Glicin

A glicin egy cseppet sem esszenciális aminosav. Mármint nem is lenne itthon, ha nem találunk rá utalást, hogy szép kristályokat lehet belőle fotózni keresztpolár fényben. 

Tiszta szerencse, hogy csak jóval ezután néztük meg a Wiki szócikkét, amiben azt állítja, hogy egyetlen aminosav, ami nem aktív optikailag. Ezt az információt most nem tudjuk hová tenni, mert irizálnak azért ezek a kristályok, még ha visszafogottan is. A glicint viszont használják édesítőszernek is (ízlés kérdése), mert nem párnázza ki a valagunkat szénhidráttal, a cukor meg optikailag nagyon is aktív, ezt kihasználva mérték régebb az oldatok cukortartalmát. Lehet, ha ebben az értelemben nem csavargatja a fény polársíkját? 

Na de, találtunk egy másik érdekeset, a glicint állítólag a fotográfiában is használták, mint hívó. Erre vissza is fogunk térni az alternatív hívóvegyszerek témakörénél. 

Glicin alkoholban tüsiszerűbb, vízben szélesebb formákat mutat. Zselatinban nem tudjuk, mert összekevertük az üveglapokat. Van ilyen. Egyszerre több lappal dolgozunk, két-háromféle alapanyaggal, és többféle médiumban, vízzel, alkohollal, zselatinnal. Az egyes üveglapok teljesen random időkben érnek meg a fotózásra, sokszor folyamat közben is fotózzuk a lapokat, és naná, hogy nem kapjuk ki mindig a kártyát a gépből, hogy a képeket megfelelő címkével elláthassuk. És hiába hiszed, hogy jól megjegyezted, melyik lap melyik anyag, három-négy nap múlva, mikor letöltöd a képeket, már csak találgatni lehet.