Mindenki olyan zenét hallgat, amilyent megért - publicisztika bosszúból, amiért az edzőtermek zenéje megcsapott!

Az megvan, amikor felszállsz a buszra, a sofőr beindítja a motort, amire megszólal a kazettofon is, amibe tizenkét éve beleszorult a szalag és akkor már tudod, hogy neked Budapestig Bunyós Pityut, meg MC Hawer és a Teknőt kell hallgatnod legalább 90 decibelen?

Vagy jártál már úgy, hogy megállt a közeledben egy fekete BMW, esetleg Audi és a hang kivágta az ajtókat? Fordult már elő, hogy ilyenkor Pink Floyd, vagy Red Hot Chilli Peppers üvöltött ki a mélynyomóból?? Esetleg Janis Joplin? Na, ugye?

Innen induljunk most el.  Jólvan, már kezdem is érezni, ahogy megy föl a cukrom. Egy-két-há! Te milyen zenét hallgatsz? 

Erre az a válaszod, hogy ó te aztán mindenfélét, s nem szakad le az ég, mert el is hiszed, hiszen mindenfélét hallgatsz, ami az eurovízión, megasztárgyárban, esetleg valami kereskedelmi rádiócsatornán eléd kerül. Öntudatos vagy, nem szűk látókörű. Te aztán nem eltartott kisujjal ragadod meg az akkordokat s nem fintorogsz a szinkópától.  Napi szinten hallgatsz Count Basie darabokat, aztán például Igorrrt, esetleg a Muzsikást, lazán kapcsolódva Ripoff Raskolnikovot. De Django Reinhardt is becsúszik Hound Dog Tylor mellé. Toy dolls, tök alap, mi? A mindenfélében ezek is benne vannak. És annyira sok más mindenféle, hogy én fel se tudom sorolni. De jó, hogy te mindet bírod.

Vagy te az a másik vagy, és azt válaszolod, hogy mindegy, csak valami zörögjön, és azt hiszed büszkén felvállaltad, neked aztán nincs semmiféle zenei elvárásod. De ez sem igaz, mert ha mindegy, pusztán a nagy számok törvénye alapján is néha hallgatnod kellene valami jót. Mondjuk ha  Bob Marleyt nem is, de Bob McFerrint mikor tettél be magadnak utoljára? Német zene? Nyugi, nem egyfeszt a Rammstein, de mondjuk Seed? Vagy csak úgy általában klasszikusok? Jó, tudom, ma már Avicii is klasszikus, mint Jimmy a király, de nem rájuk értettem, Pl. Gershwint, Rimskij, Brahms, Dvorak slágerei? Ezeket bírod? Aszta! Na, ki gondolta volna, hogy még ismered is? Gyerekszoba helyett volt otthon legalább CartoonNetworks. Tudtad, hogy már a Rage és a Pistols is klasszikus?  Nem, ne kérdezd meg, mi az a Pistols, nekem kínos. Hogy én se tudok egy David Guettat se dúdolni? Szerintem az nem ugyanaz!

Tehát neked nem nincs ízlésed, ergo bármit meghallgatsz, ami szembe jön, hanem neked kifejezetten rossz ízlésed van, és kerülöd a jó muzsikát, mint ördög a tömjénfüstöt. 

Amivel semmi baj nincs, amíg otthon a négy fal között csinálod. Pont addig a magánügyed. Vagy a fülesedbe. Amit már tíz lejért lehet kapni. Arra amit te hallgatsz, az pont megfelel. És persze addig sem baj ez, amíg a rossz ízlésed nem lesz kötelező. 

De sajnos, ha te egy rádiós DJ vagy, vagy egy intézmény vezetője, legyen az korcsolyapálya, konditerem, uszoda,  buszsofőr vagy, taxisofőr, istenverte önjelölt zenebohóc emszí, akármi hasonló vagy, akkor bizony a zenéd megerőszakolja azt, aki ennek nem örül.

És mi ez a hangerő fétis? Önbizalmat ad? A despacito nagyon hangosan már egy legitim kultúrtermék? Tudod pont ez a hasonlóság abban, ha primitív, illetve ha halott vagy. Te nem veszed észre, viszont körülötted mindenki szenved. 

És ti vagytok azok is, akik megkérdezik, miért nem mentem cégbuliba, lagziba, hiszen olyan jó zene volt. És ha megkérdezem, aszta! végre! milyen? akkor azt válaszoljátok, hogy mindenféle. Ó, de jó, volt Die Antwoord, meg Prodigy is?  És amikor sokat ittatok, volt The Ramones, meg The Clash? Szuper!  Mi? Ja, azok éppen nem voltak? Értem. De volt metál is meg népzene? Ja, hogy Hooligans és NOX dalok voltak ezek. És volt nyolc óra munka és most múlik pontosan? Ezek csak arra jó példák, hogy lesz normális dalból ciki, pusztán attól, hogy te is azt hallgatod. Azt mondod, ezeken akarsz felmászni az én elitista világomba? Csak lerántod magadhoz a dalokat és összeproliskodod. S csodálkozol, hogy legközelebb is szkippelem a bulikádat.

