 |
| Az Amaterur Photographer czikke. Mellette egy másik czikk is található, együtt talán könnyebb megérteni. |
Nos, a minap szörfölés közben, újfent arcomba fröcskölt a hideg
víz. Az Amateur Photographer (február 4.) számában, egy alacsony fényviszonyok közötti fotózást tárgyaló czikkben, azt firtatták, melyik ISO a legédesebb (ISO sweet spot). Hogy mivan? Először a Mikulás, aztán az Angyal? És most azt mondják, hogy az ISO1600 a nyerő? Egy teljes hétvégémbe került a czikk megemésztése. Konkrétan az ISO sweet spot kifejezés, amivel először találkoztam és remélem utoljára. A czikkben említett módszert (amivel az ISO sweet spot megtalálható), a netes fórumok is csak kóstolgatják, érdemes elolvasni és értelmezni.
Szerintem arról szól a dolog, hogy gyenge fényben, amikor döntenünk kell, hogy ISO-t növelünk e vagy utómunkával világosítjuk ki a képet (az alap ISO-ról), akkor tudván az ISO sweet spotunkat, egyből rányúlhatunk.
A teszt során, adott idő és rekesz mellett, a legnagyobb ISO-val mérve a fényt, sorozatot készítenek. Lépésenként csökkentve az ISO-t - a többi paramétert változatlanul hagyva - egyre jobban alulexponálják a képeket. Ezután minden egyes képet utómunkával a helyes fényességre kompenzálnak. Ha mondjuk ISO6400-ról indulnak, akkor pl. egy ISO100-at már +6 fényértékre kell emelni, hogy ugyanolyan fényes legyen mint az első, amit ISO6400-al készítettek. Ahogyan csökken az ISO, az egyre nagyobb kompenzáció miatt, növekedni kezd a zaj. Na, ebben a sorozatban azt az ISO értéket vadásszák, ahonnan ugrásszerűen romlani kezd a képminőség. És pont ott van az ISO sweet spot. Ha például ISO1600-ig alig romlik a kép, de ISO400-tól lefele rohamosan zajosodik, színtelenedik, laposodik stb., akkor gyenge fényviszonyok között érdemesebb ISO800-at alkalmazni semmint ISO200-ról utómunkával felhozni a fényerősséget. |
| A képet 50%-al csökkentettem a méret miatt, de így is jól látszik, hogy ISO1600 és ISO400 között érdemes keresni. |
 |
| Nos, én nem tudom eldönteni. Talán az ISO1600 |
Mindennek nem látom az értelmét, egyetlen esetet kivéve. Ha egy sötét sikátorban megtámadnak, nincs állványunk és a reciprok szabály szerinti leghosszabb idő sem kezd elég lenni arra, hogy elfussunk, na akkor, esetleg ... De akkor is a masszív állvány a legjobb védelem :)
Gondolom az első képen vannak sorban az utólag rendes fényességre visszahozott képek. Ezt én is tapasztaltam már utómunkázás során. Azt a következtetést vonom le a cikkből és az eddigi tapasztalataimból, hogy a számunkra fontos részeken mindenképp legyen helyesen exponálva a fotó mert utólagos világosítással zajos lesz. És erre egy példa is: ha téli fotózásnál a hó ugyebár kiég, de nekünk a madarunk fontos a képen akkor ne zavarjon annyira ha a hó kiég hanem inkább arra törekedjünk, hogy a madár ne legyen alulexponálva. Ez a tapasztalatom az elmúlt télről.:-)
VálaszTörlésA második fotón nem tudom mi van, nekem úgy tünik, hogy különböző érzékenység mellett helyesen exponált részletek összehasonlítása lehet. De akkor miért tetted be, hisz az utólag helyesre világosításról szól a cikk...
A második kép ugyanaz mint az előbbi, csak ott 1/3 ISO értékekre bontottam a kritikus 1600-400 zónát, a pontosabb megfigyelhetőségért.
TörlésÉn maradok az iso 100-nál ha vízesést akarok lőni.Az állvány nagyon hasznos dolog, sok mindente használható pl agyon lehet ütni vele azt, aki a vízesést 1600- as iso- val fényképezi.:)
VálaszTörlés