Oldalságok

2023/10/17

Lentikuláris pícsteszt

15 évvel ezelőtt vásároltunk egy lentikuláris panelt, fene tudja milyen paraméterekkel. Azóta várja, hogy egyszer a végére járjunk a témának, legalább annyira, hogy elengedhessük. Szerencsére, az interneten a rengeteg kolléga az évek alatt nem volt rest és jelentős filmedelme, meg irodalma elérhető manapság a témának. 

A lentikuláris lehetőségek alaptípusai: flip, morph, zoom, motion, 3D. Ez utóbbi hatás, kis utánaolvasással úgy tűnik, kétféle is lehet. Sztereót láthatunk úgy is, hogy a két szemünk két képet lát, vagyis kicsit eltérő szögből látunk rá a lentikuláris lencsékre, ilyenkor nem kell billegtetni a képet, illetve úgy is, hogy gyakorlatilag elbillentve a panelt, egy képsor fut le a szemünk előtt. Ez már, gyanítjuk, hogy ugyanaz, mint a morph, vagy a motion effektus is.
Mindenütt hangsúlyozzák, hogy minden effektushoz, minden helyzetben jól meg kell tervezni a dolgot, számít a méret, a megtekintési távolság, látószög és még csomó paraméter, hogy végül élvezhető hatást kapjunk. Arra viszont nem kaptunk egyértelmű választ, hogy az ilyen panelek csak méretben és felbontásban különböznek e, vagy gyújtótávolságban és egyéb paraméterekben is.  Néhány irányelv itt

Manapság nem igazán lehet ilyet kapni darabos kiszerelésben, csak minimum 10-es csomagban, Kínából, amit érdemes is lenne megvenni, hogyha gyártásban és eladásban gondolkodnánk, de mi csak meg akarjuk ismerni ezt a szegletét a világnak, nem fektetnénk be 20-30 sör árát. Szóval azzal főzünk ami van. Egy kb. 40LPI-s lapka. Illetve egy 3D lentikuláris kép hátáról is levakartuk a festéket, ez meg olyan 76LPI körülinek tűnik, ami nem szabvány, lehet, ha inkább 70 vagy 80? Lemikroszkópozzuk:

Kb. 40LPI

Kb. 76LPI

Nyilván ezekről a lapkákról semmit se tudunk, mint ahogyan a kínai cuccokról sincs semmiféle leírás. Tehát nem világos, hogy csak 3D-re vagy 3D és motion effektusra is alkalmasak e (az európai nagybani forgalmazók azért adnak ilyen jellegű információkat is, csak errefelé sokkal drágábbak ezek a panelek is). De gyanítjuk, hogy mivel 3D boltban vettük a 3D kell a kísérleteink fő csapásiránya legyen. Azért haladjunk lépésben. Mindenhol azt hangsúlyozzák, hogy kell készíteni egy Pitch-tesztet. Ehhez azonban érdemes visszamenni az alapokhoz.

Alapok

Forrás

Mondjuk 40LPI esetén egy vonal 0,025inch, vagyis 0,635mm. 720dpi nyomtatóval 720/40=18dot jut egyetlen vonalra. Flip-képpár esetén, a fenti ábrát alapul véve, tehát 9-9 dot használható fel képenként. Ugyanennél a 40LPI panelnél 1440dpivel már 1440/40=36 pont jut egy vonalra. A mi nyomtatónk elvileg ezt tudja (vízszintesen), tehát mi ezzel számolunk. Ez már néhány videó-képkocka megjelenítésére is alkalmas lehet, morfoláshoz, animációhoz bármihez. Lássuk akkor a tesztet. 

