Ónot öntünk

"Nagymama öntött utolsónak. Biztos, nyugodt kézzel fogta a kanalat, s az ólom egy darabban maradt a vödör fenekén. Amikor kivettük a vízből, én egy koporsót láttam benne. Ezt látták a többiek is, és egyikünk se szólt. Nagymama átvette a furcsa, formátlan ólomdarabot, forgatta egy ideig sovány, fehér kezében, aztán elmosolyodott megint.
- Repülőgép! - mondta vidáman. - Meglássátok, vén fejemre még repülni is fogok!
Rámeredtünk az ólomdarabra, s valóban, ahogy nagymama tartotta, tisztán láthattuk a kis ezüstszínű repülőgépet, ahogy már-már elveszőben volt gomolygó ezüstfelhők között." (Wass Albert - Ólomöntés - részlet)

Az ólom és az ón között irtó sok a különbség, de egyben azért hasonlítanak. Mindkettő alkalmas jövendőmondásra illetve rontás levételére.  Hogy milyen kémiai hatással bír az ólom és ón például a karmára, vagy jövőre, azt én nem tudhatom, sem néprajzos nem vagyok, de gondolom, azért e két elemnek van ilyen tulajdonsága, mert otthon a kiskonyhában elég nehéz, és költséges lenne például vasat, vagy titánt önteni. Szóval nem egy kohász mesterség, na.

A Hétszünyű Kaponyányi Monyók.

Nálunk, Fenyéden ónot arra öntöttek, aki valamitől megijedt, esetleg rosszakat álmodott, vagy ha a gyerek sokszor felsírt. Nem kellett hozzá javasasszony, vagy boszorkányi attitűd, bárki csinálhatta. S bár  nagyanyám felmenői ágán rebesgetnek  természettudományosan nem kellően megalapozott történéseket, ő sem volt különösen képzett. Egyszóval bárki bárkinek önthetett, kuksoltam én is a pokróc alatt kisgyerekként. Hogy nekem mi fagyott ki az olvadt fémből, arra már nem emlékszem, csak a nővérem rusnya, vicsorgó ólom-álom szörnyei derengenek. Elég borzalmasakat álmodhatott, ha csak fele volt igaz akkor is.

Máshol sokkal kifinomultabb az ólomöntés szertartása. Van ahol csak vízbe, upgrade esetben szenteltvízbe, halmozottan pedig vízvetés utáni vízbe is szokás volt önteni az ólmot.  Aztán az öntés módja is változik tájegységenként, örökölt kulcs lyukán, szitán át is öntötték a bravúrosabb gyógyítók. A terápiát addig kellett alkalmazni, amíg a kifagyott fém már nem mutatta a rettentő formákat, vagyis a páciens meggyógyult.

Fogak és karmok. Vagy tövisek.

Másik természetfeletti alkalmazása az olvadt fémeknek a jóslás, amit főleg Szilveszter éjjelén gyakoroltak a népek. A fent idézett Wass Albert hangosban is megtalálható. Hasonló hangvételű Tormay Cécile  A fiatal esztendő novellája is.

És Isten bizony nem koncepciósan válogattam az írásokat, íme itt a következő, szintén ugyanannak a történelmi eseménynek az ólomba foglalása, mely mérgez minket idestova száz esztendeje...

"Természettudományos szempontból az ólomöntés marhaság. De a mi szempontunkból, akik itt állunk két lábbal az új időben, s élni szeretnénk, egyáltalán nem marhaság, látunk-e valami kedveset és bíztatót az ólom árnyképében. Ez az ősi játék megmutatja, mifajta vágyak égnek bennünk. Nagyon szomorú, hogy nem láttunk semmi mást, mint a lochnessi szörny hátát, s a dicső emlékű Apponyi Albert gróf arcélét."

(Márai Sándor: Ólomöntés - részlet)

Hingizor amint rekkencset zsákmányol.

Bővebben  Péter Enikő dolgozatában olvashatsz erről a népi gyógymódról, vagy prognózis technikáról. Senkit se tévesszen meg azonban a pogány babona a keresztény szimbólumokkal való irracionális ötvöződése. Ugyanonnan erednek ezek is, ahonnan a népzenénk, népmeséink és néptáncaink. És ímé, jósoltunk is nektek mindenféle jókat...

kinek dugóhúzót borosüveghez...

... kinek meg rózsát.