A Nagy-Küküllő forrásvidéke bringával

Elmegyünk a Küküllő forrásához és közben sok-sok érdekes vizet találunk. 

Az ember több mint fele víz, és igaz, hogy ez ma inkább más tájak vízgyűjtőiből származó, kamionnal szállított kóla, borvíz, meg sör, de évezredeken keresztül leginkább csak az a víz épült belénk, ami mellett éltünk (és amit apáink apáinak apái kipisiltek). Mert abból a patakból ivott az ősember, ami kéznél volt, nem hordta messzi tájról, illetve ha hordta, azok gyógyító vizek voltak, különleges felhasználásra. Mert az nem jár, hogy Udvarhelyen borszékit, Dornavátrán meg hargitait igyunk napmintnap. Most arról ne is beszéljünk, hogy a víz termékként értékesítése, nagyon nem áll messze attól, hogy a levegőt is palackozzuk. Lehetőleg petpalackba azt is. Ja, már ilyen is van.

Azért az jó szokás volt, amikor bivalyszekérrel hordták a szejke-vizet az udvarhelyieknek, minden nap frissen. 89 után egy rövid ideig újraéledt a szokás, három literes agyagkorsóban, igaz már traktorral hordták a vizet, és a tömbház bejáratánál tették le. Jó is volt gyerekként odaszaladni és nagyot húzni belőle. Már ki-ki a sajátjából, mert számozva voltak. Sajnos bele is lehetett köpni azokéba, akiket nem szívleltek a gyerekek. Azt hiszem emiatt is halt ki újra a szokás.

Forrás

Tehát folyóvizeit ma már nem nagyon issza az ember, leginkább csak szarik bele, képletesen és képtelenül, de valóságosan is. És ez a víz nekünk a Nagy-Küküllő, ami a Görgényiből ered. Valahonnan. 

A folyók forrása nem mindig egyértelmű. Egy Duna Visegrádnál nem téma, egy Olt Szeredában szintén egzakt, de amikor már szinte egyenrangú párdeci hozamú patakokra bomlik a forrásvidéken, akkor már nem annyira egyértelmű, a sok közül melyik csermely legyen a forrás. De nem csak a Küküllőnek nincs egyértelmű forrása. Ilyen például a Maros, aminek van turisztikai és földrajzi forrása is, egymástól legalább hat kilométerre. Most nem azért, de milyen sportértéke van egy "turisztikai" forrásnak, amit azért hoztak létre, hogy nehogy sérvet kapjon a hegyoldalban az, aki lusta dög felmászni az igazi forráshoz, de bezzeg fészbukra ki akarja posztolni, hogy ott volt a folyó bölcsőjénél? Na de vissza a Küküllőhöz. 

Az útvonal Székelyudvarhely-Küküllő forrása a Görgényi platón keresztül. Útközben rengeteg érdekesség van, de most csak a vizes-jellegű látványosságokra koncentrálunk, ezért döntsd el, hogy a Görgényi-platóra hogyan jutsz fel, érinted e a Pléhkrisztust vagy a most újbavágott Oroszhegyi-Kilátót, vagy a nárciszmezőt. Első vizes állomásunk az Urusos kút, ami a környék egyetlen csodatevő forrása. Belengi egy csöpp pogány-ezós érzés. A madárijesztőt a gyógyultak ruháiból építi a nép. 

Úgy tűnik, a helyiek a meleg Hargita-borvizüket gyógyítják hidegebbre benne, ami szinte blaszfémia, vagy nem is tudom. De mi van, ha valaki meg az aranyerét szeretné kúrálni, utána meg valaki az aftáját? Mi nem mertünk inni belőle.  

Ezután a Szent-csendi tó következett, ami megdöbbentően le volt pusztulva. Ilyen volt 8-9 éve, mostanra meg ilyenné vált. A repülőtér maradványai se nagyon látszanak már.

Fenyőkút egy tőzegláp, amit a köz nagy mozgósításával hoztak létre (a deszkákon helyenként még kibetűzhetőek az adakozók nevei is), de mostanra helyenként azért le van robbanva. Mi észak felől érkeztünk a bejárathoz egy Osmand által jelzett ösvényen, így egy csöpp élményt kaptunk a kiépítetlen lápból is (lásd a bővebb nyomvonalat). Gazdag áfonyásra számíts a tanösvény mentén.

Innen beereszkedünk a Küküllő medrébe, Varság felé, és elrobogunk Tartód-vára alatt (gyalogos félórás kitérővel megejthető). Bár itt víz egy csöpp sincs, azért nesze egy kép.

A Nagy-Küküllő esetében az online térképek is kavarják a szart. Ugyanis, ha végigköveted a folyót, akkor ebben a hajtűkanyarban ér véget. Ugyanakkor 4 kilométerrel fennebb Átmenetileg zárva (WTF) mutatja az igazi forrást. Azaz dehogy is mutatja, állítólag ettől fennebb, még vagy száz méterrel, már kint a mezőn van az igazi forrás, a GPS csak egy előbújását jelöli az erdőben a kövek és a susnyás közül. A terep adottságaiból hamar kiderül, hogy ez a forrás nem is  táplálhatja az előbbi hajtűkanyarban levő patakot, mert attól két völggyel nyugatabbra folyik, és csak jóval lennebb (2 km) ömlenek össze. 

De azoknak jó, akik nem akadnak fenn ilyen marhaságokon, bármelyik forrással megelégednek és nem csinálnak ebből problémát maguknak. 

Mindenesetre Varság végében véget ér az aszfalt, és a forrás alatt párszáz méterrel az út is megszűnik. A legvégét gyalog fogod megtenni. Székelyvarságra azt szokták mondani, hogy akkora, mint Bukarest, de ez nem igaz, mert csak harmad akkora. De azért jó nagy területen fekszik, majdnem kétszer akkorán, mint Székelyudvarhely. A görcs megfogja a lábadat, amíg keresztül-kasul biciklized.

Hazafelé, ha bírod még, kapaszkodj ki a Varsági-kilátóhoz és ereszkedj be a Csurgókő felé, ami a térség legszebb vízesése. 

Ezután még van a Zetelaki tározó tava, amiben fürödhetsz egyet és készen is vagy. Az egész 98-110km között van, annak függvényében, hogy lazábbat szeretnél, vagy minden látnivalót bele akarsz e zsúfolni, de akkor korán indulj és vigyél magaddal lámpát is.