Szkiathosz

Állítólag ezen a szigeten vonták fel először a görög zászlót,
amiben a kék az Égei-tenger színét, a fehér pedig a mészkőszirteket jelenti. Mindkettőből van bőven itt.

A Szporádok legdivatosabb szigete román és magyar körökben évek óta Szkiathosz. Tízből kilenc turista legalább egyszer meglátogatta már. Igazi szórakoztatási nagyüzem épült rá, érintetlen görög hangulatot ígérnek, de persze mást, mint turistát nemigen lát az ember. Befizetett hajókirándulással lehet eljutni legegyszerűbben, ami sokaknak tetszik, de azért kicsit mégis cikiség. 35 Euróért buszozhatsz és hajókázhatsz több mint tíz órát egy rakás turista között, de mondjuk sokkal jobb, mint céltalanul fetrengeni a napon holmi strandon.

Ahillio-ban lasszóval halásznak a helyiek :)

A buszozás alatt az idegenvezető elmondta mit nem szabad tenni ha kihajózunk. Vörös nővel beszélgetni tilos. Mezítelen nőt a hajóra! - a sok csúnya turista miatt, minden eshetőségre a kapitánynál van egy pucér szobrocska. Továbbá tilos delfint és sirályt ölni, mert... nem tudom de biztos a karma kilikasztja a hajót. És visszanézni sem szabad a kikötőre (gondolom azért nehogy közben nekimenj a többi turistahajónak). De hogy Ahilliónak végül is mi köze volt Akhilleuszhoz meg Kheirónhoz, az okos lóemberhez, azt már elfelejtettük. Ha valaki tudja, írja meg légyszi', vagy figyeljétek majd az idegenvezetőt. 

Juszt se csinálunk pózolós képeket. 

A hajón nagy a tolongás, valamiért mindenkinek fontos, hogy készüljön róla olyan kép (legalább 3-4, mert a facebookra és az iwiwre is kell), ahogy csak ott áll a hajó korlátja mellett... Pózolás kényszervigyorral, bátor távolba tekintéssel, zsebredugott kézzel és más vicces izomtónusokkal.

Táncol a kapitány, de ki vezeti a hajót?

Az uzo-party csak keveseknél tudta a jóízlés korlátait ledönteni. Volt pogó a kapitánnyal, vonatozás, Tesszalonikiből táncoslányok (ők legalább tudtak táncolni). Később a metaxa már többeket a táncparkettre lökött (és ott is folyton taszigálta szerencsétleneket). A hajón együtt mulattak a románok és a magyarok a zorbára. Közben, észrevétlenül, a görög zene románba csúszott, amit a magyarok nemigen észleltek, úgyhogy egy igazi román "chef" résztvevőivé váltak akaratlanul. És a románok aztán tudnak mulatni... Ekkor kezdtünk komolyan foglalkozni a gondolattal, hogy vajon ketten ha delfint kiáltanánk előbb jobboldalt, majd rögtön baloldalt, elég lenne e a hajó felborításához.

Szkiathosz fehér házai és kék ablakai állítólag a görög zászlót jelképezték, amikor azt még nem használhatták.
Ezerszer elhangzott, hogy melyik filmsztárok, hírességek szoktak itt forgatni, nyaralni, de csak a tömegnyomort lehetett megtapasztalni. 

Alexandros Papadiamantisz, Szkiathosz szülötte.
Egy Homérosznak jobban örültem volna, de így tanultam egy új nevet.

Míg mindenki szuvenír-vásárolt a szigeten, mi megnéztük a hangszermúzeumot.
Jó volt, de nem nagyon. 
2 Euróért a hangszerek hangját is meg bírtuk volna hallgatni és több hangszerről nem lehetett kitalálni, hogyan működik.

Big Ben mutatja mikorra kell visszaérni a hajóra.
A városnézés után, a sziget másik felében (Koukunaria) 2 órás strandolás következett.

A parton nemzeti park, fenyők és hattyúk.

A strandolás az strandolás, lehet aranyszínű a homok de még gyémánt is,
a víz meg azúr vagy türkiz,  akkor is csak unalmas strandolás marad.

Összességében nem volt elviselhetetlen. Kevesebb ember, több/tisztább klotyó pont jó lett volna. De hát a turistagyár...

Visszafelé a buszon, Thesszália olajbigyótermő vidékén áthaladva, az idegenvezető kiselőadást tartott az olajbogyóból. Termesztés, érlelés, préselés, savasság - tiszta Discovery channel. Na ez bezzeg tetszett.