Zeuszéknál úgy látszik elmentek otthonról

Litochoro városa, háttérben az Olümposz.

Számos turisztikai iroda hirdeti az Olümposz-túrát, de ne dőlj be, mert az  arról szól, hogy pont az Olümposzra nem juthatsz fel. A hegy keleti lábánál, Litochoro-ból (Katheriniből óránként van autóbusz Litochoro központjába) egy majdnem 20 kilométeres aszfaltozott út vezet fel Prionia parkolóig (kb. 1100 m). Legtöbben innen indulnak a csúcsra.

Minden tilos. Külön piktogram van: ne barátkozzunk a kecskével ;)

Prioniáig stoppal lehet feljutni, busz nincs (ám van egy másik ösvény is, a Mavrolongos-völgyben). Sose értettem, mi vezet valakit arra, hogy egy hegy aljáig ellátogasson, anélkül, hogy a csúcsra törne, de az ilyen emberek vesznek fel autóikkal :) például az a makedón fiatalember, akivel mi utaztunk. Majd hozzánk csapódott egy füves-leány is, aki az ösvényen szándékozott árulni különböző angyalrúgta és ördögharapta növényeit. Vele beszélgettünk is, ma is bánom, hogy nem jutott eszembe valami népi pszichedelikum felől érdeklődni, mert nagyon képzettnek tűnt.  Mindenesetre ez már az első görög Nemzeti park területe.

Innen az E4 turistajelzést követve 2,5 óra alatt lehet felmasírozni
az "A" menedékházhoz (kb. 2000m), ahonnan a legkönnyebben támadható a csúcs.

Meredek, undok kapaszkodó, főleg a görög nyári melegben,
szerencsére többnyire lombok között vezet a kiépített ösvény.

A menedékháznál vas a fegyelem. Csak a vendégek használhatják az asztalokat.
12 Euró a szállás, nem árt foglalni, mert nagy a forgalom.
Innen további 2,5-3 óra a Mytikas.

Az ösvény a ház után már kitett, fehér szikrázó sziklák között emelkedik,
első harmada kimondottan unalmas.

A középső szakasz egy hosszú egyenes kapaszkodó a Skala oldalában.

Balra hátul Litochoro és a tenger. A jelzések itt sem gyakoriak, de nincsenek megtévesztő elágazások. Továbbra is E4.

 Ezután már igazi hegyi tájat kapunk és elől már jól látszik Zeusz széke a Mytikas (2918m),
tőle balra van a Skolio (2912m).
Az utolsó szakasz picit technikás, de egyáltalán nem nehéz.
Itt piros festék mutatja helyenként az irányt.

Néhol szükség van a kezünkre is a mászásban és persze nem itt kell gyakorolni a tériszonyt sem. Egy helyen van drótkötél. Elképzelhető, hogy ez a rész  rossz időben igencsak veszélyessé válhat, főleg ereszkedéskor. Ezennel az istenek nem voltak otthon, a turisták is mind eltakarodtak hál'istennek (mert irtó sokan voltak), a csúcson pompás dőzsölés következett.

A csúcson hatalmas kövek, emléktáblák,
dögös panoráma a tengerig és csúcskönyv, amit pont aznap cseréltek újra. 

A Skalatól mindenképpen érdemes átszaladni a Skolio-ra is,
nemcsak becsvágyból, hanem innen sokkal szebb a rálátás a főcsúcsra.
Bár messzinek és meredeknek tűnik, alig tíz perc kell hozzá.

Panoráma a Skolioról, jobbról balra a Skala, Mytikas és a Stefani. Jobbra meg Grimpix árnyéka :)

Az "A" menedékházig vissza kevesebb mint két óra az út. Pont belefértünk naplementéig. Reggel még a tengertől indultunk, de este már gazdagabban két majd' háromezressel, fenn kétezren. Mellesleg jövőben lesz éppen száz esztendeje, hogy először megmászták a Mytikast.

Lefele kacér kecskék kacsintanak, de nem barátkozunk velük. A szabály az szabály.

Reggel Prioniáig ugyanazon az ösvényen ereszkedünk le, melyen előző nap feljöttünk, ám a parkolótól a Mavrolongos-völgyet követjük (E4 a jelzés).

Hétfőn jóval kevesebb a turista, kevesebb a Jasszasz köszönés is,
amire előző nap, a kapaszkodástól szétcsúszva, dühösen,
leginkább azt válaszoltam volna: te is komám az enyémet.

Az "A" menedékház ellátmányozó négykerekűi.

A mészkőre jellemző zuhatagok és a kék víz a szurdok velejárója.

Ebben a völgyben van Zeusz kádja is, később kiderült, nem pont erről van szó,
hanem egy víz által mélyített sziklafülkéről.

Jellegzetes fahidak a szurdokban.Talán ez már az Enipeas folyócska.

Az E4 nem kimondottan autópálya.

A felső szakaszon elhaladunk egy Dionüsszosz kolostor mellett, talán ezt látogatja az iroda által vezetett Olümposz túra. Sajnos kihagytuk, akkor még nem tudtuk, hogy Görögországban több alkalmunk nem lesz ókort látni.

Félúton aztán ihatunk Dionüsszosz kútjából. Innen már nincs több forrás lefelé.

A völgy véleményem szerint a világ csodája. De nem a szépsége miatt, hanem mert ez lehet az egyetlen olyan lejtő, amelyiken többet kell felfele menni, mint lefele.

A lejtőn lefelé a kimerítő kapaszkodásban,
mielőtt végleg megutálnánk az Enipeas folyó völgyét, végre feltűnik Litochoro.

Pár nap múlva, a tengerben pancsolva láttuk amint hazatért Zeusz és villámokkal fertőtlenítette le a székét utánunk. Szerintem a kádat is kiöblítette.

Köszi mindenkinek, aki segített elképzelni és kitervelni a kirándulást, a teljesség igénye nélkül íme két másik beszámoló:

http://naturephotobuilder.blogspot.ro/2009/01/tranapl-grg-olymposz-2004.html

http://www.berettyohir.hu/sport/oluemposzi-elmenybeszamolo.html

Az Osmand végig helytállt az Androidon. Még a turistaút is benne volt, igaz csak görög betűkkel.