Na mi van? A fotóstáskámban! Kihívás.

Ez a bejegyzés egy facebook-lánc, ezzel a szöveggel indítottuk útjára:

Na kedveseim, csináljunk olyat, hogy holnap szégyelljük, indítsunk facebook kihívást, vagy micsodát. Ez majdnem olyan, mint a lánclevél, ha megszakítod, neked annyika, letörlődik az összes merevlemezed, begombásodnak az objektívjeid, akadni fog a záridő, meg ilyenek. Egyszer megtörtént velem, hogy megszakítottam egy ilyen lánclevelet, és másnap elveszítettem a szüzességemet. Én szóltam!
Tehát felkérek három kollégát, hogy ontsa ki a fotóstáskájának a belét a nagyérdemű okulására. Lehet csak egyetlen fotó, de akár egy blogbejegyzés, ami hosszabb, mint a Háború és béke, vagy youtube videó, vagy amit csak akartok. A kihívást ér figyelmen kívül hagyni, vagy teljesíteni, kevesebb, vagy több embert meghívni. Vagy egy embert többször is, ha különféle témakörökben különböző felszereléssel alkot. Viszont ajánlott mindenképpen facebookon megosztani, és odabiggyeszteni a #mivanafotostaskamban taget, hogy mindenki láthassa az egész piramist. Minden táska legyen külön megosztás, ne komment. És nevezd meg a következő három személyt, akinek te kukkolnál bele a cuccába.

Sokan NEM kérdeztétek, hogy mi van a táskámban. Konkrétan senki kérdezte. De azért indítsunk egy ilyen hullámot, hallám szökőár lesz e belőle New Yorkban, vagy legalább ellepi e az alsó rakpartot Budapesten.

Ma már csak a Jóisten a megmondhatója, ki kezdte el (női) táskák tartalmát fotózni. De van tíz éve, hogy az első ilyet láttam. Persze azóta, ez mém lett a vloggerek körében is, Grimpix barlanglakó ismerőseinek kedvéért azért a mindenki kedvencét ide biggyesztjük. Aztán megjelentek a paródiák, és a paródiák paródiái, amíg a dolog körbe nem ért. Ez már a posztmodern, bammeg, tessék, még egy videó, iligykedjetek.

Egy női táskafotós projektet mi is elindítottunk pár esztendeje, de az sajnos befulladt. Pedig a női táskák gyakorlatilag egy WTF univerzum, ami alkalmas arra, hogy mindent (is) elő lehessen húzni belőlük. A legkisebb retikül is minimum egy piperecilinder, de egy megtermettebb puttony már maga a szirszar-heaven. Ezzel szemben egy férfi táskájában, már ha van egyáltalán, ami ugye csakis hátizsák (há nem vagyunk buzik, vagy focisták, hogy köbméteres retiküllel lófráljunk), a telefonon és pénztárcán kívül leginkább csak hely van. Mondjuk sörnek. Papírzsepi is csak akkor, ha náthásak vagyunk, de az is csak opcionális. Mint egy üres talicska szemben egy remorkás kamionnal. Kb. ez a különbség férfi és nő között táskaszakilag. Méghogy egyformák vagyunk.

Arra van tippünk, hogy mitől olyan népszerű ez a mém. Mindenkiben van valamennyi abból az egészséges kíváncsiságból, hogy milyen a másik táskája, szekrénye, padlása, pláne nője. Lehet ez utóbbiból kellene challenget csinálni, bár biztos van olyan szubkultúra, ahol ezt már művelik (ex. gf.). A kukkolás-démon, az a baj.

Haladjunk. A témának igazán fotós vonatkozása, amikor a fotós saját táskáját látjuk. Azonban az egyik kedvencem, a Japan Camera Hunter gyűjteménye az évek során teljesen belterjessé vált, leginkább a filmes kollégák legfenszibb cuccainak leltára lett. De ez megy a flickren is. Meg aztán ez egy önkéntes reklám is, egyfajta haul (minap tanultam a kifejezést). 

Az itt látható cuccok természetesen nem a teljes felszerelés. Kimaradtak a vakuk, vakutávirányítók, derítő cuccok, makrósín, egyebek. Hegyre ilyeneket sose viszünk. De a látható cuccok sem szoktak egyidejűleg benne lenni. Van amit alig párszor vittünk magunkkal. Lassan tisztult le, hogy általában miket viszünk egy hegyi túrára. Ha unod a leltárt, görgess le, a bónuszhoz. 

A gép egy Nikon D5000, egy 18-55mm VR kitlencse, meg egy 50-200mm nagyon bézik telezoom napellenzővel, aminek a használatát nem ellenzem, csak nem szoktam praktizálni, mert kézzel sokkal pontosabban tudunk kitakarni. Szerencsére a szűrőfoglalatuk megegyezik: 52mm. Van hozzá egy kínai pótaksi, ami kb 50% teljesítményt tud a közel tízéves eredeti aksihoz képest. Ennyi delej bőven elég egy háromnapos kirándulásra. Kártyából is általában egy 8 gigás szokott csak lenni, viszont kéznél van egy mikroSD átalakító. A telefon kártyája így bevethető, de sose szorultunk még meg. Hosszabb kirándulásra már elvesszük a Canon kártyáját is. 16 Gb éppen elég két hétre, ha esténként a sátorban az egérmozi közben kiszelektáljuk a selejtet (RAW+JPG). És egy USB olvasó is van ilyenkor, meg OTG kábel. Az OTG amúgy hasznos jószág, hogyha kéznél van a Nikon saját adatkábele, ugyanis ezeket összedugva egy telefonos vezérlést kapunk léptetett fókuszú makrók, cselesebb timelapsek esetére.

