A color grading probléma

Drága Kex!

Akkor fel is teszem a kérdést. Ha összekevered a pirosat és a sárgát az a narancssárga? Próbáltad már Photoshopban? Illustratorban? Corelben? És sikerült? 

Ugyanis az van, hogy amíg a festékekkel monyoltunk rajzórán (sose volt rendes rajztanár mert minek), addig ezt simán meg lehetett csinálni. De számítógépen nem is olyan egyszerű ez a hagyományos színkeverés. Mondjuk össze akarsz keverni RGB vöröset és RGB sárgát. Vagyis ezt a két színt kevered össze. R255 és R255+G255. De hát az R csatorna már tövig fel van nyomva, az nem tud (8 biten) 510 lenni. Egy fullosan világító R pixel a monitoron nem fog kétszer úgy világítani. A keverés nyilván itt azt jelentené, hogy összeadjuk a csatornák értékeit, majd elosztjuk őket kettővel, tehát a pirosból és a sárgából egy R255 G128 B0 narancssárga lesz. Nyilván a festékek keverésénél is az van, hogy két adag  narancssárga fog keletkezni, ha egy adag pirosat egy adag sárgával keverünk. Ezt jelenleg a PS egyetlen Layer összhatása sem fogja leszimulálni. Sőt az Illustrator sem. A Corel a Lens szűrőinek tweakelgetésével egyes keveréseket meg tud ugyan oldani (CMYK pirosat a sárgával), de nem mindegyiket (pl cián és sárgából nem csinál zöldet). 

Forrás (Grimpix gyerekkorának egyik meghatározó vizuálja - régi naptárlapokon)

Ha visszagondolok a gyerekkoromra, természetesen nem fekete-fehérben látom azt, de mindenképpen egy deszaturált, fakó világ jelenik meg. Pedig akkor már javában léteztek a színes eljárások, de igazán színbuzi, ahogyan azt egykoron Stieglitz megjósolta (mikor az autochrome színeitől kiájult), szerintem még csak nem is a színes egyórás Sooters filmekkel lett a világ, hanem sokkal később, mondjuk az utóbbi 15 évben. Ehhez a színmenyországhoz hozzájárult az Instagram, okostelefonok, AdobeRGB eszközök és az IPS panelek is. 1907-ben az autochrometól elvarázsolt uraknak, ha valaki mutatott volna egy okostelefonon bármilyen random macskás képet, hát valószínűleg bepisilnek a gyönyörűségtől. De még Ansel Adams is ki tudja mire lett volna képes egy precízen állítható PS csúszkával, hiszen a nagy bánata az volt, hogy a színes anyagok távolról sem annyira kiszámíthatóak, mint a fekete-fehér, amit valljunk be, a mai digitális korból szemlélve is, beteges aprólékossággal tweakelt a Mester. Sőt színes képeit is megirigyelhetné sok mai fotós. Ugye, az lenne az csiszolatlan elképzelés, hogy a fekete-fehérhez viszonyítva a színes máris több. Nemcsak tónusai vannak, hanem színei is. Aztán minél több van ezekből a színekből, annál jobb, nyomjad a telítettség csúszkát tövig, hisz az élet igen-igen rövid. Ráadásul az utóbbi években a vibrance is megjelent, ami már büntetlen(ebb)ül tette lehetővé a színekkel való visszaélést. Pedig a közhely is úgy tartja, hogy sokszor a kevesebb több, vagyis a színes eljárás többletterhelés. Már nemcsak a rossz megvilágítással, tónusokkal lehet elcseszni egy képet, hanem most már a színekkel is.

Az emberi színlátás - tudjuk jól - fabatkát sem ér. Normális ember ugyanis képes lenne felismerni egy túlexponált képet. Éppen ezért minden olyan írást fenntartásokkal fogadunk, ahol a színharmóniákról beszélnek (sokan nem rettennek vissza az ezotéria határán sem). Kis színelméleti visszatekintő itt. 

Alapszínek, elsődleges színek, amiknek a keveréséből összeáll a színtér, a másodlagos színek két primer színből állnak (egyenlő arányban, ez bármit is jelentsen), a harmadlagosak pedig primer és szekunder színek keveréséből jönnek létre. Primer színek lehetnek az additív színkeverésnél az RGB, vagy a szubtraktív színkeverésnél a CMY(K). De ilyen lehet az RYB, amit a festészetben használnak. 

 

A színharmóniákra itt találsz egy fotókkal illusztrált, szemléletes levezetést. A színharmónia nagyjából arra épül, hogy bizonyos színek jobban mennek egymáshoz, mint mások. Itt valahogy a zene jut eszünkbe, ott is kreált struktúrákban keresünk matematikai arányokat és azokat kinevezzük harmonikus akkordoknak, vagy disszonáns hangoknak. Na mindegy, adott színtérben, az adott színkerék használatával, rengeteg szabály van: analóg, komplementer, split komplementer, triadic színek, tetradic színek, és ez a végtelenségig bonyolítható, pl. Illustratorba pl. 23 ilyen szabály van beépítve:

A kiválasztott színhez igazítja a palettákat. 

Online eszközök is vannak ahol előállíthatóak ezek a csodálatos harmóniák, lehet őket finomhangolni, sőt exportálni is. Komplexebb az adobe cucca, de érdekes a paletton is. Innen már csak egy lépés a color grading, aminek elég nagy a hypeja (főleg videós körökben). Ha már megvan a kívánt palettánk, akkor ebből a videóból a szemöldökfrizurás fickótól nagyszerű fogást tanulhatunk arra, hogyan kell Color gradinget lopni a képünkre. Ebben a videóban a gradient map használatára kapunk tippeket. Sok olyan képet megmagyaráz, amit eddig nem tudtunk elképzelni hogyan készülhetett. Talán érdemes lenne bevenni a munkamódszerünkbe. 
További érdekes videó a témában, semmi fenszi eszöz, csak a színek kontrollja RAW kidolgozásban. 
A színharmonizáció is egy érdekes témakör lenne (teljesen más fényviszonyok között készült képek montázsa esetén), de ez egy eltűnő, vagy retró ágazat,  A Ps ezt már neurális filterekkel oldja meg pár kattintásból. 

Lazán kapcsolódik a lehetetlen/tiltott szín fogalma is, ami szintén nagyot ment az interneten. Az Actinlabos fickó itt levezeti a dolgot. De azért vannak technikák a kimérikus színek észlelésére is, bár nem világos a biológiája számunkra, de a szemfárasztásos módszerekkel sikerült pár lehetetlen dolgot meglátni nekünk is.