Volt ez a bejegyzés a Petapixelen. Édes kis semmiség, ahogy a kommentelők is fogalmaznak, olyan problémát old meg, ami nem is létezett. De ettől még utánakutattunk a dolognak, mert a cikkíró egyáltalán nem merült bele a témába. Mi sem fogunk sokkal mélyre jutni. 
A kiindulási alap tehát az, hogy a (kétaknás) gépen úgy állít élességet a szerző, mint a parallaxis-kukkantós gépeken, vagyis nem életlenből kell élesre csavarni, hanem két képet kell egymásra ügyeskedni. Ezért kb. 1 centi széles maszkot alkalmaz (alufóliából), ami két részre osztja a keresőlencsét, a két kép egyenként élesebb lesz, illetve pont a helyes tárgytávolságnál fogják fedni egymást. Alul a kétaknás mattüvege, jobbra meg a Nikkor 200 milliméteren splitterrel és anélkül.  |
| Balról jobbra: normál életlen keresőkép, életlen keresőkép osztott lencsével, éles keresőkép osztott lencsével. |
Hogy ez miért is jó, az kizárt dolog, mert nem tudom, viszont arra mégiscsak jó volt, hogy találkozzunk a Hartmann kifejezéssel, ahonnan már csak egy ugrás a Bahtinov. Ezzel folytatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése