Sztereogram képszerkesztővel

Pontosabban az autosztereogramról  lesz szó, ami azért auto, mert nem kell semmilyen eszköz a nézéshez. Bár a 3D képpárokat párhuzamosan, vagy kancsalnézéssel is lehet élvezni, mindenféle optikai segédeszköz nélkül, de mégis ezt hívja a szakirodalom autosztereogramnak.

Az világos, hogyha van egy 2 dimenziós képünk, és azt leduplázzuk, egyiket egyik szemünkkel, a másikat a másik szemünkkel nézzük (párhuzamosan, vagy kancsalnézéssel - tökmindegy), akkor továbbra is 2D élményünk lesz. Azonban, hogyha az egyik képen egy elem kicsit odébb kerül, a parallaxis miatt, a két képet nézve  máris 3D lesz az élmény. Erről szól a 3D fényképezés is, de hogyan oldja ezt meg az autosztereogram?

Hát leginkább spéci erre a célra gyártott szoftverekkel, de mivel már beleártottuk magunkat az ASCII sztereogramokba, amiket akár notepaddal is meg lehet csinálni, most nézzünk meg egy képszerkesztős megoldást. Mondjuk PS-ban.

Itt egy videó-segédlet, ugyanitt depth-map képekkel, displace szűrővel is csinál pár sztereogramot. csináljunk mi is egy hasonlót (1:1 méretben adja ki a hatást).

Jelen esetben a pattern szélessége 88 pixel és 10 egyforma sáv alkotja a 880 pixel széles képet. A rejteni kívánt alakzat (őzike) így három ilyen sávba esik bele. Ennek jelentősége van. 

Először az alakzat bal sávra eső részét jelöli ki a háttéből, mozgatja -5 pixellel (vagyis balra), majd ezt 88 pixelenként elmásolja jobbra.

Ezután ezeket a rétegeket összeolvasztja az eredeti háttérrel, és máris az őz segge 3D ben kiemelkedik a háttérből. Ugyanígy járunk el az őz közepével is, az is 5 pixellel balra lép a segédvonalaktól. 

Végül a harmadik sávval is ugyanígy, ezzel az őz eleje is a helyére lép. 

Sajnos a három sávot nem lehet egyetlen lépésből megoldani. Ha az elrejteni kívánt forma egyetlen háttérsávba esne (itt ez 88 pixel), akkor csak egyszer kellene elvégezni a műveletet, de ha mondjuk 5 sávon keresztül terjeszkedik, akkor értelemszerűen 5x. Itt most egy lépésből próbáljuk meg, és jól látszik, hogy egymást takarják részben az elemek.

Emiatt, ezek a takart részek hiányozni is fognak a 3D hatásból: 

PS-ban, Layers: Differency módszerrel is elemezhető az elkészített autosztereogram. A képet önmagára duplázva, különbség-összhatással elléptetve jobbra, egy teljes sáv-periódust (ez esetben 88 pixelt), csak az őznek kell látszódnia, hiszen a háttér periódusonként tökéletesen megismétlődik.

Azonban ha 5 pixellel visszalépünk balra, akkor pont az őz alakja nem fog különbséget mutatni, hiszen ennyivel emeltük ki a háttérből. 

Tovább léptetve értelemszerűen ezt tapasztaljuk. 

És még tovább:

Ez a módszer gyakorlatilag csak egy 2D elem kiemelése a térbe. Komplexebb depth-map kiemelését már nem érdemes kézzel végezni. Viszont rengeteg szoftver és online generátor is van. Legalábbis az ismerkedéshez ez elegendő, de ha igazán nagy felbontású autostereogramokat akarnánk csinálni, akkor már nem ilyen bőséges a piac.