Bulgária II. - Pirin

Az egyik elmélet szerint, a Pirin nevet a hegy Perun miatt kapta, aki a szlávok Zeusza és velük egyidőben érkezett a hegyre albérlőnek. Szórta is a villámokat rendesen, általában oda, ahol Veles bujkált  (ez közöttük egyfajta isteni fogócska). Emellett számos egyéb nyelvi levezetés is létezik a Pirin névre. 

A Vihren a Pirin hegység legmagasabb, a Balkán harmadik legmagasabb csúcsa. (mára már mind megvoltak Grimpixnek). Olvastam valahol, hogy a Pirin szépsége a Retyezáttal és a Magas Tátrával vetekszik, szerintem nyerésre áll. Bár nagyrészt gránit alkotja, mégis márvány csúcsai révén ismert. Így magasodik a Vihren is Bansko fölé, mint az egykori pogány isten sírköve.

Mikor szürkületkor Bansko szélében az állomáson lerázott magáról az autóbusz, még nem tudtuk, micsoda pompás szálláshelyet találunk. A háziúr barátságos volt és a végsőkig feszítette angol tudásomat, de megérte, mert nélküle bizony stoppal vágtunk volna neki a hegynek másnap reggel. Vendégházát ezúton is ajánlom, a buszmegállótól balra a szemközti oldalon, a fegyverbolttól alig egy huncut ugrásnyira. Már azért is keressétek fel, mert ugye, nem mindenhol adnak lekváros palacsintát a hegybe induló turistáknak reggelire.

2010. nyara. Menetrend a Vihren menedékháznál.

Szóval szezonban van busz a Pirinbe, egészen  Vihren lábánál található menedékházig (kb. 2100 m). Innen már gyerekjáték leküzdeni a maradék 800 métert. Ennél egyszerűbben nem mászható ez a gyönyörűséges márvány-csúcs. Jó időben akkora tömeg van a hegyen, mint nálunk, mondjuk a Bucsecsben. Nehézségi szintje mondjuk egy járni tanuló kisdednek jelenthetne némi kihívást. 

A csúcsra vezető ösvényen éppen lefele indulnak a bolgárok polgárok.

Már a palacsinta burkolása közben megismerkedtünk egy brit férfivel, aki pillangókat jött gyűjteni, és  elmondása szerint csakis a szívével szeret fényképezni. Ezt olyan szépen mondta, hogy jócskán megütköztünk, amikor később láttuk, hogy amint magára maradt, vígan szkennelte egy kis Canonnal a hegyet.

A tiszta sziklát lassan megfertőzi az élet. 

A csúcsra nem volt nehéz feljutni, csak be kellett állni a sorba és szépen felgyalogolni. A Vihren szemből egy hatalmas fal, az ösvények két oldalról kerülik meg. Hátulról, egy köves meredeken érünk a csúcsra. Mi a Vihren bal oldalán felvezető turistaúton indultunk el. Alig pár óra kell hozzá.

Ez a Vihren a következő csúcsról nézve, balra a völgyben van a menedékház,
a csúcs jobboldalán lefutó, meredek ösvényen lehet leereszkedni. 

A Vihrenről, ami voltaképpen egy rövidecske gerinc, tovább lehet menni, és egy meredek, köves ereszkedőn egy nyeregbe jutunk. Innen vissza lehet osonni a menedékházhoz, vagy tovább menni egy újabb hófehér gerincre. 

Ezek már a következő gerinc képei. 

Itt mintha drót segítené a mászást, erre sajnos már nem jutott időnk.

Mindenképpen érdemes kiszaladni a következő csúcsra, egyrészt mert alig félórácska, másrészt, mert innen teljesen más arcát mutatja a hegy. 

A Fogaras U-völgyeihez szokott szemnek szokatlanok a Pirin gleccservölgy-méretei.

Megint a Vihren tömbje baloldalt. Szürkésnek látszik, de van az a fény amiben vakító fehér .

Vége.