Az megvan, hogy Ceauşescu fivére is szeretett volna egy paranormális hadsereget? Egy amolyan X-oameni alakulatot, vagy mit, akik tudnak előre látni a jövőbe, katonát gyógyítani kézrátétellel, kőolajat fakasztani fúrótorony nélkül, meg ilyenek. És még az ET-vel is telefonoztak, csak hát közbejött '89, amit valamiért nem láttak előre. Így végül Romániának nemhogy nem lett paranormális hadserege, de még csak egy normális se. Nem okultak, így nem lettek okkultak, hehe (bocsi).
A területet azonban nemcsak a (belügy)minisztérium, hanem a misztérium is belengi, de semmi olyan történetet nem találtunk, legyen az eltűnés, vagy kincskeresés, óriások csontjai, ufók, radioaktív élet-vizek, elégett filmek a fényképezőgépben, furcsa kék ég, amit bárhol máshol nem hordanának össze a titkokra éhes emberek. Összefoglalva, ez a románok egyik Dobogóköve, ugyanakkor a román kereszténység bölcsője is. Asszed viccelek. Pedig ők maguk is hívják így, hogy Román Athos, Kis-Meterórák és hát a vallást az ezotól nem sok minden választja el. Nem is foglalkoznánk a dologgal tovább, csak azért elevenítettük fel, mert állítólag pont itt gyakorlatoztak az X-emberek, ahová most kirándulunk. Vagyis Luána Országába. Akiről mellesleg nem bírnak megegyezni a környékbeliek, hogy egy öreg király, vagy egy fiatal szűzleány, lám a gender az ókorban is elég problematikus volt.
Jó, értjük, hogy Romániában az útszéli Drum bun! felirat az nem azt jelenti, hogy amin jársz, az egy jó (fizikai vagy szellemi értelemben) út, hanem egy jókívánság, ami csak annyit tesz, mint Jó utat! Mégis, amikor minden itthoni nyaraláskor lepottyan hátul a kipufogó dobja, akkor teljesen más értelmet nyer az egész, mintha egy helyi utász-mantra lenne, amit kifejezetten rossz utakra kell ráolvasni. Szóval, ha a Luána útjára lépnél, készülj fel, hogy a szart is kirázza majd belőled, amíg eljutsz Nucuba, a Jóisten háta közepére. Repülő csészealjjal viszont remekül megközelíthető.
Az az igazság, hogy tényleg meg akartam érteni, mi ez a Luána-cucc, de hogyha a tematikus útvonal tervezői is csak ennyire veszik komolyan magukat, akkor mi sem fogjuk.
Azzal indít a tanösvény, hogy "történt egy bármi bárhó" - na és ebben a szellemben is folytatja. Azt is írja, ha figyelmesen megfigyeljük a köveket, mint egy könyv lapjairól kiolvashatjuk, mi minden történt a történelmi korok előtti tengerekben, meg azután is, ezzel teljesen ránk bízza a tanulás folyamatát. Azt hiszem nem voltunk elég figyelmesek, mert semmi sem derült ki számunkra, csak megtudtuk, hogy a derék románoknak is van egy ilyen szólása, hogy a víz szalad, meg a kő marad. Ebben az esetben a tengervíz szalad, a szikla meg falak - vagy valami ilyesmi.
A lényeg, hogy a környék repedéseit már az előember is használta bivak gyanánt, aztán mivel a laza üledékbe elég könnyen lehet vackot kaparni, divat lett belőle és remeték, meg mindenféle népek évszázadokon keresztül használták a területet.
Minden nehézség ellenére, azt hiszem sikerült pár óra alatt kimaxolni az egész területet, remélhetőleg nem sok minden maradt ki (talán csak a Piatra Îngăurită), bár a tanösvények számozása és kuszasága csak a kirándulásunk végére kezdett valamiféle értelmet nyerni. Az Osmand ismeri a helyet, és az erdő tele van mindenféle meredek ösvényekkel, amelyek mind visznek valahová. Az érdekesebb likaknál leírást is találunk, úgyhogy olvasnivaló is lesz bőven. Fél nappal számoljatok, a másik fél napban pedig ajánljuk az ulmeti gömbköveket, ami szintén útba esik. De arról egy másik bejegyzésben. Ha meg tudsz románul, akkor ezt a videót ajánlom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése