A cím meglehetősen pongyola (fényesség vs színesség a téma), de mindjárt kiderül miről van szó. Már egy jó csomószor meghivatkoztam, hogy az emberi látás, meg a luma, meg a chroma, de semmit se nem hiszünk el senkinek, ezért legyen itt egy félperces, elég butácska, de szerintem meglehetősen szemléletes példa. Persze a PS nem tud direkt módon YCbCr-be konvertálni, tehát trükközünk picit. Nem én találtam ki, a netről nyaltam nektek.
 |
| Originál |
A kiindulási képből Desaturate paranccsal létrehozzuk a Luminancia réteget, majd a kiindulási képet 25%-ra csökkentjük (Best for reduction). majd 400%-ra növeljük kétféleképpen. Egyik a Smooth (jobboldali), másik a Hard (baloldali) interpoláció. Ezeket visszahelyezzük a deszaturált rétegre, Color Blending mode beállítással.
Az előbbi módszer fordítottját végezzük el, az alapréteg most a színes eredeti lesz, a deszaturált réteg kap most 2x2-es subsamplinget, majd visszahelyezve a színes rétegre, Luminosity blending módot állítunk.
A képeket 100%-ban nézzétek, ofkorsz, a jobb sarokban egy 200% nagyítást is kaptok. Asszem magukért beszélnek. Innentől nem kérdés, hogy van létjogosultsága a color subsamplingnek.
Találtam egy ilyet is valami powerpointban (sajni nem tudom belinkelni, keressétek meg, mert jó):
Azért is sznájpoltam ide, mert nemcsak a luma-chroma kérdést világítja meg, hanem visszacsatolhatunk a Diszkrét koszinusz transzformációhoz is. Jól megfigyelhető, miért állították azt, és a nyomukban én is szajkóztam, hogy a látás a nagyfrekvenciás jelekre kevésbé érzékeny, mint az alacsonyabbakra. Na ezér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése