Piezo FAIL - 2

Kérdés, hogyha már a háztáji kristályaink csapnivalók, akkor mi magunk tudunk e normális piezokristályt csinálni? A Rochelle-piezo-kristály állítólag nagyon elterjedt volt, pickupokban hangszedőként használták a múlt században. Az interneten rengetegen kipróbálták ennek a kristálynak a növesztését, mivel szerintük nagyon könnyű. Hát mi most megmutatjuk a nehézségeit. De előtte alapozzunk kémiából. Álljon itt egy kémiai kisokos, gyors ismétlés, mert annyi hasonló elnevezés van, hogy csak kapkodod a fejed:

Van a szódabikarbóna (nátrium-hidrogén-karbonát - sodium bicarbonate - baking soda), ez az, amit a palacsintatésztába teszel.

Aztán van a mosószóda (nátrium-karbonát, sziksó - sodium carbonate - washing soda), ez amitől a palacsinta felhabzik a szádban, ezért ezt inkább a mosógépbe teszed.

És legvégül a marószóda (nátrium-hidroxid - sodium-hydroxide - caustic soda), palacsintában életveszélyes, még a fogaidat is kimarja, mosógépben meg kiveszi a színét a ruháidnak, ez tehát az, amit a lefolyóba teszel, ha eldugult. Ez utóbbit nem szeretnéd vizes kézzel megfogni, mert utána a csodálatos fingerprintes telefonod nem fog felismerni. Ha az arcodba fröcsköl, akkor már lehet, ha az arcfelismerő funkció se nagyon. 

Van a borkősav (E334 - tartaric acid),  ezt sikerült vásárolni, mert összezavart a rengeteg hülye elnevezés.  Ez állítólag királis vegyület, a polárszűrős kísérletekhez még jól jöhet később. 

Aztán van ez a Mononátrium vagy Dinátrium-tartarát (E335(i) illetve E335(ii) - monosodium tartrate - sodium bitartrate), amiről fogalmunk sincs, hogy micsodák, csak az anarkiát és a káhoszt növelik a nomenklatúrában, mert a piezot nem lehet sütni belőlük.

Aztán van a monokálium-tartarát (kálium-bitartarát, potassium bitartrate, E336 - cream of tartar - ez gyakorlatilag a marókáliból [kálium-hidroxid, vagy E525] és abból a borkősavból készül, amit véletlenül vásároltunk ehelyett. Ugye, ha lenne káliumhidroxidunk, akkor megcsinálhatnánk most a fent említett E334-ből). Cukrászboltból lehet vásárolni, mi is ezt tettük, mert ez lesz a piezokristályunk egyik alapanyaga. A cream of tartar (bár kézenfekvő lenne) nem a tartármártás, ami lehet ugyan, hogy a tatár szóból ered, de azért a marószóda már biztosan nem a Mao-szódából (huh). Tehát ebből lehet könnyen...

...Kálium-nátrium-tartarátot készíteni (E337 - potassium sodium tartrate, vagy Rochelle salt, ami nem összetévesztendő a rokfort-sajttal) és ez az aminek vannak piezoelektromos tulajdonságai, amit mikrofonokhoz és hangszórókhoz talán használtak is régen. 

Na, de minek kellett ez a sok cucc? Egyrészt rendet vágni a hülye elnevezések között, másrészt, mert a számunkra fontos Rochelle-piezo-kristályt, a mosószódából és monokálium-tartarátból lehet házilag növeszteni, például ennek a videónak az alapján. Vagy szódabikarbónából (mibőőő?) és monokálium-tartarátból, ennek a receptnek az alapján (itt ugyanez videóval), de ez eggyel több lépés, mert a szódabikrabonábú először mosószódát csinál több órás lépcsőzetes baszogatással hevítgetéssel. Szóval ezt ne csiláld, csak akkor, ha nincs mosószódád (ami ugye nem egyenlő a fenszi mosóporokkal, mert azokban egy rakás hülyeség van még mosóporon kívül). 

Újabb kémiai mellékszál. Ha a szódabikarbóna hevítéssel mosószódává alakul, akkor a palacsinta miért nem habzik fel a szánkban? Hát ennek az lehet az oka, hogy a sütiben a szódabikarbónát valami savval reagáltatják, ami hatására széndioxid, víz és valami só keletkezik (konyhasó ha sósavval, nátriumacetát, ha ecetsavval reagáltatunk), amiből már a hőkezelés nem tud mosóport csinálni.

Szóval mi a mosópor és E336 keverékével akartuk megcsinálni a kristályt. Ezekkel, ami a  képen látszik. Elvileg mindkettő teljesen tiszta cucc. Receptet nem írok, mert a lényeg úgyis az, hogy az E366-ot nagyon kevés vízben kell elkeverni (fehér szuszpenzió), majd amikor már majdnem forr, akkor kell hozzáadogatni a mosóport, de csak apránként, mert egyrészt felpezseg, másrészt észre kell venni azt a pillanatot, amikor már nem vesz fel több mosóport az elegy. Ez akkor következik be, amikor a folyadék teljesen kitisztul (átlátszó lesz), és már nem pezseg fel a hozzáadott mosópor. 

Az első kísérletünk totális kudarcba fulladt. Nem sikerült szupertelíteni az oldatot, mivel elég sok vízzel dolgoztunk. Másik hiba, hogy egyből a hűtőbe tettük (talán lassan kristályosodva szebb, nagyobb kristályok nőnek), de ez ott sem kapkodta el a szilárdulást. Lassan felülről lefele kezdett megszilárdulni, de inkább egy zselés hó állagot vett fel, mint egykristályt. Olyasmit, mint a nátrium acetát kézmelegítő szokott. Eltartott vagy egy hétig is, mire ez teljesen lezajlott. A miénk éppen ennyire nem nézett ki rosszul, de nem volt egyértelmű nekünk sem, hogy nem e penészedett meg az egész (végülis nem, mert később tökéletesen fel lehetett oldani).

Ezt újra feloldottuk és most sikerült annyira elfőzni róla a vizet, hogy egyetlen nap alatt szobahőmérsékleten is teljesen megfagyott, de szintén ugyanolyan halmazállapotra. A felszíne leginkább gyöngyházszerű, monokristálynak nyoma se volt.

Ezután rávettük magunkat arra is, hogy elolvassuk az Instructables leírását, és megnézzünk pár videót. De mintha kifejezetten forráspont alatt tartva csinálnák, mi meg csőgázzal sisteregtettük a miénket. Desztillált víz még maradt az első próbálkozásból, elölről kezdtük, de most egy alig forrásban tartott edénybe ültettük a főzőpoharunkat, így sose hevült fel 100 fokra. Sajnos az eredmény így is pont ugyanaz lett. Legalább következetes a dolog, tehát az alkotóelemek mindig ugyanúgy viselkednek. 

Gyanús továbbá a barnás elszíneződés, elképzelhető, hogy a fémcsupor valamiféleképpen reakcióba lépett a vegyülettel, de mi már újra nem csináljuk az biztos. 

Ezzel ezt a témát el is engedtük. Rendeltünk igazi Rochelle-sót, talán azt feloldva tudunk növeszteni egy használható kristályt. Ha igen, akkor visszatérünk a témára.