Pedig te műveled a zenekultúrát. Imádod például a zongorát, Havasira jársz (Tavitian helyett). A hegedű hangja a kedvenced, Princesszre és Mágára bulizol (Ghymes vagy Lajkó helyett). Neked Péter Szabó Szilvi van Palya Bea helyett. Hogy zsibbadjon el a kezem, amiért egy mondatba írtam ezeket a neveket.


Persze, ha sokkal fiatalabb vagy, mondhatod, azért van ez, mert én már öreg vagyok és most eljátszom dédapámat, aki annak idején az én visító generációm zenéjétől kapott sikítófrászt, és azért megy így ez a Szamszára, mert ez ilyen generációs izé. De én az apám fiatalkorának a vinnyogó zenéit is hallgatom, a nagyapám screamerjeiről nem is beszélve,  De az az igazság, hogy nagyon sok kortárs és fiatal tehetség van a youtubon, akik jó zenét csinálnak. És nem őket gyalázom. És régen is nagyon sok volt a kulturális nyesedék. Az én nagyapám konkrétan galambszívet örökölt az ő jó anyjától, meg nótás kedvet az ő apjától, nehogy már pálcát törjön, mondjuk Hendrix játéka fölött. Hát hol élünk? Baszki! S én érezzem őslénynek magam? 

Azt mondod, az én kedvenceimre nem is lehet bulizni? Lehet, hogy te nem tudsz sasszézni az Aurevoir vagy a Firkin, zenéjére, de ez a te bajod. Ja, hogy a rock and roll nem egy tánc? És azt már hallottad legalább, hogy a pogó sem egy tánc? És a ska? És Bregovicra, vagy csángó bugira ugrabugrálni micsoda? Feltűnt, hogy nem említettem a mulatóst, mint kedvenc bulizenéidet? Grimpixnek barátai a muzsika tv műsorát kifejezetten csak lemútolva nézik, általában ittasan, és az előadó pantomim koreográfiájából simán kitalálják, melyik nóta szól éppen. Igen, tudom, nem tudunk élni, az elefántcsonttorony olyan kietlen hely.

Jó'van, akkor mi neked a jó zene? kérdezed, mit tegyünk, hogy megfeleljen (a sznob ízlésednek - teszed hozzá magadban)? Rokkot? Lekarmolom magam! Ilyenkor jövök rá, hogy veled fölösleges zenéről beszélgetni. Nem a stílus, hanem, hogy süket vagy a zenéhez, az a baj. Nem kell zenésznek lenni a zenefogyasztáshoz, de mondjuk nem ártana a zenésznek megtanulni legalább egy-két hangszeren pötyögni. Bármilyen banális hangszeren, hogy legalább azt érezd, mi a különbség a hangok és a zene között, mert, hogy hangzavar helyett képzavart okozzak, egy hályogkovács vagy, aki rozsdás kalapáccsal püföli mások fülében az üllőt.

Ha picit kellemetlenül kezded érezni magad, előhúzhatod még azt az érvet, hogy hát ízlésről vitatkozni, ugye vagy jót, vagy semmit, de ezt még az ókorban mondták, amikor nem kellett két drop the bass között a tanyasi Skrillexet, a suttyó Bárányt hallgatniuk, amint belebéget valami cringe baromságot. És azért én meghallgatnám mit tudsz felhozni mentségül a proli gyerekkort leszámítva, amikor naponta a segged alatt van a youtube, spotify. Persze a youtube algoritmusa szerint már rajtad van ki vagy, neked kell tudatnod vele, hogy szintet szeretnél lépni.

Azt mondod, hogy az én kedvenceimre nem lehet edzeni egy edzőteremben. Arra kifejezetten a motivációs mixek a megfelelőek, amik szerintem maximum az ántiisten mennyegzőjén lehetnének a talpalávaló. Nekem te ne dumálj, az optimális bpm-ről, mikor egy konditeremben 10 ember százféle bpm-en pörög, van aki kardiózik, van aki csak lenyújtana, vagy csendben lenyugodna az öltözőben. BPM, baszki, mikor egyetlen 10 ismétléses guggoló sorozatnál két drop the basst kell meghallgassak, amit az a Szintiboy Pistike wannabe prodjúszer mixelt vacskolt össze, aki végre egy combosabb számítógépet kapott az angyalkától, és akinek a zenei képzése, az általa használt dallamok alapján, kábé az oviban a Tavaszi szél vizet árasztnál befejeződött. Na jó, lehet megvolt neki még a Megfogtam egy szúnyogot is.

