Monszter mágnes vs. nyomi ferromágnes - Tényleg taszítják egymást az azonos pólusok?

Neked is azt tanították az iskolában, hogy a mágnesek azonos pólusai taszítják és az ellentétesek vonzzák egymást? Na, de azt is tudjuk tapasztalatból, hogy a mágnes bármelyik oldalával a nem mágneses acél bármelyik oldalához vonzódik. 

És akkor mi van, ha a két azonos pólusú mágnesünket úgy préseljük egymás felé (mert taszítják egymást mint az állat), hogy közbeiktatunk egy acélgolyót? Ez maga a mágneses építőjáték. Azt tapasztaljuk, hogy bár lökdösik egymást, és igyekeznek minél távolabb kerülni egymástól az acélgolyó felületén, de azért nagy duzzogva megfér azonos pólussal egyetlen acélgolyón 3-4-5 azonos pólusú mágnes is. 

Az első mágnes gond nélkül ráharap az acélgolyóra, ezután már minden újabb mágnes közelítésekor érzünk egy egyre erősebb taszítóerőt, de amikor nagyon közel kerülnek az acél felületéhez, mégis hozzátapadnak. Egy 5 milliméteres golyóra 5 azonos pólusú mágnest sikerült ráültetni, a további mágnesek leugrasztják a már megtelepedett mágneseket. Más a helyzet, hogyha pár mágnest ellentétes pólussal illesztünk a golyóra, ez segít sok további mágnesek megtartásában (jobboldali kép).  

Erről az jut eszünkbe, amit az atommagok kapcsán hallottunk, hogy valamilyen furcsa módon az atommag, a fenenagy pozitív töltésével mégsem robban szanaszét, meg hogy a neutronok segítenek (?) ebben? Persze nemcsak stabil atommagok vannak, hanem olyanok is, amelyikek olykor egy-két-több protont, és holmi neutronokat kilökdösnek. Nyilván az erős kölcsönhatás nem magyarázza a mágneseket ilyen egyszerűen, de azért látszik némi hasonlóság, minta, a teremtés szövetén. Mintha a dr. prof. Atyaúristen agya egyrugóra járt volna mindkét fizikai törvény megteremtésében, vagy valami ilyesmi. 

Nem vagyunk fizikusok, de úgy tűnik, mintha a mágnesek közötti taszító erőt legyőzné a mágnes-acél vonzóerő, bár valószínű, hogy az ilyen módon megpimpelt acélgolyónak egészen bizarr mágneses aurája lehet mikor ennyi rúdmágnes beléereszti a mágneses mezejét. Ezt sajnos a mágnesnéző filmmel nem lehet megfigyelni, mivel az csak egy metszetet jelenít meg a mágneses térből.

Azt is láttuk, hogy a kocka-mágnes erővonalai is meglehetősen borzoltak, és vannak stabilabb és kevésbé stabil oldalai, de összességében egyben marad és nem robban darabjaira. Tehát a taszító erőt olykor legyőzi a vonzerő. Ezt a fizikai törvényt a mindennapi kapcsolatainkban is tapasztaljuk, hiszen ki ne dugott volna olyannal életében, akit valójában utál?

Na, ezekkel a résztudásokkal és tapasztalatokkal felvértezve tesszük fel a kérdést: Mi történik akkor, ha egy gyengébb és egy sokkal erősebb mágnest akarunk összenyomni azonos pólussal?

A képen látható déli oldalú ferromágnesre prímán feltapadnak a neodímium mágnesek déli oldalai. Távolról taszítják ugyan, de közelről ráharapnak. Igaz, hogy gyakorlatilag megváltoztatják a ferromágnes mágnesességét, tehát ilyenkor már nem a dél-dél pólus találkozik, hanem az erősebb mágnes déli oldala csinál magának egy kis északi oldalt (ezek látszanak a jobboldali képen), bár ez a megfogalmazás valószínűleg nem állja ki a tudományos igényesség próbáját.  

És, mi történik, ebben az esetben?

A kezdeti taszító erőt legyőzve a legszélső ferromágnes hirtelen átugrik a neodímium mágnesre. Gyakorlatilag átáll a másik oldalra, és teljesen átmágneseződik. Van amikor féloldalasan összebolondulnak a pólusok.

A képen egy normál ferromágnes két pólusát hasonlítjuk össze egy eltérített ferromágnes mágneses terével. Az átmágneseződés iránya elég esetleges, mintha féloldalas lenne, de volt olyan esetünk is, amikor csak simán felcserélődtek a pólusok.

De az ilyen eltérített mágnest ettől még nem kell eldobni, kellő odafigyeléssel, egy ilyen béna mezejű mágnest két N42 neodímium mágnes közé szendvicselve (ha csak egy ilyenünk van, akkor mindkét oldalához hozzátéve), simán átállíthatunk akár ellenkező pólusúra is, meg vissza, vagy akár keresztbe-kasul. 

De azért azt érdemes megjegyezni, hogy a kis neodímium rúdmágnest azonos pólussal nem lehet a nagy neodímium mágnesre felügyeskedni. Tehát hasonló súlycsoportban játszó mágnesekre továbbra is igaz, hogy az ellentétek vonzzák és a hasonlók taszítják egymást.

Az mondjuk jó kérdés, hogy a bikamágnes veszít e valamit az erejéből azáltal, hogy ezeket a kismágneseket egzercíroztatja. Ha veszít, akkor mennyit, ha nem veszít, az kikezdi e az energiamegmaradás törvényét. Rövid keresgélés alapján úgy tűnik nem veszít és nem kezdi ki az energiamegmaradást sem. De írja meg, aki tudja a tuttit. Aztán csak úgy, mintha öt lennénk.