Talkbox

Forrás

Szájgitár megvan? Nem, nem az, amikor így majszolják a gitárt. Itt meg mintha dinnyét habzsolna Radics (nem Peti, hanem a Béla). Arról nem is beszélve, hogy a gitár egy asszonytestű hangszer, amire hegyes fogakkal nagy nyíló rózsákat puszilnak a zenészurak. Szóval, vissza a szájgitárhoz. Az uméuméumm - Living on a prayer? Vagy Harder, faster - Around the world? Na, ugye. De persze, akkor is ez a legkirályabb videó ezzel a jószággal. Mellesleg mi Vass Istvántól hallottunk erről az eszközről először. 

A működési elv egyszerű, olyasmi, mint a doromb esetén. A szájüreget használja rezonátorkamrának. A gitár (vagy egyéb hangszer) hangját viszont valahogy el kell juttatni a szájüregbe. Az is megoldás, hogy a hangfalat befalod és a gitárkábel jackjét hátulról dugod fel, s mélytorokban a kettőt csatlakoztatod, de valamiért nem ez terjedt el a szakmában. Gondolom balesetveszélyes volna a seggéből kiálló kábellel rohangálni a művész uraknak, még valaki rálépne a végére. Bár ha jobban meggondolom, kellően pici hangfallal nem is akkora hülyeség a dolog, ha már úgyis be kell kapni azt a hatalmas nagy pvc-slagot, már mér ne lóghatna a szájunk sarkából két vékony drót? Vagy az orrunkból. Úgy tűnik, nem sok embernek jutott eszébe ezidáig, pedig elég sok munkát és pénzt meg lehetne spórolni ezzel. 

Na jó, azért ez elég beteg ötlet. Ráadásul csak egy Tiktocos átverés, mert nem is működik. Ha az elv működőképes lenne, akkor a fülbe dugott fülhallgatót is hallani lehetne a szájból.

Meg van ez is. Ez a dolog amúgy rokona egy sokkal kevésbé vicces technológiának is, amikor valakinek a hangszálai sérülnek, és a torkára szorított bizzegővel (műgége) tud csak hangot artikulálni. Meg valahol távoli rokona a ventillátorba éneklésnek is (nehogy azt mondd, hogy sose próbáltad). Na, ha már így körbejártuk a jelenség családfáját, térjünk vissza az eredeti témára.

Ahogy kezdtük a téma fizikáját megközelíteni, elsőre beleszaladtunk az egyhangos szívószál-dudás megoldásba. Ezzel több baj van, a lufiból állandó szembe-szél árad, és csak egyetlen hangot tud a szájüregbe juttatni (ez csak majdnem igaz, mert a frekvencia nemcsak a szívószál hosszától függ, hanem a lufi feszességétől, rezgőnyelvektől is. 

Ennél valamivel használhatóbb a telefonos talkbox, vagyis a telefon hangszórójára kell ráharapni. Erre vannak talk-box appok is, de van olyan youtube videó is, amit bekapott telefonnal lejátszva szimulálhatjuk a Daft punkot. 

Tápkiegészítős dobozban, izolírral 
szigetelt egyszerű megoldás. 

Ennek egy továbbgondolt változata a telefonspeakerre ragasztott szívószálas megoldás, amivel, ha jól működik, akkor gyakorlatilag bármilyen hangkeltő applikációnkat bevethetjük. A neten sokak esküsznek rá, nekünk nem volt elég meggyőző az élmény.

De ebből kiindulva, amennyiben kellően kis hangszórót sikerül találnunk (telefonból, de néha a monitorok saját speakerjei is elég kicsik), akkor az legalább annyira bekapható, mint egy jó vastag PVC slag. Itt sem lesznek túl mély hangok, viszont felmerül a nyáladzás problémája, amit a hangszórónak tűrnie kell. Plusz a kis hangszóró viszonylag kevés levegőt mozgat meg. 

A neten fellelhető legegyszerűbb szájgitárra emlékeztető megoldás egy sima hangszóró, eléje ragasztott tölcsérrel (pl hotglueval), amiből jön a slag. Ennek van előnye, nem kell sokat vacakolni a hangmagasságok szűrésével, ez mély hangokat is megjelenít, egyedül arra kell vigyázni, hogy az erősítő és a hangszóró viseljék el egymást. Hátránya, hogy lakásban használhatatlan, egyáltalán nem hatékony, a hang töredéke jut el a slag végéhez, ellenben a hangszórót tartalmazó dobozt hangszigetelni kell. Nemcsak a szomszédok miatt, hanem hogy egyáltalán halljad a szádban modulált hangokat. Nyilván egy youtube videóban, vagy egy koncertteremben, ahol a szájgitárt mikrofonról erősítik ki, ott a hangszóró pár méterre a mikrofontól, már nem jelent akkora nagy problémát. De aki koncertekre jár, annak legyen már rendes szájgitárja is. 

Az igazi szájgitárokba speciális hangszórót szoktak használni, amit kürthangszórónak, kompressziós hangszórónak hívnak. Ennek a lényege, hogy nagy levegőmennyiséget mozgat meg kis torkolati nyíláshoz képest, tehát ideális egy slagba küldeni a muzsikát. 

Forrás: wiki

Hátránya, hogy a mély hangokra valamiért érzékeny a membránja, ezeket ki kell iktatni a bemenetnél. Az ilyen hangszórónál nem árt ismerni a minimális frekvenciát, amit bír. Azt olvastuk, hogy a Tátrai cuccában állítólag ilyen van. Ez 500Hz - 20kHz között sűríti a rokkot. De ilyet venni azért kicsit drága mulatság, pláne, hogy gitározni se tudunk.  Állítólag megafonokból is kinyerhető ilyesmi, de nem járt ilyen a kezünkben és ahogy nézzük, ahány gyártó annyiféleképpen csinálja ezeket is, ezért nem tudjuk véleményezni.
A kínai, leírás nélküli, olcsó megafonoknál nemcsak, hogy a tartományról nincs információnk, de nem is tudhatjuk, nem véletlenül piezzo hajtja e őket, ami szájgitárra egyáltalán nem alkalmas.
Ez amúgy nem egy rossz cucc (KU-516, a 160-6500Hz közötti értékkel) és még mindig sokkal olcsóbb, mint egy gyári szájgitár. 

Majd visszatérünk a témához, ha lesz egy ilyen hangszórónk. (Már postán van, most hozzák.)