal a Cindrelt, hogy ne virítson ez a rakás így világnak csúfjára. De még a fenyőmag sem akart megkapaszkodni a tetején, kopac ember módjára árválkodott a gyanús halom hosszú évekig. Teltek múltak az évezredek... rebesgették, hogy vesztes csatái után az Ördög maga is itt nyalogatta a sebeit, mert ide ugyan utána nem jöttek a bajszos angyalok se, annyira irtóztak a lapos hegy látványától. Hanem egy szép napon motorberregés verte fel az erdő csendjét. Korán volt még, úgy tíz óra pár perc körül, érthető, hogy az Úristen bosszúsan dugta ki a fejét egy felhő mögül. S hát amint meglátta a kvadosokat ide-oda téblábolni a hegyoldalban, egyből nagyszerű ötlete támadt. 

Hát ez lesz, ezt a semmilyen alakú kupacot, amit még az Erózió is szégyellt kifaragni, majd jól szétturkálják az emberek kvadokkal és böhöm terepjáróikkal önként. Csinálják is csak ők a munkát, hiszen az ők tudálékosságuk miatt lett ide ez az izé... Cindrel, vagy mi a neve...

Még ezer meg ezer esztendő kell, amíg hangyaszorgalommal szétkvadozgatja az ember ezt a kupacot, de ha a kerekük nem kopik el idő előtt, egyszercsak valóra válik az Úristen akarata, s Erdélyország lesz a paradicsom legszebb csücske, ahol aztán   a sok majom betolakodó emberek többé nem bánthatják az erdei embereket.