Pitch-teszt

Ez a videó remekül végigvezet a lépéseken, a PitchTeszttől a képnyomtatásig. Ez meg egy másik teszter progi. Ez meg a 3DMasteKit bemutatója. A lényeg, hogy nagyjából sejtjük hány LPI a lapkánk (40lpi) és hogy mennyi dpi-vel nyomtat a nyomtatónk (1440dpi), de szeretnénk egészen biztosra, pontosan tudni, mert apró eltérések is összeadódhatnak és leronthatják az élményt. Tehát beállítjuk a 40LPI-t középértéknek és +/- 0,1 léptetéssekkel körbelőjük ezt. Érdemes ezután még egy finomítást végezni 0,01-es eltolással is.

A 3dependable pitch-teszt képei nagyon furcsa nyomatokat eredményeztek nekünk. A sűrű vonalpárokban ugrások keletkeztek, amik világosabb és sötétebb vonalakban nyilvánultak meg a nyomaton. Leginkább a 40LPI-nél volt jó a nyomat, mind a 0,1, mind a 0,01-es lépéseknél, holott kicsi a valószínűsége, hogy nekünk tökéletes nyomtatónk és tökéletes lentikulárunk van.
A nyomat lefotózásával nem visszaadhatóak ezek az artifektek, mert elvesznek a fotógép Bayer szűrőjén. Mondjuk a 76LPI esetén annyira szétesett a nyomat, hogy visszafotózva is durva:

A jobb alsó sarok azért hiányzik, mert mi a hulladékpapírt is felhasználjuk :)

Na jó, nem világos, hogy a nyomtatónk viccelődik, vagy valami apróság (valami korrekció, okos-algoritmus, beállítás valahol) kerülte el a figyelmünket, de az mindenképpen gyanús, hogy sehol sem tűnik jónak. Végig világosnak, vagy végig sötétnek kellene látszódnia ott, ahol a lentikuláris vonalak egybeesnek a nyomtatott vonalsűrűséggel. Vagyis egy szögből csak a világos sávok, a másik szögből csak a sötét sávok kellene látszódjanak, hiszen így lehet elérni, hogy a billegtetve más-más kép jelenjen meg, ghosting nélkül, vagy a bal szemünkkel a bal képet, a jobbal, meg a jobb képet lássuk össze térélménynek. Persze, nem kizárt, hogy ettől még a motion és a morph effektusokra alkalmas lesz.

eltolás 0,1

eltolás 0,01

Kipróbáltuk a tesztet 720dpi-re is, hiszen az pont a fele az 1440dpi-nek, reméltük, hogy ezt a felbontást a nyomtató magabiztosabban fogja kezelni. De itt is hasonlókat tapasztaltunk. A nyomtató amúgy egy 1440dpi-re képes Epson, direkt módon nem férünk a DPI beállításhoz, de maximumra feltoltuk a minőséget és a PS 1440-nek látta a nyomtató felbontását. 

Felboncoljuk a Pitch-tesztet

Mese nincs, nem kerülhetjük el a Pitch-teszt megismerését. Hátha rábukkanunk valamire. Itt van egy leírás arról, hogy PS-ben hogyan fabrikálhatunk magunknak (itt a korrekciós százalékok is megtalálhatók) egy ilyen tesztlapot. Gyakorlatilag az történik, hogy, mint fennebb láttuk, 40LPI@720dpi 0,025inches vonalat ad, vonalanként 18 pixellel. Ez egyszerű, mert minden 9pixel fekete, minden következő 9 pixel fehér. A mi esetünkben (1440dpi) ez annyit jelent, hogy 18pixel fekete, 18 pixel meg fehér. 

Na, de mi van a 40,1LPI@720dpi esetén? Egy vonal így 17,955 pixelre jön ki, 40,5LPI@720dpi esetén 17,777pixel stb.  1440dpi felbontásnál ezeknek a duplája, ami szintén nem egész szám. Töredék pixelt meg nem lehet nyomtatni. Erre azt a megoldást találták ki, hogy a 40LPI vonalkáit fel, meg leskálázzák például PS-ban. Például 40/40.5=0.987, vagyis 98.7%. vagy 40/39.5=1.01266, vagyis 101.266%. Viszont a százalékos skálázásnál fontos ügyelni arra, hogy a hard edges megmaradjon, különben borul az egész.


