Mert egy vérből valóóóók vagyunk!

Ezzel fogadott Grimpix:

- Ni, mit hozott a kis...

- Jézus-Mária! - ezt már én mondtam.

- Tényleg egy vérből valók vagyunk? - kérdezte Grimpix csodálkozva. 

- Erről az jutott eszembe, hogy addig-addig érzékenyítettek első osztályban román történelemből (80-as évek hajnalán), dicső történelmi múltból, dák királyokból és kontinuitásból, hogy mire hazamentem a suliból, nemhogy nemet váltottam, hanem egyenesen nemzetet váltottam. Román lettem, baszki!

- Hát mit ad Isten, még negyedórája se voltam román, s már utáltak a magyarok, s apám, meg a nővérem cseszegettek, hogy nem is vagyok igazi román, mert például a románok tudnak románul, én meg ugye dehogy. Én meg állítottam, hogyha ez Románia, és én itt élek, akkor ejsze csak román kell legyek.  Erre azzal jöttek, hogy ez a bükkfafejűségem bizonyítja leginkább, hogy székely vagyok. Vagy azzal, hogy hát hogyan is lehetnék román, ha apám és anyám is magyar? De anyám szerintem hitt nekem, mert még sírt is, hogy a fia román lett.

- Aztán másnapra kialudtam, reggel kiegyeztünk abban, hogy jólvan na, nem is leszek román, hanem inkább székely vagyok, ami ugye még a magyarnál is jobb, hiszen erre még mondásunk is van, miszerint a székely szarta a magyart. Így aztán zsíros kenyeret reggelizhettem és nem kellett puliszkával kezdjem a napot. 

- Ennyit az iskolai érzékenyítések hatásfokáról - jegyezte meg Grimpix.