Levegőt

 - A magyarok: férfiak és asszonyok! - énekelte vidáman Grimpix - jó szóval oktasd, játszani is engedd, de soha-soha át ne műttesd szép komoly fiadat. Az én vikiti-vezérem, oh yeahh, bensőmből vezérel... jöjj el ó asszonyság, bigidi-bölcső a medencéd, szigidi-szüld nekem telibe a kibaszott Kárpát-medencét... subidúúú...

- Te mi a jóistent művelsz? - förmedtem rá.

- Mit-mit, szemem lesütve fontolok sanda választ... felelte pimaszul Grimpix az előtte heverő választási meg a népszavazási papírokra, bökve.

- De hát mi nem így képzeljük el a rendet, lelkünk nem ily honos - döbbentem meg.

- Nu pagagyi! - vágott vissza Grimpix maró gúnnyal - neked oly becses az irhád, hogy te érett fővel szótlanul is kibírod, ha nem vagy szabad.

Erre nem volt mit mondanom. Mindenesetre a papírjait apró cafatokra téptem és a lakónegyed négy legtávolabbi kukájába dobtam el, mert éreztem, hogy ki kell mennem. Ha otthon maradok, nem kapok levegőt.