Távkioldóból kettő van, a kábeles hosszú záridőn rögzíthető, a kábelbe 3,5mm jack toldást tettünk, mert egy időben ezen keresztül próbáltuk hekkelni a gépet. De többnyire csak az infrást hordozzuk. 

Szűrőkből elég sok összegyűlt az évek alatt, a lineáris polárszűrőt szoktuk használni, a cirkuláris csak tesztelésre járt a gépen, mert nagyon kínai. Aztán van UV, Infra, meg hasonló badarságok, ezeket se hordozzuk, csak kipróbáltuk. Infrára ugyanis külön gépünk van, külön táskával, amiről talán máskor. Az UV szűrő amúgy alkalmas mindenféle kísérletezésre. Ami viszont mindig kéznél van, az a 3X neutrál, ezzel lehet vízeséseket megfolyatni napvilág, csak tudnám, hogy ezt miért nem az állvány tokjában tartom. A Cokin másolatot, csak célzottan tesztképekhez hordoztuk, ebbe jár egy piros és egy semleges degradé szűrő, aminek nem látom a hasznát, tekintve, hogy RAWban, HDR-ben ezt általában ki lehet váltani. Aztán vásároltunk egy RGB szettet is, amivel Produkin-Gorskyt szeretnénk egyszer játszani, de eddig csak a Bayer teszteknél használtuk. 

Tisztító szerekből régebb vittük a kispumpát, és a hama folyadékot, de újabban terepen csak a Lidl W5 szemüveg tisztítóját használjuk. És persze leginkább az ingünk csücskét, mi mást? 

Ha virágfotózásra is számítunk, akkor visszük a Raynox M-250-et, amit nem kell bemutatni, mivel egy ikon. 

Aztán van egy fényes sárga derítőlap csokis díszcsomagolásból, illetve egy szemetes zacsi, arra az esetre, hogyha nagyon durva eső kapna el. 

És hajgumi (!), illetve gyógyszer, amit az ért meg igazán, aki már maradt fekve lumbágóból kifolyólagosan. Ez a tabi amúgy mindenhol velünk van. Pénztárcában, fejlámpa tokjában, hátizsákban, sohasem fordulhat elő, hogy elgurul a gyógyszerünk.

Odabiggyesztettem még a gyorsmasnit is, ami állványcsavarral kapcsolódna a géphez, és pillanat alatt előrántható vele a gép, de ezt szórványosan használtuk, kísérleti jelleggel és nem vált be. Leginkább a saját Nikon-kantárt szoktam csuklóra tekerni, ami simán kiváltja a csuklópántot is. Ha muszáj a hátizsákon kívül hordani a táskát, a kis karabinerrel mindig rögzítjük, mert ugye veszítettünk már el gépet.

Bónusz. Ezt Vasi barátunktól tanultuk. Egy öntapadós címke, amin három nyelven szerepel az elérhetőségünk és az, hogy az elveszett/lopott kamerát kéretik visszajuttatni. A gyanútlan eladót meg rendőrkézre. Ilyenből van a táskában is, de a kihajtható LCD alatt is beragasztva. Régebb minden kártyámon is volt egy Olvassel.txt file hasonló infókkal, a dörzsöltebb tolvajok kijátszására, erről leszoktunk idővel, pedig nem hülyeség. 

Egy háromnapos hegyi útra felszerelt táska, ami mellesleg egy akármilyen Tamrac darab, nem éri el a 2 kilót. Az állvány  nem része a táska tartalmának, de logikailag lazán kapcsolódik, ballasztnak szoktuk hordani a hegyen, hogy ne rohanjunk mint az állatok, de azt is csak akkor, ha esti, vagy hajnali fotózásra számítunk és a mozgékonyság cseppet sem szempont. Amúgy egy Fancier darab, külön hajtható lábakkal és megfordítható középoszloppal. Vannak még könnyebb, instabilabb állványok is raktáron, azokat kompromisszumként visszük olykor, mivel a Fancier önmagában 2kg.

Na és mi nincs a táskámban? Például nincs jegyzetfüzet. Még a filmes ántivilágban is csak az első pár kockának jegyeztük fel a metaadatait, most mit fűzhetnénk hozzá az exifhez? Aztán nincs bicska sem, túrán úgyis van a hátizsákban. Továbbá nincs táblagép. Se telefon, se divatos óra, sem drága töltőtoll. Sem egy bögre kávé, hogy csak a legnépszerűbb cikkeket említsem, amit a kollégák oda szoktak biggyeszteni.

És akkor, neked mi van a táskádban, hallám?