Gerlachfalvi-csúcs vezetővel, ahogy illik

Volt ez Ferencjóska-, meg Sztálin-csúcs is, több náció és világnézet tördelte le egymás jelképeit a csúcsról, diorit, bronz, mind zuhantak a völgybe. A jelenlegi kereszt húsz éve van a csúcson.

Tudom, elég ciki fizetett vezetővel mászni, hát még írni róla, de a Gerlach megmászását laikusoknak tiltja a TANAP, nincs is jelzett út, a régi vasak közül sokat kiszedtek, és vezetett mászásra is csak üzleti hirdetéseket talált a gugli. Szóval premier ez a beszámoló. A Gerlach normál útjának mászását a fizetett vezetők a Sziléziai háztól indítják, általában kora reggel (5-6). Hogy biztosan a helyszínen legyünk, meg tuttira kapjunk szállást, mi ennél a háznál választottuk a guide csomagot szállással együtt, mint később kiderült, nem lett volna muszáj. Innentől kezdve a ház bonyolította le a vezető beszervezését is, a szállás sokágyas szobában 24-, a vezető 130 euró, plusz a TANAP 1 eurós díja. Ebben van felszerelés is, ha kell, illetve sportbiztosítás erre a napra. A Sziléziai házhoz Poliankaról (6km) az ott elszállásoltaknak a ház kisbuszával is fel lehet menni 5 euróért. De mint később kiderült, a mászás reggelén a vezetővel is a helyszínre mehettünk volna, megspórolva a 24 eurós szállást.

Visszatetsző a TANAP-szigora és a Sziléziai-ház fényűzésének találkozása a Felkai-völgyben. Ivan Bajo könyvéből nem ilyen házak elevenedtek meg. Most, ha van erre 25 euród, felviheted a BMWdet a hotel elé, ez az új faj, az autós ceprek...
- Ha meg 130 euród van, akkor meg saját vezető kísér ki a csúcsra - vágott közbe Grimpix.
A kilencvenes évek előtt kifejezetten olyan szakadt figurák látogathatták, amilyenek mi is voltunk fiatal korunkban.
- Most meg közép- és felsőosztálybeli prolik, pont mint amilyenek most vagytok - mondta újra epésen Grimpix.
Itt jóval kevesebben is járnak, bár átvezet a Felkai-völgyön a Magisztrálé is, meg sokan felbicikliznek sörözni a házhoz. De olyan exodust, mint a Tengerszemen, vagy a Vörös-Toronynál, itt nem tapasztaltunk. Sátorozni, ugye tilos, estére teljesen elcsendesedik a völgy. A szlovák Tátra úgy tűnik nem közvagyon. 

Hatkor indult a Gerlach-túránk (8-10 órával számolnak a vezetők), már néhány kötélparti korábban elindult, ezeket a falba beszállás előtt értük be. A mászás short-roping rendszerben történik, felfele a vezető megy elől, lefele viszont hátul, biztonsági okból. Legalább 7-8 csapat bóklászott ezen a hétköznap délelőttön a Gerlachon, ami elég szép csődületet okozott a parányi csúcson. Mind nagyon profinak néztek ki bekötve, de a tény, hogy vezetővel voltak, azért mutatta, ők sem jobbak nálunk. Így, hogy mások is voltak előttünk, könnyen követhetőnek tűnt az útvonal. Lefele azonban sokan elhúztak, illetve lemaradtak, itt ködben azért lenne néhány pont ahol el tudnánk tévedni. Sok helyen csak malacfarok alakú szegek segítik a vezetőt a kliensek biztosításában, mondjuk minket az első pár alkalommal biztosított csupán a vezetőnk, meg néhány neccesebb részen, gondolom azért mert enélkül gyorsabban haladhattunk. Vannak láncok is, meg hágcsók, de nincs túlkomplikálva, talán összesen nincs annyi vas a Gerlach két oldalán, mint egyedül a Lomnici könnyű traszén. Szubjektív véleményünk szerint technikailag valamivel nehezebb a Sasnál (jóval kevesebb benne a vas), tájékozódás szempontjából viszont durvább, hiszen jelzetlen.
Érdemes lehet megpróbálni feketén mászni. Tiszta időben felfele elég jól követhető az út, lefele meg, a Batizfalvi próbán, jó időjárás mellett van idő keresgélni, van annyi vas a falban, hogy megtaláljuk a következő kulcspontot. Meg azért van akkora a jövés-menés délelőtt, hogy biztosan akad valaki, akitől lehet lesni is az irányt. Csak ne TANAPOS ellenőr legyen az illető, mert nem sikerült megtudni mekkora bírság lehet a tilosban mászás ára.

A mi vezetőnk foglalkozása tűzoltó, a szolgálat melletti szabadnapokban, szezonban szinte mindig túrákat vezet. A Gerlachon talán ötvenszer volt, de a Tátra sok sziklamászó trasszéját is járja. Tetszett neki, ahogy mozogtunk a hegyen, de nem kizárt, hogy mindenkinek ezt mondja. Bár mesélt egy százhúszkilós ügyfélről, akit egy teljes nap alatt lehetett leimádkozni a hegyről - szóval a Gerlachhoz nem kell semmilyen tapasztalat. Ezenkívül a Dolomitokban, és az Osztrák Alpokban is dolgozik. Hozzáállása kifogástalan volt, és neki köszönhetünk egy másik rendkívüli élményt is, amiről majd máskor nem beszélünk. 

A vezetett mászás hátránya a nagy sietség. Igyekeznek minél előbb túl lenni az egészen, tehát velünk 6 óra alatt végzett is a mi emberünk, ebből fél órát töltöttünk a csúcson. Déli tizenkettőkor már a Batizfalvi-tónál lebzseltünk, mondjuk innen még egy órára volt a Sziléziai ház a Magisztrálén. Előnye viszont, hogy kapsz majd neten olyan fenszi diplomát, amit ha kinyomtatsz a falra, nemcsak a mászást igazolja, de a jó ízlés hiányát is.