Oldalságok

2018/09/05

Mangart



A Mangart Szlovénia harmadik (máshol a negyedik (de döntsék el ők maguk között, mert mi még Románia csúcsait sem tudjuk eldönteni) legmagasabb csúcsa, az olasz-szlovén határon.


A Mangart csúcsára vezető útvonalakat mi nagyon félreértettük.  A helyszínen lett világos, hogy két hegyi ösvény van, plusz egy ferráta. A ferráta az olasz falon halad, már jóval a nyereg alatt elkezdődik, és az olasz ösvénybe torkollik bele. A két ösvény a parkolóból indul és csak a Mangart tömb alatt válik ketté.  A szlovén út az érdekesebb, egy repedésben indít, valamennyire ferrátásított, de ferrátának alig tekinthető (max egy szűk B lehetne).  A Trigláv előtti napon másztuk, hogy szokjuk a kitettséget. Akkor még azt hittük ez a legnehezebb ferráta a csúcsra és nem értettük a Hegyvilág minek írja az olasz ferrátát a nehezebbnek - köszi Utazom, hogy megtévesztettetek. Eléggé ki van vasazva, de felesleges felszerelést hozni, egy sisak tökéletesen elegendő. Mi se sűrűn akasztottunk. Lefele meg az olasz úton jöttünk, ami semmiben sem különbözik egy normális hegyi ösvénytől.

Összességében a nyeregből (2000+ méterről) megmászni a Mangartot jóval könnyebb feladat, mint autóval felmenni a nyeregig úgy, hogy nem ütsz el egyetlen bringást sem. Amúgy rengeteg a bicikli, Bovec körül az összes hágót másszák. Pár órás futamodás, délelőtti programnak ideális.


Rögtön párhuzamba állítottuk a Mangart-utat a Transzfogarasi úttal. Nagyjából hasonló magasságba visz fel, ez viszont zsákutca. Az olaszokhoz már nem ereszkedik le a nyeregből, mert minek is, amikor építették a déli oldal is az övék volt. 
Tehát 1938-ban építették az olaszok, háborús célból, a jugók ellen, ha lehet hinni nekik, egyetlen komolyabb baleset nélkül, míg a Transzfogarasnak kb. 40 áldozata volt. Az egész építkezést végigbulikázták a helybéli lányokkal. Fent az út egy hurokkal megfordul, az út mentén lehet parkolni, de a hely sosem elég, pont ahogy a Fogarasban sem, de a transzfogarasi úttal ellentétben itt nulla árus van. Még budi sincs, pedig az út elején 5 euró belépőt szednek. Megérdemelték volna, hogy Doberdóért bosszúból betojjunk a digókhoz, ugyanis a hegyél maga a határ, de kulturáltak vagyunk. 

2018/09/04

Töm-enyv-vonzás, a magyar gravity glue

A fenti alkotás a sajátunk. Nem célunk a híres MegRagadós Miklós nyomába lépni, bár régóta tervezek egy őszi hétvégét a Vargyas-szorosban tölteni egy cementes zsákkal, de Szlovéniában újfent felmelegedett ez a téma. A Vrsic-hágón ugyanis pöpec kis kőember-park jelent meg az utóbbi időben. A 2013-as streetview még csak ennyi kőalkotást mutat, de öt évvel később, azaz most, már ez a látvány fogad:





Édes kis semmiség, flow-val teljes félórácska. Építsetek ti is, bármit. Még akár focistadiont is. De mi azért inkább hidat építettünk. Az se baj, ha a troll szél ledönti. A pillanat volt a fontos. Nem uralni. Megélni.