Pásztorkutyás pszichoterápia prózában

- Öööö... Ammi?
- Miva'? Há szerintem izé...
- Én es azt izélem...
- Szerintem szopassuk meg!
- Ugorj Buksi, csípd el a tápos városit.
- Fogadjunk meg lesz harapva!
- Hát a Buksi ér annyit, mint száz ilyen nyápic biciklista.

Kedves pályatársaim az Úristen hegyein, szeretnék egy mozgalmat útnak indítani, ha úgy tetszik egy dzsihádot az elharapózó pásztorkutya-jelenség miatt. 

Mert ugye, amikor az Úristen megteremtette a juhokat és a fenekükből kirángatott valamire undorral rálehelt, s megcsinálta abból a pásztort, akkor azt úgy rendelte el, hogy terelgesse nyáját a Kárpátok eldugott, kies legelőin. És lelkére kötötte neki, hogy közelébe ne menjen a turistaösvényeknek. Sőt explicite megtiltotta, hogy az erdei út kellős közepére építse azt a pajtát, amiben a fene eszi egész nyáron. - Bizony mondom neked, mocskos gumicsizmáddal sose illesd az erdei utakat, mert az a tudás útja, ahol az öntelt és  magukat műveltnek tartó városiak lófrálnak, akiknek te a vibramos lába nyomáig se érsz fel. És ezután társául adta neki a pásztorkutyát, akinek a feladata a nyáj őrzése lett a vadállatoknak ellene. És megugatta neki is az Úristen, hogy - Nehogy azt adjam, hogy megkergesd az erdőn közlekedő kétlábút, mert meg leszel általam eresztve, mert azok nekem kedves bolondok, akiknek hóbortjait te meg nem értheted és nem olyan földhözragadt népség, mint a te gazdád, akinek mellesleg engedelmességgel tartozol, világos? 

Hát így rendelte el az Úr a teremtés során, ám a pásztorokat éjnek idején meglátogatta a Sátán és azt mondta: - Az Úr jól kibabrált veletek, eltiltott az igazi örömtől, hát ahelyett, hogy furulyából zeneművészetet sarjasztanátok a ti fületeknek örömére, miért nem inkább szopatjátok meg az erdőn tébláboló beképzelt turistákat és nagypofájú városi biciklistákat, akinek az orrát szaros piszkafával sem lehet felérni, hiszen nincsen annál jobb móka a Hargitától a Görgényiig és vissza. Egész életetekben nem számolhattok felhőket, mert hülyék vagytok ahhoz is, hogy összeadjátok a cumulonimbust és az altostratust. Hát mit akartok az élettől itt a hegyen? Álló nap Pilinszky négysorosokat szavalni - mi? És ők megtagadták az engedelmességet és az erkölcsi romlás útjára tévelyedtek. És legkedvesebb szórakozásuk az leve, hogy kutyáikat az öntelt turistákra, szaladókra és a biciklistákra és azoknak maradékára uszítják, hogy aztán primitív öröm töltse el az ő szívüket, azoknak idétlen halálfélelmében benne.

És hát ez ma a pásztorok gyöngye, az Jóisten szerencsétlen majma, akinek a betűvetés annyiból áll, hogy megveti azt aki tud írni, aki ahelyett, hogy értelmileg vele egyenrangú kutyáit az Úrban nevelné engedelmességre, inkább perverz gyönyörét leli az utált turisták abajgatásában általuk. Ez minden vizuális ingere, hiszen színházba mégsem járhat juhszaros gumicsizmában. Felismerhető erdőn-mezőn ezt a primitív előember, juhaitól pusztán az különbözteti meg, hogy még a négykézlábra ereszkedéshez is egy liter vodka kell neki.  

És így lett a kutyából is, aki az ember barátja volt még az Ígéret földjén, az ember esküdt ellensége. Hejj, mikor még az állatvédelem newages mételye nem fertőzte meg igaz hitünket, Régen még tudták, hogyan kell bánni azzal az ebbel, aki nem tiszteli az emberben az értelmi fölényt, a nemes kultúra letéteményesét és mellesleg Isten rendelkezését. - Tiszteld az embert, uradat és parancsolódat, fogaidat sose acsargassad ellene, mert ő a te urad és parancsolód! - mennydörögte az Úristen a Sinai hegyen. Arra vessétek az első követ amelyik a vezérkutya - biztatta Jézus is tanítványait. Irtsátok mindennel, de főleg gázsprével és botokkal egyengessétek a szőrös pofáját a neveletlen pokolfajzatnak.

Ha meg valaki azzal jönne, hogy a juhokra és a tehenekre szükség van, becsszóra megakasztom szűzies szent dühömben. Különben is majdnem teljesen vega vagyok, úgyhogy (...) bele a juhhúsba. 

No, ha most valakiben összedőlt a szelíd és pasztellzöld Grimpixről állított kép, az maximálisan érthető, de hát minek állítotok magatoknak bálványokat? Lehet ha magam is megbánom holnapra, hogy így kiengedtem a szelídség palástja alól az egó fenevadját, de hát maximum letagadom. Há' nem? De hogy ezt a frusztrációt milyen jól esett kiírni magamból - hát ne tudjátok meg...

Frissítés (2013.06.04.): nos, mint fent olvasható volt, Grimpixnek ez egyszer igen messzire gurult el a gyógyszere. Később figyelmeztettem az ordás palacsintára, amitől lecsillapodott. A hirtelen felindulásból felkerült írást picit cizelláltuk az utókornak, remélve, hogy az eredeti hangulat és lendület ettől nem szenvedett csorbát. Meglepődve tapasztaltuk, hogy konkrétan senki nem kelt a pásztorok védelmére (kivéve jóanyámat). És kaptunk egy SMS hozzászólást is, amit itt teszünk közzé: "És békességes szót ejtett a szája, és békességgel várt az esztenája." Hát igen, Áprilynek volt egy jó napja. De ettől a csatabárd még ki van ásva :)