Vikos - a világ legmélyebb kanyonja - vagy nem.

 A völgy a falu kilátójáról.

A Vikosz völgye cseppet sem tartozik a divatos görög célpontok közé. Itt reméltük megtalálni az igazi autentikus görög életérzést. Sajnos itt is több idegennel találkoztunk, mint helybélivel. 

Epirusz térségében Joaninától északra, a Pindus felső csücskében található a Vikos Nemzeti Park. A völgy alsó illetve felső végére települt Monodendrid és Vikos akkora falvak, hogy megéri hetente háromszor is buszt indítani oda Joaninából. De sebaj, stoppolni lehet, a hátizsákosokat hamar felveszik az autós turistakollegák.

Itt már kevésbé beszélnek angolul a helyiek, gyors aktiviti után, Joaninából buszal közelítettük meg a hegyi falvak felé vezető letérőt.

Végül Vikosba sikerült stoppolni, úgy mondják Monodendridből érdemesebb bejárni a völgyet, de szerintünk nincs jelentősége. Egyik irányba csodálatos, másik irányba pedig lélegzetelállítóan szép.

Vikos. Étterem, balra pedig a helyi Üvegtigris fogadója mosatlan poharaival.

 Minden második ház vendégfogadó (a tízből).
Jellegzetes építkezésük valamelyest hozta az eredetiség érzését. 

Ívelt kőhídjaikból sajnos egyet se láttunk.

Érdemes korán indulni amíg a nap nem süt be a kanyon fenekére.

Fentről még bő folyó látszott, de a felsőbb szakaszokon teljesen üres a meder.
Mély, aktív barlangokat sejtünk a föld alatt.

Később megkerült a patak is, de csak egy rövid szakaszon.
Hatalmas fürdőzés és mosás vette kezdetét.
Itt van a völgy egyetlen forrása is.

A patakmeder később megint száraz.

Valahol lennie kellett volna egy kápolnának is, de nyomát sem láttuk.

Összességében egy nagyon könnyű, és roppant kellemes túra volt.
Vikostól Monodendridig 6 órával lehet számolni.

Monodendrid. Újkori-ókori színház...

... kicsit kevés az ókori görög civilizáció hangulatához.

Vitatott elsőség ez a guiness izé... de ezt a görögök nem hangoztatják.