Optikai középpont a képek keretezésénél.

A világ bonyolult. Azt hinnéd, hogy a képkeretezésnél a képet középre kell tenni és szevasz, pedig pont nem. Itt olvastunk először róla, nem is tudom, hogy kerülte el eddig a figyelmünket, de még jó, hogy a portfóliónk elkészítése előtt :) ami ugye mindig majd holnap készül, mert van egy olyan indokolatlan illúziónk, hogy örökkétig élünk és ej ráérünk arra még.

Forrás

Ilyesformán kellene kinézzen egy igényes keretezés. És akkor a továbbiakban konkrétan az ablak pozíciójáról van szó. Persze vannak rá szoftverek is, viszont az alábbi könyvrészlet (ezt a könyvet használtuk az Unsharp Mask megértésére is) elég jól megvilágítja a lényeget:

Way Beyond Monochrome Pg. 63.  - Focal Press

A könyv nem foglalkozik szkriptekkel, meg algoritmusokkal, módszere elég egyszerű. A fotót a hordozó bal felső sarkához igazítjuk (A). A maradék területet megfelezzük vízszintesen és függőlegesen egyaránt (a, b vonalak). A fotó bal alsó sarkát (B)összekötjük a O-val jelzett ponttal egy c vonallal, ami így metszi a b vonalat (1). Na ide kell igazítani a print jobb alsó sarkát (C). A harmadik ábra arra az esetre vonatkozik, amikor a keletkezett eredményt túlságosan magasnak találjuk. Ebben az esetben érdemes lecsúsztatni a képet, de nem alább, mint az alsó felezővonal (a) plusz 10%. A könyv szerint ebben a zónában 1-2 a képek zöme jó helyen lesz optikailag.

Persze más forrásokban egészen más megközelítés is lehetséges, befigyelhet csöpp aranymetszés is, de a lényeg azért világos, mindig feljebb kell tenni az ablakot, mint a mértani középpont. És hogy mennyivel? Hát valamennyivel, hogy pont jól nézzen ki.