Nézzük a 3dependable pitch-test képeit 40LPI@1440dpi esetén, 40-re, 39,5-re illetve összehasonlításul a PS-ben 39,5-re (101.266%) felskálázottat.


Na persze, egy ilyen jpegen semmi se látszik. Nagyítunk, balra igazítottuk az első vonalakat, felül a 3Dependable 40LPI, alatta meg a 39,5LPI rácsa, jól látszik, hogy a program úgy oldja meg a torzítást, hogy alkalmanként hol egy fekete, hol egy fehér sávot tesz 18pixel helyett 19 pixelesre, így lassan ezek kumulálódnak.


És akkor lássuk, a 3Dependable 39,5-ös tesztcsíkját és összehasonlításul a PS-ben 39,5-re felskálázott 40LPI-s csíkot egymáshoz igazítva a bal oldalon:

Szinte ugyanúgy abszolválja a feladatot a PS is, itt-ott tapasztalható, hogy nem pont ugyanott kerekített, mint a 3Dependable, de a végeredmény a teljes hosszon ugyanaz. Nem rakétatudomány, de sajnos nem visz közelebb a problémánk orvoslásához. Vagyis egyértelmű, hogy nem a tesztábrával van a gond. 

Felboncoljuk a nyomtatót is

Lássuk, a nyomtató hogyan képezi le ezeket az igencsak apró dolgokat. Mert lehet, hogy itt van a dolog nyitja. Nyomtató és papír páros. Felül a 40LPI-s rács, alatta pedig az 1-1, 2-2, 3-3, 4-4, 5-5 és 6-6 pixeles rácsok. PS-ben, felnagyítva, mint az állat:

illetve ugyanez kinyomtatva 1440dpi-vel papíron, szintén felnagyítva: 

Baszki, kicsit siralmas a dolog. Még hogy 1440dpi. Persze, lehet, hogy nem az Epson a ludas, hanem a papír a hibás és a festék nagyon terül benne, érdemes lenne egyszer egy papírtesztet is csinálni, különféle minőségű papírokkal a dot-gain viselkedésére. Mindenesetre ez a teszt semmit sem mond arról, hogy kevésbé sötét területek hogyan viselkednek. A fekete sávok nyilván a fehérek rovására terülnek. De a dot-gain a valós helyzetben mindkét sávra érvényesülni fog. Ugyanis nem fekete-fehér csíkokat akarunk festeni, hanem nagyjából egyforma fedettségű színes sávokat, amik mind terülni fognak egymás róvására. Mindenesetre, ezzel a nyomtatóval, erre a papírra 6 pixelnél vékonyabb sávok nem igazán különülnek el. 

Másik program, másik papír

Nem akartunk ennyire felülni a dologra, de csak kipróbálunk egy másik programot, egy másik papírral is. A 3DMasterKit tesztlapja ezennel az ArtMaker cast Coated papírja. 



A papír minősége picit talán jobb, de ezt a nagyítón telefonnal átfotózva nem igazán lehet visszaadni. 

ArtMaker Cast Coated vs noname kínai fotópapír (Romániában csomagolva)

A Triaxes3DMasterKit tesztjei sem vittek sehová, ugyanúgy tanácstalanok vagyunk, mint eddig. Mindenesetre, bár nem úgy néz ki a teszt, mint amiket a neten látunk, se más nyomtatót nem keresünk, se más papírt nem fogunk vásárolni erre a célra. A 40LPI-nél tűnik a leghasználhatóbbnak a dolog. Vagyis ennél az értéknél, mindenféle távolságból figyelve, váltogatva a jobb és bal szemünket, ez a beállítás tűnik a leghasználhatóbbnak. Tehát nem fogunk korrekciót alkalmazni, és meglátjuk mi lesz.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése