Rozsnyói ferráta vs hargitai vasalt út

Fotók: Csilla, Vasi, Grimpix vegyesen

Az idén a Rozsnyói-szoros ferrátája került kipróbálásra, amit a Jump Adventure működtet. A vasalt út nincs elkerítve, elvileg bárki szabadon hozzáférhet, láttunk is már ilyet a youtubon (hrrr... grrrr... mi vagyunk a legjobbak - nézzétek meg, mert jóféle). 

Azonban találtunk egy olyan leírást, amelynek rossz szájízét az adta, hogy a szabadmászás után az üzemeltetők megvárták a társaságot a szorosban és barátságtalan hangnemben fizetésre szólították fel őket. 

Velünk nagyon rendesek voltak, viszont mi, felszerelésünk és elszántságunk nem lévén, a vezetett túrát választottuk, ami felszereléssel együtt 100 RON-ba kerül fejenként. A mászási idő egyénenként változik, néhány lehetőség van kiszállni a falból, de nagyjából 1-1,5 óra alatt teljesíthető az egész. Ezzel szemben a Kecskevészen (Hargitán) nincs vezető, és a felszerelés bérlése 4 órára 25 RON (igaz, hogy a bérelt cuccal 30-40 perc alatt lehet megközelíteni a falat). 

Rozsnyói-ferráta beszállás

Hargita-ferráta beszállás

A mászófal a Rozsnyói-szoros bejáratától (belépődíjas, autóval járható) alig pár száz méterre van. Itt kőomlástól védett parkoló is található. A vasalt szakasz hossza 450 méter, szintkülönbsége pedig 250 méter. Nincs besorolva, de a vezetőnk szerint olyan közepesen nehéz lehet a Dolomitokhoz viszonyítva (ez bármit is jelentsen). Van egy kis-ferráta is, azt azonban nem próbáltuk. Telefonon kell egyeztetni, hogy a vezető kijöjjön a szorosba, mert bár van ott egy bungee-jumping is kiépítve, nincs akkora tolongás, hogy megérje állandóan ott tartózkodniuk. 

Nincs tapasztalatunk a ferráták dolgában, viszont ha összehasonlítjuk a két útvonalat, mindenképpen a hargitai a biztonságosabb. A Hargitán lekerekítettek vasak, Rozsnyón meg inkább nyársak, elképzelhető, milyen lehet egy ilyen fal mentén végigzuhanni. 

 A Rozsnyói-ferráta kiépítésénél próbáltak olyan elemeket behelyezni, amelyek a vezető jelenlétét indokolják, például volt olyan szakasz, ami nincs biztosítva kábellel, a vezető fentről engedi le az önvisszahúzódó sodronyt, amibe biztosítani lehet. Anélkül is fel lehet menni (ahogyan a vezető is teszi) de némi magabiztosságot igényel. Ez a fajta megoldás véleményem szerint nem etikus, és veszélyes, mivel a vakmerő mászó csak a fal közepén szembesül azzal, hogy biztosítás nélkül maradt. Volt még egy lengőkötél-elem, amibe beülve át kell hintázni egy kitett szakaszon. Ez is megoldható vezető nélkül. 

 Nem nagylátószögű felvételek. Tényleg ekkora a szintkülönbség, és ekkor még csak a felénél tartunk.

 A Kecskevészen csupán 60 méteres a szintkülönbség, kb. 200 méteres biztosított hosszal.

A Hargitán a vietnámi híd, Rozsnyóban pedig ez a repedés a legizgalmasabb. Ennek a végén van a lengőkötél, azonban ott nem volt kedvünk fotózni. 

A szakasz kétharmadánál elérjük azokat a köteleket, amelyek a szomszéd fallal állnak összeköttetésben. Ezeken talicskázzák be a szoros fölé a bungee-jumping-áldozatokat egy kis kosárban, amiből aztán a mélybe vetik őket. 

Az idő sajnos nem volt jó, de kibírta újabb eső nélkül, amíg elértük a fal tetejét. Úgy tűnik, volt még egy rövid szakasz hátra, amiről azonban azt mondták, még nincs teljesen kész. Az sem piskóta, 20-30 méteres kötéllétra egy teljesen függőleges falon... A via ferráta nem jó ómen villámlásban, de az égiháború szerencsére a Keresztény-havast csapkodta meg, minket csak az eső vert el.

Összességében jó buli volt, egyszer mindenképpen megéri a 100 RON-t. Tapasztalatlanoknak karból elég fárasztó, erőfeszítésben vetekedik a Balu parkban a piros pályával.

Egy hétre rá ismét kimentünk a Hargitára. Hát a rozsnyói után volna az a pénz/tulajdonság/képesség, amiért a Kecskevészt Y nélkül is dalolva végigfutnánk  :)