A videót importáljuk PS layerekre. Itt csak minden második framet tartottuk meg, összesen 18 framet, vagyis a 36 pixelünkből, ami egy lencse alá esik, minden frame 2 pixellel lesz jelen (a bejegyzés végén részletesebben kifejtve, mi miért ennyi). A rétegekre maszkokat tettünk, amiket egy 2pixel fehér, 34 pixel fekete Patternnel töltöttünk ki, aztán a maszkokat egyenként eltoltuk, úgy, hogy sorra az összes réteg soron következő 2 pixele látszódjon. Illesztésre 18-18pixel kék-sárga patternet tettünk a kép fölé, ettől azt reméltük, hogy sokkal precízebben tudjuk ráilleszteni a lentikuláris szűrőt a képre (Megfelelő távolságból egyik szemünkkel csak sárgát, a másikkal csak kéket kellene látnunk).
Hibák, amelyek a rosszul kiválasztott videórészletből erednek:
1. az arc, és a bal kar túl gyors mozdulata, erősen ghostosít
2. a mozdulat két végpontja nagyon eltérő (180 fokban elfordított arc és kar), ha túlbillentjük ezen, akkor ugrik a mozdulat.
3. egy szemmel sokkal jobb a hatás, ugyanis már a szemünk bázistávolsága elég ahhoz, hogy egyszerre két képet lássunk. Ugyanebből az okból, jobb távolabbról nézni.
1. az arc, és a bal kar túl gyors mozdulata, erősen ghostosít
2. a mozdulat két végpontja nagyon eltérő (180 fokban elfordított arc és kar), ha túlbillentjük ezen, akkor ugrik a mozdulat.
3. egy szemmel sokkal jobb a hatás, ugyanis már a szemünk bázistávolsága elég ahhoz, hogy egyszerre két képet lássunk. Ugyanebből az okból, jobb távolabbról nézni.
Nem világos, hogy mit csinál másképpen a 3DMasterKit, mert összehasonlítva a PS-ben általunk összetákolt képpel nem vélünk felfedezni különbséget:
Felső a 3DMasterKit, alul a PS-változatunk. De valamiért mintha mégiscsak jobban működne a 3DMaster cucca.
Lentikuláris képsorozat (animáció, vagy 3D flipsorozat) készítése.
Ebben a tutorialban a 3D lentikulárisról azt írja, hogy annyi képet kell készíteni, amennyivel a printer felbontása osztva a lentikuláris LPI-vel. Vagyis:
N = RPR / RL tehát mondjuk 720dpi / 40lpi az 18 kép
Itt azért felmerül, hogy hiába ír a nyomtatón 1440dpit, azért eszembe nem jutna 36 képet készíteni. Bár lehet, hogy tökéletes paraméterek mellett a 36 képből sokkal finomabb effekt sülne ki, de azért láttuk, hogy egy nyomtató dotja mennyire megbízható.
Továbbá a képek közötti elmozgásra a 15-ös szabályt említi, vagyis, ha a téma 15 egységnyire van, akkor a 18 kép jobb és bal széle között 1 egységnyi távolságnak kell lennie. Vagyis ha a főtéma 1,5 méterre van, akkor a 18 kép 10 centi bázistávolságon kell elkészüljön (egyenként tehát 5,5mm eltolással). Persze lehet 12 egységgel is számolni (mélyebb térélmény).
Ráadásul a 15-ös szabály csak fele az eddig általunk ismert 1/30 szabálynak, amit a 3D fotográfiában szoktak alkalmazni, vagyis 10 centi bázistáv 3 méterre. Érdemes ezenet nem készpénznek venni és bátran kísérletezni.
Az elkészült fotókat ezután PS rétegekre nyitja, elvégzi a korrekciókat (tónusban, pozícióban) és a felbontást illetve méretet beállítja, mondjuk A5 @ 720pi. Ezután készít egy pontosan ekkora maszkot, amiben 17fekete pixelt 1 fehér pixel követ. Ezt mind a 18 képre létrehozott réteg-maszkra ráteszi és belépteti egymás után, hogy minden rétegen a következő pixel-oszlopra shiftelődjön a maszk fehér sávja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése