Bambi

Részlet a Bambiból, amiben Gobo arról mesél, milyen volt az Embernél. 

Gobo csodákat mesélt. Künn hideg van és a förgeteg üvölt. De bent szélcsend és olyan meleg van, mint nyáron.

- Hah! - rikácsolt a szajkó.

- Künn ömlik az eső az égből, hogy minden csak úgy úszik, de benn egy csöpp se esik és szárazon vagyunk.

A fácánok előre nyujtották nyakukat és fejüket forgatták.

- Künn mindenütt magasan feküdt a hó, de bent melegben álltam, egészen melegem volt és Ő szénát adott nekem enni, meg gesztenyét, krumplit és répát. Amit csak szemem-szám kívánt...

- Szénát?! Egyszerre kérdezték mindenfelől, elképedve, hitetlenül, izgatottan.

- Friss, édes szénát - ismételte Gobo nyugodtan és győzelmesen hordozta szét pillantását.

A mókus közbetolakodott a hangjával: - Egy unokabátyám...

- Csönd! - kiáltották a többiek.

És Faline hevesen kérdezte Gobot: - Honnan van Neki télen szénája és a többi, amit mondtál?

- Növeszti - felelte Gobo. - Amit csak akar, megterem neki és amit akar, mindjárt meg is van!

Faline tovább kérdezett: - Nem féltél mindig, Gobo, ott Nála?

Gobo megfontolva nevetett. - Nem, kedves Faline. Egyáltalán nem. Hiszen tudtam, hogy nem akarja a káromat. Miért féltem volna? Ti mindnyájan azt hiszitek, hogy Ő gonosz. De Ő nem gonosz. Ha valakit szeret, ha hűségesen szolgálják, akkor jó. Csodálatosan jó. Senki a világon nem tud olyan jó lenni, mint Ő...

Mialatt Gobo így beszélt, hirtelen és hangtalanul az öreg lépett elő a bokorból.

Gobo nem vette észre és tovább mesélt.

De a többiek mind megpillantották az öreget és a tisztelettől elakadt a lélekzetük.

Az öreg mozdulatlanul állt és komoly, mély szemeivel nézte Gobot.

Gobo mondta: - Nemcsak ő maga, de a gyerekei és a felesége és mind a többiek is szerettek engem. Simogattak, enni adtak és játszottak velem... Elakadt. Megpillantotta az öreget.

Csönd állott be.

Akkor az öreg nyugodt, parancsoló hangján megkérdezte: - Miféle csík van ott a nyakad körül?

Mindnyájan odanéztek s csak most vették észre a Gobo nyakát körülfutó sötét vonalat, amely körül kétoldalt kifeslett és félrenyomódott a szőr.

Gobo bizonytalanul felelte: - Az...? Az a szalagtól van, amelyet hordtam... Az Ő szalagjától... és... igen... és a legnagyobb tisztesség az Ő szalagját hordani... a... Zavart lett és dadogott.

Mindnyájan hallgattak. Az öreg hosszú, átható és szomorú pillantással mérte végig Gobot. - Szerencsétlen - mondta halkan, elfordult és eltünt.

Az erre következő meghökkent hallgatást a mókus fecsegése törte meg: - Ugyanis... Az egyik unokabátyám is volt Nála... Ő befogta és bezárta... ó, nagyon sokáig, míg egy szép napon az unokabátyám...

De senki se hallgatott a mókusra.

Elszéledtek.

A részlet copy-paste a MEK elektronikus változatából. (FELIX SALTEN - BAMBI  - FORDÍTOTTA -FENYŐ LÁSZLÓ - RÉVAI KIADÁS)
Az illusztrációk Mirko Hanak a könyvben is megtalálható akvarelljei. A Bambi. Life in the wood albumból a flickerről.