Forrás

Külön bájos, ahogy ezek az emszík homeopátiásan elmatatnak a keverőpulton, de ha egy zenész tesz-vesz a kis kezeivel az asztalon, akkor ami kikerül alóla, az kézműves zene kontra ipari zajból összefércelt playback, potméterrel sminkelgetve. Öncélú beatek helyett koncepció. Én ez utóbbira tudok transzba esni egy spinnerbringán. De te vagy a szerencsés, mert te észre sem veszed a különbséget.

A zenei mix, mashup (kevés kivételtől eltekintve) az pont olyan, mint amikor a tejsavó fehérjét, a tonhalat, a banánt, nyers tojást és a hagymát összeturmixolod. Hiába jó az alapanyag, de máris úgy néz ki, mintha már valaki egyszer megette volna. Egészségedre. Te tényleg nem vagy finnyás. Egy ilyen mix sokkal kevesebb, mint a beledarált alkotóelemek összessége. Ez a te mixed egyenként kifosztja a felhasznált alapanyagokat is.

Ó, akkor te nem is hallgatsz feldolgozásokat? - mondod és sajnálsz. De a feldolgozás egészen más. Attól más, hogy a feldolgozás által több lesz az eredeti darab is. Persze nem mindegy, hogy a "szegény ember" PSY-ja rabol meg egy témát, vagy egy  pár zenész.  De még véletlenül is lehet néha szarból várat emelni. Ha az előadó és a feldolgozott dal is legitim, abból lesz igazi gyöngyszem. Persze jópofa lehet a stílusok közötti cserebere is, wírdó hangszerelés, vagy még betegebb,  egy-két etűd erejéig. Néha életművet is lehet építeni ebből. Csak ne legyen belőle világslágerek huppikék törpikék hangján, vagy okarinára és gregoriánra.

Forrás

Te azt mondod, hogy a Nirvana tabata-mix teljesen oké, én azt mondom, hogy Boodah dúdolja a füledbe, hogy labamba, éjjel rémálmodban. Ugyanez a Pink Floyd Remix esetén, ami már annyira posztmodern, hogy zsibbadna el az ujjad, amikor megnyomod a playt.  Bazdmeg, te annyira nem érted a zene lényegét, hogy a pentatonról azt hiszed, hogy az az öttusa! Hogy? Van más zenéd is? Amiben nagyon ideges, sittes (néha fehér) négerek hisztiznek, mint egy fürdőskurva, valami összelopkodott zenei alapra, arról, hogy milyen nehéz volt felnőni a Comptonban? Tokától bokáig fuxban. És neked ettől megy jobban a fekvenyomás? Vagy attól, hogy ezt közben nekem is hallgatnom kell?

Izmos-kockahas-urak, elmondom a ti szókincsetekkel. A zene egy szellemi táplálék. A test repül a lélek hálni jár. A helyes étkezés ugye megvan?
Sok fehérje (mondjuk, népzene, blues, rock, kevert stílusok, rap, elektro, hiphop), rostok (például más népek zenéi), lassú szénhidrátok (sok alternatív, enyhén már a popzenét alulról súroló dalok, csalónapokon kevés sláger, nagy titokban, ha senki látja, filmek, játékok zenéi), telítetlen zsírsavak (kinek klasszikus, kinek jazz), vitaminok (underground, még több hasonló, akár kortárs is), nyomelemek (minden más ami sajnos kimaradt). Persze csak ha megvan az emésztéséhez szükséges enzimed, vagyis nem vagy genetikailag elcseszett, és emiatt nem előrágva kell fogyasztanod a pépet a slágerrádióból.

Forrás: GuitarPro :)

Bírsz követni? Másképp fogalmazok, hogy megértsd. Amilyen zenét te nyomsz, az pont az olajtól lucskos szalmapityóka. Sült szalonnával. A hangerő meg a majonéz, ami a füleden spriccel vissza, ahogy gyúrod lefelé. Csúszik, mint a cukrozott takony, de annyit ér a szellemi fejlődésedben, mint deadliftnél a kodály-módszer. A te zenédnél már Dolly Rambó is fényévekkel jobb, az legalább olyan, mint egy falat penészes sajt. És attól, hogy pár hasonszőrű panelproli ezt igényli, attól a konditermed, autóbuszod stb. még egy primitív fast-food falusi diszkó, amiben te vagy a süket dídzséj. Persze, te azt tömsz magadba, amit csak akarsz.

De nekem miért kell? En sem fárasztalak azzal, hogy hallodééé, illene már egy kis Cseh Tamást is hallgatnod. Ne hallgass! Minek az neked? De hallodé, kapcsold ki azt a hülye zenét, mert szétmegy az ember feje tőle! Addig becsüld meg a csendet, amíg az szekszi! Vagy ezt bömböltessed.

Tudod, a zenét élvezni kéne, nem büntetést kapni tőle.

#myearstoo