Szerencsére a szappanhártya színe nem annyira bonyolult, mint magának a szappan-hártyának a kialakulása (amire nem sikerült kielégítő választ találnunk a neten). Rengeteg szimulátor segíti a megértést a vékonyrétegekben. Sőt már az Utazásokba is nyalogattuk a témát.
Vegyük a legegyszerűbb esetet, sima szappanhártya. Ezennel függőlegesen, tehát a gravitáció felül elvékonyítja, alul megvastagítja a szappan-víz-szappan szendvicsünket.
Ez a szimulátor azt mutatja meg, hogyan változik a visszavert, illetve az átengedett hullámhosszak aránya a rétegünk vastagságával. Nyilván gőzünk sincs arról, hogy a szappanos-glicerines-víz törésmutatója mennyi, de lézerrel és szögmérővel ki lehetne számítani, ha nagyon akarnánk (Snell törvénye), most itt legyen mondjuk n1.4.
A FilmThickness csúszkát tologatva látszik, hogy 15nm vastagság alatt szinte semmit sem ver vissza, 100-200 nm környékén meg szinte mindent visszaver a vékonyrétegünk. Tovább vastagítva, a színeket hol konstruktív, hol meg destruktív interferenciával ápolgatja. Ugyanez sokkal kifejezőbben:
 |
| Forrás |
200nm körül fehér fényt ver vissza, aztán rendre jönnek a színek. Egy szappanbubira hat a gravitáció, tehát a hártya alul mindig vastagabb. Innen tehát a szivárványos színpompa a bubi tetejétől az aljáig.
 |
| JavaLab |
Ez időben változó színeket okoz, ahogyan a felső rész egyre jobban elvékonyodik, az alsó rész meg megvastagodik. Így néz ki a valóságban:
Csak az összehasonlítás végett, a vízmolekulára azt találtuk, hogy 0,3nm, egy tipik szappanmolekula meg 4,5nm, ami az ábrázolás szerint, nagy véreres hidrofób farkával kifele áll.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése