Viktoriánus virtuál reality

Hogy, hogy nem, a térélmény, ami az ezer-nyolcszázas évek végének és az ezer-kilencszázas évek elejének polgári körökben elterjedt házimozi élményét adta, nem tudta azóta sem megugrani ugyanezt a népszerűségi szintet. Időről-időre divattá váltak, a papírszemüveges anaglyph-, később a polárszűrős mozik, VR headsetek, 3D tévék, sőt láttunk lentikuláris sztereótelefont is. De még a google cardboard sem tudott igazán érdekes lenni, pedig 7-8 éve volt rá (azt vártuk, hogy megreformálja a vizuális kultúrát).  De azért mennyire izgalmas már, hogy mekkora utat tett meg a VR pornó. 

Nem tudjuk mi az oka, hogy ennyire mellőzzük a 3D-t, miért ennyire egy szubkultúra ópiuma csak.  Eddig azt hittük, hogy talán pont az olcsóság. A gagyi minőség, amitől megfájdul az ember feje. A torz, színhibás lencsék. A kezelhetetlenség, hogy a mágneses kattintótól újraindul a telefon. Vagy a komolyabb nézőkék, igazi fröccsöntött kínai műanyagból, amelyiken a lencséket picit fókuszálhatod, de csak annyira, hogyha már szemüveges vagy, akkor felejtsd is el. Némelyikhez van bluetoothos távirányító is, de örülhetsz, ha bár egy egérvezérlést be tudsz állítani, hogy ne kelljen egyfeszt levedd a fejedről, szétszereld, visszarakd, ja de akkor a rugó megnyomja a kikapcsológombot és olyat találsz mondani, amit inkább le sem írok. 

A sima 3D nézőke (amit el is készíthetsz magadnak) gyakorlatilag a párhuzamos nézés minősített esete. Nyilvánvaló, hogy a két kép közepe nem lehet távolabb egymástól, mint  két szemed. Ami átlag embernél olyan 6-7cm. Tehát adott a képpárok mérete. Ezt a nagyobbacska okostelefonok kijelzője is tudja. Hogy nagyobbnak tűnjenek a képek, közelről nézzük egy lencsén keresztül. A nézőke lelke így kb. 45 milliméteres fókuszú lencsepár, legalábbis ilyeneket árulnak az interneten, de a miénket csak 40 milliméteresnek találtuk (a google specifikációban 39,07mm). Ez 2,5 dioptria, ilyet azért még szemüvegben is lehet találni. Tehát csak el kell kérni a nagyitól az olvasószemüvegét és máris van egy szetereónézőkéd. Függőlegesen ugyan nem korlátoz a szemtávolság, de korlátoz a FOV.

 
De hogyan lehetne sokkal nagyobb képpárokat nézni, mondjuk egy tablet kijelzőjéről, vagy nagyobb monitorokról? Ilyen például a pokescope, ami megkönnyíti a párhuzamos nézést, sőt bizonyos keretek között a szétfele nézést is, ezzel lehetővé téve nagyobb képpárok térben látását. 

Aztán a kongzilla, vagy amit kinyomtathatsz magadnak, ami gyakorlatilag egy hyperscope, olyan, mint nekünk ez.

Ezzel nagyjából háromszorosára növeljük a szemünk bázistávolságát. Tapasztalataink elég vegyesek, Nehézkes a jusztírozása (ujjainkkal kell a tükröket babrálni) és nagyon kicsi a látószög.  

Kipróbáltuk azt is, hogy egy binokulárból nem lehetne e sztereó-nézőt csinálni, hiszen a prizmás szerkezet valamennyire megnöveli a bázistávolságot. Sajnos a lencséket mind cserélni kellene benne valami kisebb nagyításúra, hogy ne száz méterről kelljen sztereó-nézni. Kétmonitoros tükrös érdekesség, kicsiben kipróbáltuk. Futott még ez az otthon, fekete kartonból és két tükörből összedobható nézőke, ebben, ha a képpárt megcseréljük elvileg kifordított teret is szemlélhetünk, de ennyire mélyre már nem hajolunk le a 3D nézőkékhez. 

Hogyan lehet tehát ingyen és pláne nulla kézimunkával nagy képpárokat nézni? Hát a legegyszerűbb még mindig a kancsalnézős megoldás, ennek az az ára, hogy hosszútávon nem kizárt, hogy a nemzeti bank elnöke leszel, vagy múzeumigazgató a Terror Házánál. Például teljes monitorképeket nézhetsz igazi színes 3D-ben. Vagy ugyanígy hatalmas nyomatokat is. 

Illetve, ha követed a blogot, akkor az előző bejegyzésben említettük a prizmás módszert, amivel párhuzamos és kancsalnézős képpárokat is nézhetsz és remélhetőleg nem kapsz tőle szemtengelyferdülést sem. 

Frissítés 2023.10.24. 
már nem gyártják, de ócskásnál hátha felhajtható egy ilyen. Gyanítjuk, hogy a prizmás módszert használja.