Oldalságok

2012/09/28

Retyezáti törlesztések - interetnikai mászkálások


Bogdannal egészen vicces körülmények között ismerkedtünk meg. Hangoskodva baktattunk Cârnic-től felfelé s ő ott ült az út szélén. Nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg, kik vagyunk. Hát magyarok - mondtuk, de kérdezhet nyugodtan románul is ha eltévedt volna. Ja, akkor ti is románok vagytok - nyugtázta örömmel. Ebből rögtön tudtuk, hogy vagy feketeöves karatés, vagy bolond, vagy nem lehet erdélyi román, mert mi mégiscsak négyen voltunk, ő meg csak egyedül. De aztán mégsem bicskáztuk meg, csak kikacagtuk.
Na, ez milyen állat?
Íme a megoldás a Világbékére és az Örökös Bódogságra.
Graffitizd le a hegyet s Isten a barátod lesz. 
Később, mivel az én társaim csak lazább túrát akartak, Bogdan meg jól mozgott a hegyen, megláttam benne a lehetőséget, hogy vele másszam meg másnap a Judele-t (vagy ahogy láttam még leírva: Zsudele, nincs ennek magyar neve?) és a Kapu-tornyot. Így a következő napra interetnikai fegyverszünetet kötöttünk és együtt túráztunk. Minden belefért, Zenoga-tó, Judele, Kapu-torony, Peleaga és még a Papusa is. Bogdan tíz évvel ezelőtti Grimpixet juttatta eszembe. Egyedül kóborolt, kevés felszereléssel, de mérhetetlen motivációval.  
Kilátás a Judele-ről. Alattunk a Kapu-torony, jobbra a Bucura-tó, hátul pedig a Peleaga.
Leereszkedés a Judele-ről, Hátul a Kapu-torony éles gerinc jellegű csúcsa.
A Judele már régóta a várólistás. Érdemes baloldalról, a turistajelzésen, a Judele-nyeregig menni, majd a jelzés nélküli, de nyáron jól követhető ösvényen, jobbra kimászni a csúcsot.  
A Judele-csúcs a Kapu-torony nyergéből.
Balra hátul a Judele-nyereg látszik, ahol a turistaút vezet tovább a Zenoga-tó felé.
A Judele-csúcstól közvetlenül támadható a Kapu-torony, csak le kell ereszkedni a közöttük húzódó nyeregig. Innen egy kitettebb mászás következik függőleges falon, de ha Grimpix meg bírta csinálni, akkor másnak is sikerül majd. A Kaputorony teteje egy éles gerinc.
A Torony alatti nyeregből vissza lehet ereszkedni a turistaösvényre, nem kell visszamászni a Judelera. Bogdan persze a Torony tó felőli oldalán mászott le, az Isten tudja, hogy csinálta.
A Kapu-torony és a Judele távolabbról
A Peleaga után még belefért a Papusa-csúcs is, ami szintén  kétezer-ötszázas.
A Peleaga a Papusáról nézve. 
Este aztán ismét sajátjaimmal (Bogdan valami nő után mászkált), sikerült pár sörrel  tudatmódosítanunk (lehet kapni a Bucura-tó melletti hegyimentőktől sört), így a hangulatunk szinte nem is fért el a katlanban. Ezt onnan is lehet tudni, hogy másnap óvatosan kérdezgettük a váradi, gyergyószentmiklósi és sepsiszentgyörgyi csapatokat, hogy ugye nem is volt az este nagy a pofánk? Egyikük se azt válaszolta, hogy á dehogy, hanem inkább azt, hogy jobb volt mint a manele, vagy inkább a magyar röhögjön s a román sírjon...
Éjszaka erős szél kerekedett, állandóan rázta a sátrakat, a mieinket nem bántotta, mert jó drága volt, de azért párat az olcsóbbjából  megontott. 
Hideg szél volt na... cigizni is csak így lehetett.
Vasárnapra nem sok tennivaló maradt, egyszerűen levonultunk a hegyről, de előbb lejátszódott az az epizód melyet már említettem
Bogdan és Grimpix tollászkodnak a csúcsfotóhoz. 
Köszi az [UEKE]és a [Turazas] levelezőlista tagjainak a tervezésben nyújtott segítségért. Talán trackek is vannak a telefonomon, ha majd valakinek kellene. 

8 megjegyzés:

  1. Csúúcs! :) Irigyellek a hegymászós élményekért! Nekem már az Egyes-kőnél is beremeg a lábam a félelemtől...

    VálaszTörlés
  2. Már nagyon vártam a Retyis képeidet, gratula.
    A nyeregig mi is kimásztunk, a Judele csúcshódítás időhiány miatt egy következő mászkálásra marad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A legszebbeket nem tettem fel, van vagy két jó fotóm a túráról :) nem is tudom miért... ejsze, mert nem akartam bekavarni a kirándulós képek közé. Talán elkezdek majd egyszer egy olyan rovatot, valami motiválót, kimondottan képeknek.

      Törlés
  3. Egyszer felmentünk a Deság dombjára, persze nem körbe a szelíd ösvényeken, hanem a rövidebb de meredekebb utat választottuk a hátsó oldalon. Felfelé még bírtam az utat, de visszafele mikor láttam a meredek lejtőt magam előtt és talpam alatt a gördülő kövek, nagyon be voltam tojva...:-) Valahogy azért leértünk. Na, ilyen hegymászó vagyok én.:-)
    Ti viszont roppant vakmerőek vagytok és cserébe a hegyek gyönyörű látvánnyal ajándékoznak meg. Szépek a fotók, jó volt látni innen a biztonságos karosszékből.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az van, hogy bár egyre több képet nyomok (erről majd le kellene szokjak) egyre inkább annak érzem a szükségét, hogy egy-egy csúcson, ott megéljem a hegyet. Sajnos ritkán sikerül azt a tudatállapotot felvenni, mások miatt, vagy mert én hajtom magam, de ha igen, akkor az igazán csúcs-élmény. A nem kimondottan durva, patologikus tériszony valamelyest kezelhető ;)

      Törlés
  4. Na úgy na .. mászni kell ..
    És basszus én még a Kapu toronyra nem jártam fel (elpirultam) .. azta .. most menjek vissza ismét ..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, de neked minimum a tó felőli oldalról kell felmenni :)))

      Törlés